Civil beszéd
Szerintem Észak-Korea elkezdhetné a felkészülést Orbán Viktor fogadására. Vagy várható baráti gesztusainak viszonzására, ha mégsem látogat oda személyesen.
Miért, nincs abban semmi! Észak-Korea igen rokonszenves ország. Nemcsak 12 ezer katonát küld Putyin megsegítésére az ukrán frontra, de felelősségteljesen védekezik az ártó nyugati hatások ellen: legutóbb hét megtévedt állampolgárt azért végeztek ki, mert Dél-Koreából becsempészett popvideót néztek. Pedig nincs is Szuverenitásvédelmi Hivataluk. Egyelőre. De ha majd felvirágoznak a kölcsönös kapcsolatok …
Késlelteti a kapcsolatfelvételt, hogy a magyar miniszterelnök manapság igen elfoglalt. Turistautakon jár. Dikta-turista utakon. Alapvetően kétféle célpontja van. Egyrészt Putyin hűbéresei, kebel- és fegyverbarátai, másrészt a diktatórikus vagy ilyesmivel kacérkodó országok. A kettő többnyire szerencsésen egybeesik, különben strapás lenne a dolog.
Így is néha Szijjártónak kell helyettesítenie, aki ügyes fiú ugyan, de nem igazán következetes. Legutóbb Kirgizisztánban kifejtette, hogy a migráció miatt „jelenleg Brüsszelre veszélyként tekintünk, Biskekre (a kirgiz fővárosra) pedig a biztonság forrásaként”. Ez ígéretesen hangzott, aztán mégsem maradt ott. Az élet csupa csalódás.
Most Orbán maga készül oda, a Türk Államok találkozójára. Valószínűleg ő sem marad ott.
Nem azért, de nekem van egy tényleg türk eredetű nagypapám, aztán mégsem engem hívnak. Nem baj, majd Orbán képvisel, úgyis mindig a nevünkben beszél, ha kértük, ha nem. Az orosz és kínai vizitálása után most Grúziába is ellátogatott. Gratulált az oroszbarát kormány még nagyon is vitatott választási győzelméhez (avagy választási csalásaihoz?), de eufóriájában kicsit elszólta magát:
„A georgiaiak nem engedték, hogy országukból egy második Ukrajna legyen.”
Értsd: az okos népek oroszbarát kormányt választanak, nehogy Putyin lerohanja őket. Mi pedig okos nép vagyunk, ez köreinkben közismert. Ld. a magyarokat a forgóajtóban, illetőleg a Nobel-díjasokat. Csak tudnám, mi baj volt Orbán Balázs kijelentésével, aki ugyanezt a tanulságot vonta le 1956-ból. Hát mit vont volna le szerencsétlen, ha mindig ott nyüzsög a főnöke körül?
Lett egy kis felbolydulás az Unióban, be is kellett hívatni a svéd nagykövetet (úgy emlékszem, már ismeri a járást a külügyben), mert kormányának az a véleménye, hogy Orbán hiába soros elnök, „nem az európai országok nevében beszélt, talán inkább Putyin nevében”. Fuj, micsoda csúnya beszéd, szappannal kéne kimosni a száját. Csak annyira kiürült az államkassza, hogy nem tudni, van-e a Külügyben szappan. A lengyel külügyminiszter annak a nemtelen gyanújának adott hangot, hogy „Orbán megpróbál kiérdemelni egy Lenin-rendet”.
Pedig a mi miniszterelnökünk igazán szerény ember. Épp csak a galaxis ura akar lenni, de kitüntetésekre sosem hajtott. Megelégszik azzal, hogy Szijjártónak Barátság érdemérme van, legfeljebb néha ő is felpróbálgatja. Rossz nyelvek szerint a koronát is.
Azzal sem lehet vádolni, hogy csak a magukat Nyugattal szemben pozicionáló keleti országokban járna. Belaruszba pl. (amelyet a Népszava helyesen Putyin „háborús csendestársának” nevez) csak Szijjártót küldte, hadd gondoskodjon ő Eurázsia biztonságáról, Aszadot és Putyint képviselő kollégái oldalán. Igazi békehadtest. Orbán viszont igenis nyugatra: Ausztriába ment, hogy elsőként üdvözölje a szélsőjobbos Szabadságpárt által delegált parlamenti elnököt. „Orbán mostanában sorra látogatja végig az EU ellenségeit” – siránkozik a Süddeutsche Zeitung. Pedig nagyon is helyes, hogy azonnal odarohant, hiszen így a Szabadságpárttal közös nyilatkozatban ígérhettek harcot, nehogy „a baloldali érzékenyítési kísérletek eredményeként gyerekeink már fiatalkorukban elveszítsék nemi identitásukat.”
Most képzeljük csak el! Ha teszem föl, csak két napot késik, hány meg hány gyerek nemi identitása került volna ezalatt szemétre! Így viszont az „érzékenyítők” reszketve elkullogtak, csak az a néhány pedofil (egyházi és egyéb) személy sündörög a gyerekek körül. Mégiscsak könnyebb, ha csupán egyfrontos harcot kell vívni!
Az a helyzet, hogy a Nyugat az istennek nem érti a gazdasági semlegességet sem. Tán rossz a fordítás, vagy mi. Hát nem összeültek a NATO-tag országok nagykövetei és védelmi attaséi, leszögezvén, hogy az új jelszó egyáltalán nemcsak a gazdaságra vonatkozik! A politikai és katonai szövetségek csendes, informális felbontásának – mondhatjuk úgy is: elárulásának – egy lépését jelenti.
Ezek a szövetségek közös piacról, közös politikai értékrendről, közös védelmi rendszerről szólnak. Ezzel az elvvel szemben a hamis „semlegesség” a szövetség ellenfeleivel való bratyizás fedőneve.
Moszkvában nemrég egy elrontott csőtisztítás közben hatvanméteres izé… ürülékgejzír szökött a magasba. A liberális sajtó nem átallotta szargejzírnek nevezni. Persze hazudnak: a fekáliával együtt mindenféle törmelék is szökött a magasba. Így mégis más.
De akkor is homályos a magyarázat: miért kell a magyar vezetésnek direkt mindig megfürödnie benne? Vagy legalábbis közelről szagolgatni.
A finnyásabbak utána nem barátkoznak velük. Nincs az a parfüm, ami ezt elfedné.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 2-án.
