A kötelező kereskedelmi akciózás direkt nekem lett kitalálva. Más haszna amúgy se sok, de legyen ez is elég. Mindig is imádtam az akciós leárazásokat, valósággal rabjuk vagyok. Szeretem a télit, szeretem a nyárit, a karácsony előttit, a karácsony utánit, a szezonközit, a szezonvégit. Miért pont ezt a szankciósinfláció-ellenes kormányzatit ne szeretném.
Bár pénteken a miniszterelnök a rádióban nem is szankciós inflációt emlegetett, hanem brüsszelit meg háborúst. (Kommunikátorok, vigyázat! Az Osztályfőnök úr szondázza, figyeltek-e.) A brüsszeli meg a háborús ugyanazt jelenti, Brüsszel megtámadta Oroszországot. Vagy Ukrajnát, ezt nem lehet pontosan tudni. De minket biztosan. Brüsszel az, amelyik tönkre akarja tenni az országot, ezen belül, mint hallottuk, speciálisan a családokat és a nyugdíjasokat. A nyugdíj nélküli családtalanok valamiért kiestek a szórásból, most nem voltak megemlítve, szerintem majd jönnek ők is. Elvégre Brüsszel szeme mindent lát, el ne lopd a léniát, mint az egykori diákok a jóistenre mondták. Nálunk meg ellopják. A léniát, meg minden mást.
Orbán a lénialopást a rádióban nem hozta szóba, a lényeg, hogy szövetségeseink „a torkunknak ugrottak”. Kivéve a pápát meg főleg Erdogant. Nem rés, hanem erős bástya ő nekünk. „Mint egy falat kenyér, úgy kellett nekünk Erdogan győzelme”- így a miniszterelnök.
Erdogan azonban egyedül kevés a megmentésünkhöz. Segíts magadon, Erdogan is megsegít, pláne, ha egyszer kijön a nálunk is nagyobb inflációjából. De előbb rajtunk a sor. Mikor már a kormányban senkinek nem jutott semmi értelmes az eszébe, jött az akciózó harcmodor. Ősi szokás szerint a lóról hátrafelé akcióznak: éppen kihátrálnak minden állami feladatból, de közben nagy garral produkálnak egy-egy látványos leárazást. (Egyidejűleg közel megduplázták a betéti kamatok meg az életbiztosítás kamatadóját, de hát muszáj az állampapírok felé terelni, akinek még van mit félretenni. Ha nem vesznek elég állampapírt, nem hitelezzük az államot, kilukad a költségvetés. Nem tudom, melyik, mert már ötvenszer átírták, de kilukad.)
A bevásárlásnál minden fillér számít, minél kisebb a családi büdzsé, annál inkább. Nagyon is számítottak azok az 50 meg 30 százalékos leárazások, amit az áruházláncok a forgalmuk növelésére eddig is csináltak, és számíthatna a kormány által előírt, hetenként más árun felbukkanó tizenvalahány százalék is. Feltéve, hogy a nagyboltok nem cserélik be az ennél nagyobb volumenű olcsósító akcióikat egy-egy tizenszázalékosra. És ha véletlenül az egyik árucsoportban nincs amúgyis akcióra szánt termékük, nem egy kevéssé keresettet dobnak be. Olvasom, hogy az egyik bolthálózat a „gyümölcs” kategóriában az avokádót árazta le, most már darabja csak 699 ft. Ha ez nem segít a kisnyugdíjasokon, akkor rohadtul semmi. Ha mégsem akarnak a jövőben pusztán avokádón élni (nagyon nagy a magja), tudnám ajánlani a hasonló Patyomkin-leárazáson áteső kókuszzsírt és a 2999 forint helyett a héten 2699-ért kapható nyírfacukrot. Ez tényleg csupa egészséges étel, már ha valaki a fedezetet is biztosítja hozzájuk. Enélkül nehezen képzelem, hogy tömegeket lehet átállítani a zsíroskenyér helyett a kókuszzsírral kent avokádószeletre. Még nyírfacukorral sem.
A lényeg, hogy az üzletekben szembejöjjön velünk az akciós kormány jóságát öles betűkkel hirdető tábla. Meg hogy javuljon ettől a kedélyállapotunk. Én biztosan jó alany vagyok ehhez. Nem bírok ellenállni, ha egy táblán azt a bizonyos %-jelet megpillantom. Ezelőtt is képes voltam a közértblokkon utólag fillérre összeadni, mennyit takarítottam meg aznap a még nem is kormányzati leárazások kihasználásával, tekintet nélkül arra, hogy ezek nélkül valószínűleg meg sem vettem volna az illető terméket. Így kevésbé izgatott a napról napra növekvő végösszeg. A héten majd avokádót és nyírfacukrot is veszek, remélem, tud valaki egy jó nyírfacukros avokádó receptet vasárnapra.
Akciós szenvedélyem nemcsak az ételekre vonatkozik, remélem tehát, hogy a dolgot kiterjesztik. Igaz, van már néhány pólóm, amit boldogan megvettem, mert 3000 helyett 1200-ért adták, viszont hordhatatlanok. Nem részletezném, hogy nézek ki bennük. Mégis emlékeztetem a hagyománytisztelő kormányt, hogy – mint a hvg-ból tudom – a központi árleszállítás 1953-ban pl. bizonyos ruhaneműkre is vonatkozott. „Az új árak még szélesebbre húzzák a mosolyt az amúgyis jókedvű lányok arcán”- közli az akciós harisnya kapcsán az akkori diafilm. Én már amúgyis jókedvű leány vagyok, tehát az akciós kormánynak érdemes volna fáradoznia mosolyom további szélesítésén.
Rutinjuk van benne. Már eddig is annyi mindent áraztak le jól sikerült akcióik keretében. Persze azok se a saját zsebükre mentek.
Leárazták a tudást, a pedagógusok munkáját, az ápolók megbecsülését az egészségünk értékével együtt.
Leárazták a „gyereket nem bántunk” normáját, a környezetvédelem szempontjait, a közmédia szavahihetőségét, az egész parlamentet, az önkormányzati autonómiát, az ország jó hírét, szebben mondva a nemzeti becsületet.
Hát most pont az avokádón nyávogjak?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. június 3-án.
