Civil beszéd
A fél ország azt számolgatja, mikor dől fel a kegyelmi botrányban a következő dominó, és ki lesz az.
A dominó szórakoztató játék. Van egy óvodás vers is: „Jó játék a dominó./ Dominózni csudajó.” Kivéve persze annak, aki éppen feldől. Meg azoknak, a mostani és régebbi áldozatoknak, akiket megrontott életükkel együtt már rég az asztal alá söpörtek e hatalmi játszmák részesei.
Nem könnyű kitalálni, ki lesz a következő. A szereplők mindegyike eléggé pöttyös, de nem biztos, hogy azt célszerű beáldozniuk, akinek a legtöbb pöttye, sara van.
Hátha ő tartja az egész sort. És a ledöntött dominó (vagy a volt férje) néha össze-vissza borogat, olyanokat is, akikre még szükség volna. A versikében ugyan a dominótéglácska készségesen ajánlgatja a győzelem kulcsaként: „A párom mellé tegyél le”, de ez a való életben nem olyan egyszerű, még a fecsegő férjekkel sem. Bár például a Megafon fenntartóinak állítólag húszmilliót is megért, hogy szövegeikkel pár nap alatt kinyírják, „párja mellé letegyék” az alkalmatlankodó Magyar Pétert. (Ezzel bele is gázoltak a lelkembe: én itt sok-sok éve mondok mindenfélét, de még senkinek sem értem meg húszmilliót. Hajlamos vagyok azonosulni egy bizonyos Bástya elvtárs(nő)vel, aki eszerint le van sajnálva. Megint a fideszesek járnak jól.)
De újabb dominónak kell dőlnie, az már biztos. Túl nagy a botrány, az eddigi vezéráldozatok nem takarták el a magyarázat hiányát. És azt sem – a profi kormánykommunikáció ebben felmondta a szolgálatot –, hogy az áldozatoktól még senki sem kért elnézést, róluk egyetlen együttérző mondat sem hangzott el.
A BBC az eseményeket Orbánék számára 2010 óta a legnagyobb „válságnak és veszélynek” nevezi, a Deutsche Welle pedig egyenesen „földrengésnek”. Ugyanez a BBC idézi az itthon terjedő feltételezést, hogy az elnök és az igazságügyminiszter nézeteltérésében, mint minden másban, Orbán tett igazságot, rábólintva Novák döntésére. Nehéz is elképzelni, hogy egy ilyen kényes helyzetben Varga ne keresett volna fedezéket. De most Orbán volt óvatlan. Azt eddig is tudtuk, hogy a rendszer urai nem nagyon riadnak vissza bűnök elkövetésétől. Ám a támogatottságukat megkérdőjelező politikai hibáktól igyekeznek óvakodni. Márpedig, ha valamikor, hát most érvényes rájuk az ismert politikai mondás: „Ez több, mint vétek. Ez hiba.”
Mitől nagyobb ez a botrány már elfeledetteknél? Először is azért, mert a kormány most nem szimplán politikai, hanem morális hadszíntérre került. Támogatói a politikai és gazdasági bukfenceket már megszokták. A lopást is történelmi igazságtételnek fogják fel: „legalább a mieink lopnak”. Eddig sem az tartotta meg a rendszert, hogy olyan jól kormányoznának. de eddig ügyesen „kereteztek”, olyan ideológiai hátteret rajzoltak tetteik mögé, amelyben a haza, a hit és az erkölcs egyedüli védelmezőjeként tüntették fel magukat. A morális gaztettek napvilágra kerülése éppen azt a keretet roncsolja szét, amely eddig összetartotta az amúgy is szakadozó vásznat.
Az álszentség lelepleződése miatt robbant anno a Szájer- és Borkai-ügy is. Azoknak a robaja aztán elhalt. De ott inkább bulvár szexbotrányokról volt szó, érdekes, de elsősorban csámcsogásra ingerlő pikantériákról. Ez a kegyelmi ügy viszont a szív közepét találja el. Most nincs mit nevetni, míg azokon még lehetett. Ez fáj. Ezért szólalnak meg benne szokatlan szereplők, ezért jött létre a tömegek véleményét formáló „tartalomcsinálók” népfrontos koalíciója. (Bocsánat, helyesbítek. Mint a Pesti Srácok leleplezi: valójában „buzgó globálalkalmazottak”, a „globalista-Woke hatalmi gépezet” alkatrészei.)
Noha e cikk még az esti nagy tüntetés előtt íródik, az már biztos: az ellenzéki pártoknak is érdemes lesz komolyan végiggondolniuk: mi a titkuk, mitől vonzanak ők jóval több embert, mint a mégoly fontos okból történő politikai akciók.
De van még egy ok, ami miatt az az eset különbözik az előzőktől. Túl magasan lévőket kellett és kell még beáldozni. Ez megriasztotta a hierarchia összes tagját: hát ez is lehet? Engem is ledobhatnak a szekérről? Hol van már Orbán régi ígérete, hogy ha meg is sebesülnek, a hűségesekért bemennek, és kihozzák őket a harcmezőről? Ki ám, csak nem a kórházba, hanem egyenest a politikai temetőbe.
Az nem kérdés, hogy Balog a dőlő dominók között lesz. Lehet, hogy mire ez az írás megjelenik, a rendkívüli református zsinat már el is végzi a dolgát, pláne, hogy néhányuk őszinte felháborodását a „zöld út” kormányzati jelzése is kiegészítette.
A kérdés, lesz-e következő utána is. Nyilván nem az, aki a rendszer bűneinek fő felelőse, nem Orbán. De ha az ő tekintélye is meginog a hívek előtt (mert csak ők számítanak nekik), rászánja-e magát legfontosabb embere, Rogán beáldozására? Túl sok érdeme van, túl nagy szükség van rá a kampányban. És főleg túl sokat tud. Vannak szintén sokat tudó elvált házastársai, ez Varga Judit példája nyomán újabb veszélyforrást jelenthet.
Lehet, hogy az évértékelő idejére eldöntik. Azt még hamarább, hogy milyen ellenzéki ellenbotránnyal akarják elfedni a maguk fekáliáját.
De a bűzből akkor sem lesz parfümillat.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. február 17-én.