Civil beszéd
A Mi Hazánk nem úgy működtet árnyékkormányt, mint mondjuk a brit pártok, vagy akár itthon a Demokratikus Koalíció. Nincs erre külön testülete, tárcákkal, reszortfelelősökkel. Nincs is rá szükségük. A kormány, az igazi, megteszi nekik azt a szívességet, hogy rajtuk keresztül is bemutathatják, mik a saját kormányzati elképzeléseik. Némi ironikus túlzással azt is mondhatnánk, hogy a Mi Hazánk árnyékkormánya maga az Orbán-kormány.
Mert mire jó egy árnyékkormány? Egy ellenzéki erő rajta keresztül fejtheti ki programját, demonstrálhatja, mit tenne, ha hatalmon volna. Az ellenzéki pártok az ilyesmit elsősorban kommunikációs eszközként használják. Erre kialakított szereposztásban beszélnek a terveikről, de általában nincsenek abban a helyzetben, hogy azokat a gyakorlatban is megvalósítsák.
A Mi Hazánk ezzel szemben megfogta az Isten lábát. Vagy a Fideszét, amelybe ügyesen belekapaszkodik. Mint tudjuk, ez majdnem ugyanaz. Legnagyobb feltűnést keltő ötleteiket a kormány szép sorban megvalósítja. Ma a Mi Hazánk nagyobb hatással van a kormányzásra, mint a koalíciós partner kereszténydemokraták. Nem egy árnyékminiszter sokadik sajtótájékoztatójával, hanem közvetlenül bizonyíthatják: javaslataik igenis kormányképesek. Már persze, ha a Fidesz van kormányon, amelynek ideológiája ugyan nem az övékével azonos, de néhány alappillér gyanúsan hasonló.
Persze nem arról van szó, hogy a nagy tigris engedelmeskedne a mellette futkározó kisebb ragadozónak. Ahol a Fidesznek saját elitjét kell helyzetbe hoznia, ahol pénzről van szó, ott nem izgatja magát a Mi Hazánk hőbörgésével. A Mi Hazánk ugyan jó érzékkel ráharapott a végrehajtási eljárások körüli visszásságokra (nem ezért kell rá haragudni, nem akadályozta meg ebben semmi a demokratikus pártokat sem), de a Fidesz fütyült rá. A populisták elitellenességét a Fidesz inkább a „brüsszeli bürokratákkal”, a legutóbb már ördögnek nevezett Sorossal szemben gyakorolja. A Mi Hazánk ezt nyugodt szívvel beindíthatja a hazaiakkal szemben is, bár jóval kevesebb kreativitással és látványelemmel, mint ahogy pl. apait-anyait beleadtak a könyvdarálás színpadi jelenetébe. Szociális követeléseikkel végrehajtják a kötelező ellenzéki versenygyakorlatokat, de ezekben persze nem számíthatnak a rendszer partnerségére. Nem is nagyon lepődnek meg ezen, ők sem ma jöttek le a falvédőről.
De a szimbolikus politika terén a Mi Hazánk tobzódik. Márpedig tudjuk, hogy a Fidesz soha nem a valódi kormányzati feladatokban jeleskedett. Sokkal inkább a szimbolikus és érzelmi politika, a világkép, divatos szóval a „keretezés”, az identitás-adás, a kommunikáció terén. Hatalmát erre építi, ezt nyújtja a hierarchiában lejjebb, esetleg legalul állóknak, míg a hozzá közelieknek ennél konkrétebb javakat: stallumot, közpénzt, versenyelőnyt.
Nagyon is fontos tehát, milyen elemekből állítja össze szimbolikus politikáját. És az elemekből több a Mi Hazánktól származik. Vagy úgy, hogy – mint a HVG Dúró Dórát jellemezte – feljelentéseivel ő a Fidesz „verőlegénye” illetve leánya (pl. L. Simon esetében, vagy a bajban lévő nőket büntető szívhang-rendelet kiprovokálásában), vagy a kormány előfutáraként, kengyelfutó gyalogkakukkjaként. Így szaladtak utat törve előre Horthy Miklós „rehabilitációjában” (ők szobrot állítottak, majd kormánypolitikusok tették tiszteletüket az újratemetés évfordulóján), ehhez kapcsolódóan a Budapest-ellenességben (a „bűnös várost” leckéztető ellentengernagyot felidézve vezéreik fehér lóval vonulgatnak), Trianon politikai újrahasznosításában, unióellenességben, iskolai szegregációban, az LMBTQ emberek könyvdarálós kriminalizálásában, Ami náluk daráló, az a Fidesznél fólia. Finomabb eszköz, de ugyanarra való.
Hasznos mindkettejüknek: ők reflektorfényt kapnak, a kormány pedig lehetőséget szondázni a közvéleményt, előkészíteni a talajt, bizonyítani a külföld felé, hogy a kormánypárt csakis a népakaratot követi. A sajtóban néhányan már azt pendítik meg, a Mi Hazánk „a kétharmad tartaléka”, szükség esetén csendestárs, szimbolikus ügyekben (eddig az alaptörvénymódosításban vagy az orvoskamara elleni szavazásnál) a kormány külső támogatója. Később, egyszer, ha muszáj, talán koalíciós partner.
Erre most még semmi szükség, és a látványos összebútorozás a mai nemzetközi térben a Fidesznek sem előnyös. A kormánypártnak ma kettős érdekeltsége van. Egyszerre kell életben tartania a Mi Hazánkat, hiszen általa tudta újrateremteni a centrális erőteret, és megakadályoznia, hogy az ő rovására túlságosan meghízzon. Biztatja is, de el is szipkáz szavazóiból: ezért gúnyolja a Mandiner cikke, sajtóhibának hazudva, Mi Hasznáknak őket.
Egyelőre, ha nem is tudatosan, osztoznak a választóbázison: a Fidesz az idősebb, kevésbé iskolázott, nehezen élő rétegekben népszerű, a Mi Hazánk inkább a jobban szituált, gyakran diplomás fiatalok pártja. Ők nyilván – a Kétfarkúak közönségéhez hasonlóan – a mai teljes pártpaletta tagadását látják bennük.
És közben a politika centruma, a közélet szép fokozatosan tolódik jobbra. Mi meg alszunk? Nem fog tetszeni, amit majd felébredve látunk.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. november 18-án.
