Civil beszéd

Botrány botrány hátán. „Kot, kot, kotkodács”, mondaná a Fideszék tyúkja, (és miért pont az ne volna nekik a hatvanpusztai Orbán- vagy Mészáros-uradalmakban, jól elkapirgálhat a zebrák lába között), „minden napra egy bukás”. Lebukás. Nem elég Juhász Péter, Dobrev Klára, a sok oknyomozó újságíró, pénteken még Magyar Péter is előállt egy hivatalos jelentéssel. Amelyben szakemberek már 2021-ben összegezték a kormány számára, mi folyik sok állami intézményben gyermekvédelem címén. Ha ugyan lehet ezt a szót még pirulás nélkül kimondani.

A felmérésben a gyámok 38 százaléka arról számol be, hogy ismer olyan gondozott gyereket, aki szexuális visszaélés áldozata. A korhatár egyre alacsonyabb. Csak 10 százalék meri azt mondani: az általuk ismert gyerekek semmilyen bántalmazást nem szenvedtek el.

Hazug tehát az eljátszott műfelháborodás: nahát, ki gondolta! Miszlikbe kell aprítani, aki gyerekhez nyúl! Ugyan már. Dőlnek, csak dőlnek ránk a megrázó hírek, felvételek. Fekete napok az ország számára is. Gyűlik torkunkban a fullasztó, keserű íz. Amíg ezt a cikket kopogom, hátam mögött a Klubrádióban egy betelefonáló volt állami gondozott számol be, milyen szexuális abúzus-sorozat érte. Nem, nem javítóintézetben (az is megengedhetetlen volna), hanem gyermekotthonban. Természetesen nem tudom ellenőrizni a szavait, de egyre több olyan hír érkezik, ami szétpukkasztja a hitvány védekezést: a javítóintézetben nem ám ártatlan árvák, hanem bűnözők vannak, nehogy már sajnálni tessék őket! Ugyanolyan rohadt, kegyetlen és cinikus áldozathibáztatás, amit a megtámadott Ukrajna iránt jól begyakoroltak. Gulyás és Rétvári jogvégzettek emberek. Pontosan tudják, mi a különbség a javítóintézet és a fiatalkorúak börtöne között. Szándékosan keverik – ki a Kormányinfón, ki a parlamentben – a két terminust.

Igen, az a Gulyás is, aki valaha az „emberarcú Fidesz” megtestesítőjének számított, én is annak tekintettem. Hová lett az emberarc, miniszter úr?

De van más is. E héten lyukadt ki a nagyra fújt külpolitikai lufi a zseniális miniszterelnökről, aki világhatalmak támogatásával szavatolja országunk biztonságát. Ahogy egy terjedő, keserű humorú mém megállapítja: jobb lett volna, ha Trumppal nem a sapkákat íratják alá, hanem valami megállapodást. Először a szankciók alóli felmentésünk időtartama kérdőjeleződött meg, most meg a lényeg: az ígért amerikai „védőernyő”. Amelyről Trump azt nyilatkozza: Orbán ugyan nagyon-nagyon kérte, de ő nem ígért ilyesmit.

A történetnek nincs jó értelmezése. Vagy Trump beszél összevissza (régi jó szokása), ma visszavonja, amit tegnap mondott, de akkor hogy lehet egy ilyen alak pillanatnyi hangulatához kötni az ország sorsát? Vagy Orbán blöffölt – aminek a súlyát nehéz túlbecsülni.

Még egy repedő oszlop: az új pápa az Európai Unió és Ukrajna védelmében nyilatkozik, leleplezi a „békepártiságnak” álcázott kapituláció-pártiságot. Nincs többé mód a Vatikán szenteltvízével elfojtani Orbánék árulásának szagát.

És a harmadik: a magyarellenes romániai elnökjelölt támogatása után újabb fény derült a magyar kormány puszipajtásainak szándékaira. Miközben a Fidesz a határon túli magyarság egyetlen és legfőbb gyámolának szerepében tetszeleg, Fico, akinek hatalomra jutását Orbán nemcsak testvéri örömmel üdvözölte, de tevékenyen elő is segítette, a Benes-dekrétumok kritikáját börtönnel sújtaná.

Dőlnek, dőlnek a „nemzeti” külpolitika oszlopai a porba.

És persze folytatódnak a korrupciós botrányok, a közpénz elprédálása, kliensek zsebébe tömése. 4iG, a magántőkealapokba dugott 133 milliárd – a Népszava olvasói már ismerik a legfrissebb történeteket.

A kormány kapkodja a fejét. Ők, akik eddig minden ellenfelüket igyekeztek politikai értelemben lepofozni a pályáról, most nem tudják, honnan jöhet a következő csapás. Szó se róla, nagy kiszúrás szegénykékkel így ádvent idején, amikor már melegítették a helikopterek motorját egy jó kis kiruccanásra, a hölgyek meg is rendelték az újabb milliós ruhácskát a szilveszteri bulira. 

Kivilágos kivirradtig, Móricz óta tudjuk, milyen az igazi úri muri, akkor a legféktelenebb, ha már gyülekeznek a sötét felhők.

A Fidesznek gyorsan természetéhez illő stratégiát kell választani, ha nem akar tovább csúszni a lejtőn. Egyelőre a legromlottabbat választotta: a gyerekekkel, kamaszokkal való szolidaritás szétzúzását. A morális válságot, amelyben van, újabb amoralitással tetézné, hiszen már úgyis mindegy. A DPK-tagoknak már kiadták: azonosítsák kommentjeikben az egyik videón megvert-megrúgott-megalázott srácot egy (természetesen roma) gyilkossal. De a kommunikációs lánc szétesett: a frissen megszerzett Blikk viszont „hatóság elleni erőszak” elkövetőjéről beszél.

A másik lehetőségük, hogy mégiscsak rászánják magukat a vezéráldozatra, ami kormánytagnál alább már nem mehet. Nehéz ügy, és álságos is.

A harmadik, hogy változtatnak a céljaikon, és eleve a Mi Hazánkkal közös kormányzásban gondolkodnak. Hiszen már a „cigány gyilkosozást” is a szélsőjobbtól vették át.

Nekünk, felfordult gyomrúaknak, felgyorsult szívverésűeknek azonban van más lehetőségünk is. Félretéve minden más szempontot, leváltani őket.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. december 13-án.