Civil beszéd
Ezekben a viharos időkben számunkra az egyetlen biztos pontot az új vezérkari főnök jelentheti. Ő az, aki mindenkit megnyugtatott: a hadseregben „mindenki tudatában van annak, hogy hová szeretnénk eljutni”.
E pillanatban ez egyedül róluk mondható el. Minden más hatalmi tényező összevissza handabandázik, hol kilincsel az Unióban egy kis apróért, hol az európai pénzek nélkül képzeli a magyar felvirágzást. A fél ország találgathatja, most ki- vagy beszállunk éppen. Beszélnek mindenfélét, mondandóik egy része pedig bumerángként üt vissza. Sajnos mindig vannak, akik emlékeznek, mit mondtak nekik tegnap.
Na, ezektől kellene valahogy megszabadulni.
Addig is örüljünk, hogy legalább a hadsereg tudja, hova szeretne eljutni. Ugyan még ennél is jobban örülnék, ha momentán sehová sem szeretne eljutni, maradna, ahol van. Mert a kormány és Budaházy egymásra kacsintgatásai Kárpátalja jövőjével kapcsolatban picit aggasztanak. Tudom, hogy kormányzatunk nem gondolja komolyan az irredenta álmokat, nem örvendezik saját szélsőségével együtt annak, hogy derék orosz barátaink megtörték a határok sérthetetlenségének normáját. De ha csak húsz szavazót szereznek az ilyenfajta célozgatással, már jó. Kleine Fische gute Fische.
És noha nagyon örülök minden egyes kárpátaljai ukrán vagy magyar hadifogoly kiszabadulásának, az első öröm után feltámad a kérdés: mit sugallnak majd azzal, hogy Kirill pátriárka (atyai barát 1.) szíves közbenjárására Putyin (atyai barát 2.) Magyarországnak, és nem Ukrajnának adatta ki az ukrán állampolgárokat.
Nehogy megint az legyen, hogy fejbe talál minket egy bumeráng. Bár felkészültünk mindenre. A vezérkari főnök azt is elrendelte, hogy munkaidőben minden katona köteles a fegyverét magánál tartani, akkor is, ha az irodában ül, a postára küldik vagy éppen WC-re megy. Szerencse, hogy már nem kardról van szó, utóbbi esetben az balesetveszélyes volna. És köteles gyakorolni fegyvere szét- és összeszerelését. Gondolom, azt már szabadidőben. Belegondolni se merek, mi történne, ha szétszerelés közben törne rájuk az ellen. Főleg, hogy manapság nem lehet pontosan tudni, ki az ellen. A miniszterelnök szerint éppen szövetségeseink viselkednek velünk ellenségesen. Még kihasználják, hogy mi éppen szétszerelést gyakorolunk.
Ebből a szempontból direkt jó, hogy fő politikai fegyverünk a bumeráng. Azt nem kell szerelgetni. Bár a Városháza-bumerángot valahogy szervizelni kéne, mielőtt végképp a kormánykörök orrán csattan.
2021-ben sokáig úgy nézett ki, Karácsony Gergely lesz az ellenzék miniszterelnökjelöltje. Vagy Dobrev Klára. Dobrev ellen elkészült a film (be is tereltek rá mindenkit, aki nem állt elég határozottan ellen – megjegyzem, ők nyertek, mert a többieknek később az Aranybullát is meg kellett nézniük), Karácsony ellen pedig egy jó kis „kompromat”, ahogy orosz szóval a gondosan összeállított, még gondosabban hamisított kompromittáló anyagokat hívják, Sztálintól Putyinig. Az egész kormányoldali sajtó hetekig címlapozta a sztorit a Városháza titkos eladásáról, amelyről sátáni tervet szövögetett a városvezetés, Bajnai Gordonnal súlyosbítva. Gyurcsány nem fért bele, mert épp foglalt volt a másik forgatókönyvben, a Dobrev ellen forgatott Elkúrtuk-ban.
Az időzavar másban is mutatkozott: a Karácsony-kompromat 2021 novemberre volt időzítve, de a készítők pechjére a főpolgármester októberben visszalépett az előválasztási versenyből. Micsoda tapintatlanság. Fütyült rá, mi munkát feccöltek már be a lejáratásába. Ha már annyi gonddal megcsinálták a kompromatot, csak nem dobhatták a szemétbe. Egy munkaalapú társadalomban a keményen dolgozó kis- és nagyembereket meg kell becsülni. Nem mindegyiket, de a propagandaművek munkásait igen.
Szóval ha már megvolt, a kompromatot szétterítették, annak ellenére, hogy jegyzőkönyvezett határozat volt rá: a Városházát nem tervezik eladni. Mindegy, Karácsony főpolgármesterként is szálka a legfényesebb tekintetű szemekben. Sajnos Bajnai feljelentése nyomán a Nemzeti Nyomozóiroda (hát már senkiben sem lehet bízni!) megállapította: tendenciózusan összevágott, a történteket meghamisító felvételt használnak. Aztán, amikor az ellenzék végképp elvesztette a választást, a Városháza-rágalom egyik napról a másokra eltűnt a semmibe. A mór megtette kötelességét, gondolom, mindenki felvette és el is költötte a prémiumát. hamar elmegy ezekben az inflációs időkben.
Most kiderült, hogy véletlenül bumerángot szereltek össze, mint az orosz viccben rakétát a gyerekkocsi helyett. Felbukkant két tanú – köztük az egyik kulcsszereplő –, akik szerint még hamis vallomásra is rá akartak venni valakit Karácsonyék besározása érdekében. Még kínosabb, hogy a miniszterelnök neve is felmerül, mint aki ragaszkodott Bajnai belekeveréséhez. Mintha nem volna elég bűne az, hogy az ő idejében 270 ft volt az euró. Ez megbocsáthatatlan.
Nem tudjuk, mi mennyire igaz a vallomásokban. Annál máris több, mint az eredeti kompromatban. A bumeráng röpül, visszafelé. Legközelebb tessék óvatosan bánni a mindig maguknál tartott fegyverekkel.
Még megharagszik a vezérkar főnöke. Az igazi.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. június 10-én