Civil beszéd
Kevés politikaelméleti terminust csépeltünk el jobban, mint a „keretezést”. Nem is szívesen használom, de most muszáj. Mert a magyar politika legprofibb képkeretező iparosa: a Fidesz éppen új kereteket aranyoz az egyre sötétebb kép derűsebbé tételére. Figyelnünk kell rá, mert hosszú ideig a hatásos „keretezésben” állt Orbánék legnagyobb előnye az ellenzéki oldallal szemben.
Angolul „framing”-nek hívják azt az eljárást, amikor a tényeket a céljainknak megfelelő keretben értelmezzük (akár teljesen átértelmezzük), nekünk megfelelő megvilágításba, kontextusba helyezzük. Így lehet a tényeket és a politikai szándékokat úgy magyarázni, kiemelni vagy árnyékba tolni, hogy azokból egy egész világkép, értékrend igazolása álljon össze. Egy önálló „történet”, divatos szóval narratíva.
Önmagában nincs is ebben semmi rossz. Egy politikai erőtől el is várható, hogy összefüggő világmagyarázatot, útmutatást kínáljon. (Elég baj, hogy mi az ellenzékben ezt a feladatunkat elégtelenül teljesítettük.) Kölcsey az emlegetett magyar „balsorsot” olyan történelmi folyamatban láttatja, amelyben bajainkat saját bűneink megtorlásaként kaptuk. („Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben…”)
Egy művész világlátásával legfeljebb nem értünk egyet, és nem hat ránk. De a politikai keretezés már tudatosan is hazudhat. Van, amikor célja a romló valóság eltagadása, tudatos meghamisítása. Amikor a keretet azért csicsázzák ki, hogy már ne is nézegessük a képet.
Most erre van szükségük. Az eddigi cifra keretek kevésnek bizonyultak, hogy eltereljék a figyelmet a sok pocsékságról, ami az ország valódi helyzetképén látható. A kormányoldalon lázas munka folyik az új keretek megtalálására.
A régi ”keretezés” még újrahasznosítható motívuma maga Orbán, mint a méltatlanul üldözött magyar nemzet védelmezője. De mivel az itthoni produkció szembetűnően egyre gyengébb, az új kerettel inkább új, nemzetközi szerepét kell megácsolni. Nemcsak nemzeti hős, hanem a világszabadság harcosa és programjának megalkotója. Hát persze, hogy nincs érkezése hazai csip-csup ügyekkel foglalkozni! Ezt azért is érzékeltetni kell, mert Magyar Péterék ellen-narratívája épp azt járja körül minden oldalról, hogy a kormány működésképtelen, oktatásban, egészségügyben, gyermekvédelemben, vasútszervezésben egyaránt. De hát nem is ez most a legfontosabb, nagyobb tétről van szó – sugallná az új keretezés.
Még nincs kész. Még különböző műhelyekben iparkodnak a legszemkápráztatóbb keret előállításán. Ha már maga a kép oly lehangoló. Közös elem, hogy Orbán az igazak élén egy szellemi és politikai világforradalom vezére. E nagy háború viszontagságai között vezeti népét a sikeres útra. Az ellenség fő ereje a jelenlegi Európai Unió.
Az még nem egyértelmű, milyen célt, útirányt jelölnek ki az Orbán vezette szabadságharcnak. Az első próbálkozás a „gazdasági semlegesség” zászlóját bontotta ki. Kezdettől világos volt: ez a (ezúttal nem nyelvtani, hanem gazdasági) „semlegesnem” inkább csak „nem”-et jelent, nemet a saját szövetségünkre, a keleti diktátorok felé sasszézva.
Noha egy egész nemzeti konzultáció támogatja meg, úgy tűnik, ez a terminus kevéssé gyújtó hatású.
Orbánnak jó orra van: észlelte ezt. Ezért a Nemzeti Bank által szervezett Eurázsiai Fórumon egy másik, egyszer-egyszer már kitekert lobogót vett elő a raktárból. Új keretbe helyezte politikáját: ezúttal – hosszú évek óta először Matolcsyval összhangban – a nyugati világ összefogása helyett (mindent, csak ne a jogállami normákat támasztó Európai Uniót!) „Európa és Ázsia természetes egységét” hirdette meg. Amelyben nekünk, magyaroknak külön küldetésünk van, hiszen Ázsiából Európába vándorolt népként „mi vagyunk az élő eurázsiai gondolat”. Szerintem a szép eszme – ami messze nem csak a gazdasági kapcsolatokat, hanem a Putyinnal és Hszivel való politikai barátságot takarná – még kis kiegészítésre szorul. Mert még mindig nem magyarázza: mit keresünk Csádban? Előbb-utóbb ki kell derülnie, hogy őstörténetünkben Afrikának is szerepe van. Nem azért mondom, de nekem legalább volt négerbabám is kislánykoromban… Mit tud felmutatni ehhez képest Orbán?!
Azóta született egy új, az eddigieknél kidolgozottabb és érdekesebb keretezési kísérlet is, ismert orbánista szerzők: Lánczi András-Demeter Szilárd-Megadja Gábor tollából. Az új harci lobogón ez áll: „euronacionalizmus”. Az értelmezési keret stabil eleme itt is az Európai Unió kártékony szerepe. Szerintük ma az Unió a legfőbb akadálya Európa talpraállásának. Új kultúrára van szükség, de emögött felsejlik egy újfajta, újfeudális társadalom igénye is. Az oktatásban pl. „szakítani kell a nivelláló tömegesítés gyakorlatával” – minek is az a sok iskola meg tudás a pórnépnek. Az „egyenlősítés” helyett éljen a „hierarchia” elve és „a harci erények újjáélesztése”, hiszen az „ember természeténél fogva … harcias lény”, „Magyarországot csak a magyarok akarják majd megvédeni”. Nesze neked NATO, de nesze neked felvilágosodás is.
Ne bagatellizáljuk. Az új keretek lassan ijesztőbbek, mint maga a kép, amelyet elhomályosítani próbálnak. Pedig az sem kutya.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 23-án.
