A miniszterelnöknek megint igaza van. Mindig az van, de most különösen. Megmondta, hogy a háborúpártiak támadást indítottak a békepárti vezetők ellen. Mi mással lehetne a merényleteket magyarázni.
Magyarországon a Nagy Fanta Trükköt dobták be. Narancstalanítanak. Első lépésként a Fantából vonják ki a Fidesz-jelkép narancsot.
A dolgot Lázár János tárta a mindeddig gyanútlanul fantázó közvélemény elé. Ő van a multikra ráállítva. Meg arra is, hogy időről időre rávilágítson: a többi miniszter hülye. Ebben nem is nyitnék vitát vele, ő van ott a kormányüléseken, nem én. Fanta-ügyben az egész kormány (mínusz Lázár) impotensnek bizonyult. Évek óta tűrik, hogy a Coca-Cola kevesebb narancslét tegyen a magyar Fantába, mint az olaszba. Nem tett semmit sem az agrárminiszter, sem Szijjártó, de még az ügyeletes zseni Nagy Márton sem. Nem is maradhat sokáig ügyeletben, gondolom.
Hogy mindez ravasz támadás a békepárti Fidesz ellen, az a napnál világosabb. Mert mennyivel csökkentették a brüsszelmultik (vagy ha amerikaiak, hát tutira demokraták) a Fanta narancstartalmát? 7 százalékkal. És mennyit vesztett korábbi eredményéhez képest a kormánypárt az EP-választáson? Ha nem is pontosan 7 százalékot, de majdnem. 7,95 százalékot. Tetszik már kapiskálni? Világméretű összeesküvés áldozatai vagyunk.
Lázár még tréfásan jegyezte meg a Fb-on: „Fideszes politikus vagyok, szerintem az a jó, ha mindenben több narancs van.” A Magyar Nemzet már nem viccelte el az ügyet: „A magyarok népharagja után most Lázár Jánosé is előtört.”
Hazai terepen csak-csak gátat vethetnénk a galád narancstalanításnak. Lehet új élelmiszer-törvény, a direktebb veszélyek elkerülésére új választási törvényről is pletykálnak, akciózik a Szuverenitásvédelem.
De a narancsellenes Nagy Fanta Trükköt az Európai Unióban is alkalmazzák. Kiverte náluk a biztosítékot Orbán ún. békemissziója. Körbeutálják szegényt a narancsfidesszel együtt. Mert háborúpártiak, csak nem árulják el. Mondjuk, nem értem, mi zavarta őket annyira, hiszen az kezdettől világos volt, hogy ettől ugyan béke nem lesz, csak Orbán táncolhat be pár napra a színpad közepére. Hosszú távon inkább veszít vele (európai mozgásteret biztosan).
A veszteséglistán annyi máris mutatkozik, hogy még a saját diplomáciai sikerén, az új szélsőjobb-populista frakció összekalapálásán is csorbát ejtett. A két jobbszélső frakció (egyikben a Fidesz, másikban a Mi Hazánk, világnemzet vagyunk…) körüli kordon ugyan enélkül is összeállt volna, de most házon belül is sikerült bajkeverővé válnia. LePen éppen azon dolgozik ezerrel, hogy lemossa magáról a Putyinbarát bélyeget, így aztán a francia frakcióvezető máris elítélte Orbán egységbontó moszkvai gazsulálását. És hiába akarta, ebben a körben nem Orbán az erősebb kutya, hanem LePen tízszer akkora pártja.
Az már véletlen mellékterméke az ügynek, hogy Magyar Péterék sem kerültek könnyű helyzetbe. Nyilván nem értek egyet azzal, hogy a közös EP-nyilatkozat bizonyos passzusait (amelyeket nem a kormányt, hanem az országot érő retorziónak értelmeztek, hibásan) nem szavazták meg, tartózkodtak. Én habozás nélkül igent nyomtam volna, ahogy zömmel azok is, akik ellenzéki oldalról lettek a Tisza hívei. De Magyar számára ebben is van csapda. Nem is csak a reményei szerint megnyerhető fideszesek, de a hazai közvélemény többsége is berzenkedik az uniós pénzelvonások ellen, és felemásan viszonyul az orosz–ukrán háborúhoz is. Én nem tartozom közéjük, de nem is velem kell 30-ról 40 százalékra jutniuk
Úgy tűnik, mint annyi másban, Magyar személyes álláspontja is formálódik. Jelenleg a „melyik ujjam harapjam” politikai dilemmája szorította satuba: kockáztatni a meglévő szimpatizánsi tábor egyetértését vagy a középről és jobbról megszerezhető szavazatokra koncentrálni. Hiszen ha le lehetne a rendszert csak balról váltani, akkor minden hibánkkal együtt már nekünk is sikerülhetett volna. A számok szerint belátható ideig nem lehet. Épp a Demokratikus Koalíció ismerte fel ezt először, amikor konzervatív demokratákat is soraiba hívó koalícióként alakult meg, majd a 2022-es előválasztások során az ellenzéki szövetség többi tagjánál is szorosabb nexust épített ki a Jobbikkal.
Előbb-utóbb azonban Magyarnak is döntenie kell. Legfőbb tőkéje a hitelessége hívei szemében: ezt nem kockáztathatja az egyértelmű állásfoglalás hiányával. Az első lépést megtette az európai középerőkhöz csatlakozva. Ezen az úton kell gyorsított tempóban magával vonzania lehetséges tábora újabb csoportjait is.
De mire játszik Orbán? Nem csak ripacskodó szereplésvágyról van szó. Minél inkább veszélyeztetve látja hatalma stabilitását, minél inkább leszámolt azzal, hogy az ország tényleges gazdasági és szociális helyzetén javítani tudna, annál inkább csak a külpolitikai ágaskodással, a Nyugaton vett nagy magyar revanssal simogathatja hívei önérzetét. Nagyhatalmak, Oroszország és Kína (de még Trump) partnereként pedig csak akkor tetszeleghet, ha felkínálhatja nekik az Unió fellazítását, belső megosztását. Ez mindhármuk érdeke.
Akiknek nem érdeke, azok mi vagyunk. Magyarok. Pech. De ettől még jól alszik.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. július 20-án.
