Civil beszéd
Folytatódik a sorozat, a Barátok közt, tudták? Na nem az RTL tizenkét éves sikerszériája, amely 1,3 millió hívet szerzett. Ezt most a kormány rendezi, amelyik nem nagyon kedveli a még mindig függetlenkedő RTL-t. Különben is: most az övékénél is nagyobb közönség számára kellene felmutatni, hogy mennyi, de mennyi barátja, tisztelője van a miniszterelnöknek. Kellenek a fotók a kölcsönös kitüntetgetésekről, hátlapogatásokról, baráti vizitek műmosolyairól. Mindig eggyel több kell, mint ahány hír jelenik meg a lassan közutálattá növő elszigeteltségről saját szövetségeseink körében. Annál meg legalább kettővel több, amennyi a korábbi barátok hátat fordításáról szól, a visegrádi szövetség széteséséről, Meloni középre sasszézásáról.
Új barátokat nem olyan könnyű szerezni, ha valaki arról híresült el, hogy mindenkit megzsarol, kerékkötője minden közös tervnek, annyi kompromisszumkészség sincs benne, mint egy húsevő növényben. Ilyen renoméval nem nagyon lehet válogatni, félre tehát a kényeskedéssel! Miért, azt olvasom, hogy Szily László újságíró teknősének egy robotporszívó a legjobb barátja. Szereti, ha a hozzá képest behemót szerkezet jobbra-balra taszigálja. A nagyobb méretű barátokkal – Kínával, Putyinnal – szuverén kormányunk is így van. Szintúgy élvezi (vagy úgy tesz), ha erre-arra taszigálják.
De éppen ennek ellensúlyaként kell olyan attrakció is, ahol másvalaki a teknős, viszont mi vagyunk a porszívó. Mármint nem mi, hanem a kormány és az ő feje. Nem veje: feje, bár az ilyen barátkozás üzleti hasznából – ha van ilyen – a család is részesül. Addig-addig cimboráltunk a Balkánon, amíg Tiborczék vettek valahogy tizenegy prémium kategóriás irodaházat Belgrádban. Jól jön a szűkebb időkre, ha az embernek van pár irodaháza, remélem, önök is beszereztek már. (Prémium kategóriájút, mert bóvlit csak a hülye vesz.)
Szóval bizonyára van gazdasági haszna a kormány barátkozásainak, de azt mi, állampolgárok – mint az egykori vicc szerint a márkás konyakot a proletárok – csak választott képviselőink útján fogyasztjuk.
Viszont személyesen fizetjük. Orbán egyik fő balkáni támogatottja, a boszniai szerb köztársaság gyanús pedigréjű elnöke, Dodik kapott már az Eximbankon keresztül 45 milliárd forintos olcsó hitelt, majd 40 milliárdos vissza nem térítendő támogatást, mit ád isten, épp az újraválasztása előtti kampányban. Ha 4 millió szja-fizető magyarral számolunk, akkor csak az utóbbi mindegyiknek 100 000 forintjába fáj.
De bolondnak is megéri. (Annak mindenképpen, másokról nem nyilatkoznék.) Orbán új külpolitikai sámlit keres a lába alá, ha már a visegrádi szövetség kidőlt alóla. Össze kell hát tákolni valami új szövetségfélét, amiben vezérnek, szószólónak adhatja el magát Európában, de főleg itthon, a hívek előtti tekintélyét öregbítendő. Jobb híján a Balkán lett az ő új Visegrádja. A szerbiai hírügynökségnek adott interjújában nemrégiben ki is fejtette: az az ő küldetése, hogy az EU vezetőivel megértesse a balkáni orientáció fontosságát.
Nem véletlen, hogy annak idején Várhelyi Olivér személyében épp a bővítési biztos helyére aspirált az Európai Bizottságban. Aki Orbán utasításainak megfelelően azóta is a balkáni bővítést tekinti fő feladatának, számos, vitát keltő módszert is alkalmazva.
Ezzel annyiban nincs is baj, hogy a Balkán gazdaságilag és politikailag valóban fontos Európának, különösen Magyarországnak. Megtanulhattuk: Európa belső békéjének a Balkán nyugalma az egyik záloga. A baj ott kezdődik, hogy Orbán inkább balhét kever a Balkánon, a törékeny szerkezetű Bosznia-Hercegovinában is gyufával rohangál a benzineskanna körül, az elszakadással fenyegető, békebontó, szeparatista Dodikot támogatva. Vagyis Balkán-politikája nagyon is szelektív: azokat a derék nacionalista, tekintélyelvű diktátorpalántákat (egy balkáni politikus szavaival „kispályás orbánokat”) öleli keblére, akik Putyin barátai és a keresztény gyökereit úgymond elvesztő Unió kritikusai. A Der Standard szerint „egyesíti a Putyin-barát erőket a Nyugat-Balkánon”, „kiterjeszti csápjait az egyívású autokraták felé”.
Ezért nem drága semmilyen blama, semmilyen kompromittáló haverság. Nem volt elég Szíjjártó Barátság-érdemérme, Orbán most kapta meg Dodiktól azt a kitüntetést, amit tavaly Putyin, előtte meg öt elítélt háborús bűnös, így Radovan Karadzic és a Balkán mészárosának nevezett Ratko Mladic is megkapott. Hogy miniszterelnökünk örömmel fogadja a megtiszteltetést, azt Dodik azon az ünnepségen jelentette be, amelyet a százezer halottat hozó háborút elindító eseménynek, a boszniai szerb köztársaság egyoldalú kikiáltásának évfordulóján rendeztek. Nem is vett rajta részt más külföldi vendég, mint az orosz nagykövet, na meg Putyin hírhedett motoros bandája, az „Éjszakai Farkasok”.
Dodik, a jó barát, az egykori csetnik köszöntéssel üdvözölte a felvonulókat. Hogy a zavaros történelmi szerepet betöltő csetnikek nem éppen magyarbarátságukról voltak híresek? Miért, Orbánék másik cimborája, Fico talán igen?
Kit érdekel! Az új Barátok közt castingján nem az ország barátait keresik, hanem Orbán barátait. Úgy tűnik, elég szép gázsit ígérnek nekik.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. január 13-án.