Látták annak idején A király beszéde című angol filmet? A világ minden díját elnyerte. Nem? Pedig karácsony tájt is ismétlik olykor a tévécsatornák, már csak a főszereplő Colin Firth kedvéért is, aki a Büszkeség és balítélet Mr. Darcyjaként, vagy a Bridget Jones naplója és az Igazából szerelem jóvoltából is a közönség kedvence.
Így sem ugrik be? Sebaj. Mi, magyarok a sors kegyelméből megkaptuk a film magyar változatát. Nekünk ezt hozta a Jézuska. Mert jók voltunk. A karácsony fényét növelendő, nálunk a „magyar király” beszélt. A hazai adaptáció „A miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatója” címet viseli. Dől is rá a közönség. Illetve dőlne. De néhány, az ellentmondás ördögétől karácsonykor sem szabaduló újságírót most sem engedtek be, vagy – mint a Népszavát – nem hagyták kérdezni. Mindegy, akkor is különleges ajándék ez, az év általában egyetlen alkalma, amikor a miniszterelnököt kérdezni is lehet. Ha nem is mindenkinek. Interjút sem igen ad, mint kiderült, még a BBC-nek sem. Ezt persze türelmesen megmagyarázta a sok pupáknak: „Interjúkat szívesen adok, ha lesz mondanivalóm”.
Világos. Interjú most sem lett, tehát nem volt mondanivalója. Megjegyzem, ez nekem is feltűnt. Szép tőle, hogy a tájékoztatót azért megtartotta. Ezt hívják önfegyelemnek. Akkor is állítunk karácsonyfát, ha éppen nem vagyunk ünnepi hangulatban. Hadd örüljenek a gyerekek. Illetve ez esetben az újságírók. Meg a nemzet.
A magam részéről örültem is. Lehet, hogy Colin Firth-től kicsit jobban tetszett volna a beszéd, de úgy vagyunk ezzel, mint a magyar naranccsal. Lényeg, hogy a miénk. Máshová az istennek sem hívják.
Az eredeti film, A király beszéde VI. Györgyről szól, aki váratlanul, az elvált Wallis Simpsonnal kötendő házassága kedvéért lemondott bátyja helyett került trónra. Beszédhibás volt, dadogott, ámde királyként rádióbeszédeket kellett tartania. Volt is kínos felsülése, mielőtt szakember segítségét kereste. A logopédusa, Lionel Logue szokatlan módszerekhez nyúlt. Nem a kötelező alattvalói tisztelet hangját használta, szembesítette hibáival és azok okaival, gyakran fel is bosszantotta. A király néhányszor ki is rúgta, de végül párosukból igazi barátság lett, Logue ott van mellette minden szónoklatánál. Az őszinteség György javára válik: hibátlanul mondja el legdrámaibb beszédét, amelyben Nagy-Britannia hadüzenetét jelenti be Hitlerékkel szemben. Egy-két hang ejtése most sem tiszta, de mint maga mondja: nem baj, legalább tudják, hogy tényleg ő beszél. Egy ember, aki nem tökéletes, nem játszik Supermant, ismeri és elismeri hibáit. Éppen ezért lehet a válságos időkben népe igazi vezetője.
Na, itt a mi forgatókönyvünk eltér az angoltól. A válság mint alapvető kellék nálunk is megvan, mi az hogy! De hogy a vezérünk bármely hibáját elismerné, az szóba sem jöhet. Nem olyan pancser, mint a brit dinasztia.
Ha nálunk a Király hibázik, akkor az nem ő volt. Hanem Matolcsy (ld. a Dsida Jenő-verset: „Kékes lánggal ég levágott jobbkezem”). Vagy Brüsszel. A törvényszegő pedagógusok, a bűnpártoló Tudományos Akadémia. A hungarofób liberálisok, élükön az Európai Parlamenttel. Amelynek megítélése, mint hallottuk, a magyarok körében „nullán van”. Orbán érdemjegyeiről nincs szó: őt nem osztályozza senki, ő az, aki osztályoz.
Más volna a helyzet, ha a Király mellett nálunk is volna egy ilyen Mr. Logue. Vagy több. Aki őszintén beszél az uralkodóval, szembesíti a balfogásokkal. De ezt a luxust a környezetéből rég nem engedi meg magának senki. Minden hatalom az ő kezében fut össze, és miniszterei, ha tudják is, kussolnak arról, amit a Népszavának Szentpéteri Nagy Richárd kimondott: éppen uralmának lényege, a NER fundamentuma, az erőltetett centralizáció fuccsolt be az egészségügyben és az oktatásban. Ettől dőlnek a fejünkre- lassan az önkorrekcióra, hatalomkorlátozásra nem hajlandó Királyéra is.
Egy ilyen Mr. Logue a sajtótájékoztatón oldalba lökte volna őt: ne kísértsd az Istent valamint a plafon épségét azzal a blöffel, hogy 2022-ben nem is voltak megszorítások. Hiszen ember nincs, aki ne emlékezne a KATA-sztorira, a rezsinövelésre, az állami segítséget gyakorlatilag megvonó szociális törvényre!
Mr. Logue akkor is beszólna („hogy beszélsz megint!”), amikor a Király a pedagógusok polgári engedetlenségén értetlenkedik, azt hazudván, hogy sztrájkjoguk csorbítatlan. „Hát nem emlékszel, te fosztottad őket meg tőle?” Súlyos beszédhiba az is, hogy a tanárokat csak a pénz érdekli, bezzeg Orbánék nem a bérükért, hanem a Haza Üdvéért bontottak engedetlenül kordont. „Azért azóta a béreteket is szépen felemeltétek, nem igaz?”-súgná Mr. Logue.
Talán még le is állítaná a szónokot, amikor Királyunk azzal henceg, hogy míg mások „szügyig állnak benne”, mi kimaradtunk a háborúból. Ha kimaradtunk, akkor mi a jó égnek a folytonos rendkívüli állapot? Amiben viszont benne vagyunk. Nemcsak szügyig.
Kerestetik Mr. Logue. Egy beszéd- és mellesleg gondolkodástanár. Speciel nem hittan- vagy testnevelés szakos. És egy Király, aki hallgat rá. Illetve dehogy király, elég egy szolgálni akaró vezető. Aki nem hiszi, hogy tökéletes.
Ha nem is dadog.