Civil beszéd
A Bese-botránynak nem vagyunk a végén. Az árvízveszély közepén nem erre figyelünk, de nem tűntek el kérdőjeleink. Épp az árvízben megtapasztaltak mutatták társadalmi elvárásaink természetét. Ha olykor ironizálunk is a frissen vásárolt gumicsizmákon, voltaképpen azt (is) várjuk a politikusoktól, amit éppen tesznek. Hogy legyenek legények (leányok) a gáton. Mutassanak erkölcsi példát, akkor is, ha nem az általuk megpakolt zsákokon múlik a védelem sikere.
De legalább ezekre a kivételes pillanatokra temessék be a mélyülő szakadékot politika és morál között. Hogy végre hihessünk egy kicsit a tisztességükben is, nemcsak a politikai ügyességükben.
Mert ez a közvárakozás -minden belenyugvó legyintgetésünk ellenére- elfojthatatlan. Rendes embereket szeretnénk a fontos posztokon látni, nem kóklereket és csak magukkal törődő szerencselovagokat.
Ez a jogos igény kap hangot akkor is, amikor megbotránkozunk a nyilvánvaló politikai amoralitáson és álszentségen. A kegyelmi ügy és a Bese-botrány ezért keltett nagyobb közfelháborodást, mint a húsunkba vágó gazdasági és szociális problémák.
De a Bese-ügyben nem a hasadt lelkű Bese Gergő a főszereplő. Az igazi főszereplő még nem lépett színre. Hátul tevékenykedett, a kulisszák mögött. Az, aki Beséről a sajtó oknyomozása szerint a Karmelitában is ismert
dossziét megrendelte, összeállíttatta, amikor kellett, elővette.
Azt már tudjuk, hogy a Fidesz reverendába öltözött propagandistájának élete mindenben ellentmondott a rendszer álságosan hirdetett normáinak. De ez csak az egyik álszentség – hasonlót már megélhettünk az ereszcsatornás kalandban, Borkai hajókázásánál és a kegyelmi botrányban. Azok, akiknek karrierje ráment, mind csak mellékszereplők. Megérik a pénzüket persze, hiszen nem lett volna kötelességük vizet prédikálni és bort inni, beállni a hipokrita kórusba. Ami azt illeti, pályájuk felívelő szakaszában nemcsak megérték, de meg is kapták érte a pénzüket.
Mint kiderült, Bese Gergő is. Nemcsak a „nagy emberek” fényében sütkérezhetett, nemcsak a békemenetek, eredményvárók, évértékelők megbecsült vendége, a Megafon influenszer-képzőjének buzgó hallgatója lehetett. Kellemes ráadásként volt szó némi cashről is. A neki személyesen juttatottakon túl két hozzá közelálló civil szervezet 100 milliós támogatást zsebelt be – ami persze még mindig jobb, mint az egyik pedofíliával gyanúsított pap egyesületének 75 milliója, amit a kormánytól „szexuáledukációs felvilágosításra” kapott. Mit mondjak, ez az atya elég sajátosan értelmezte a feladatot.
Ez sokkal keményebb ügy: a homoszexualitás maga nem bűn, csak a NER (Bese hathatós segítségével) kiáltotta ki bűnnek, a pedofília viszont az. Még a fotózkodó orgia sem bűncselekmény, legfeljebb -akár meleg, akár hetero-
sokunk ízlése ellen való. A védekezésre képtelen gyerekek zaklatása más kategória. De sajnos abban sem lehetünk biztosak, az egyház ugyanilyen határozottsággal adta volna-e rendőrkézre két pedofil papját, ha közben nem fenyegeti Bese nyilvános botránya is.
De Bese álszentsége semmi a másik álszentséghez: a rendszeréhez képest. A magát jogállamnak hazudó rendszerről kiderült: dossziét (dossziékat?) gyűjtöget híveiről is. Mire számítsanak a többiek?
Ennek az ügynek ez a lényege. A sajtó -az elsőként tudósító Válasz.hu is- több bizonyítékot gyűjtött össze arról, hogy Beséről akta készült, ami eljutott a Karmelitába. Vélhetőleg nem ő vitte előzékenyen oda, amikor felszentelte az irodákat… A Válasznak négy kormánypárti politikus erősítette meg a dosszié létezését. Már azt is tudjuk, hogy Bese egyik féltékeny partnere egy kormányközeli lapnál dolgozik, úgy tűnik, ő is kitálalt. De hogy ez a lap kiteregesse a szennyest, azt állítólag legfelső helyről leállították. Kellett egy kis idő az ún. válságkommunikációra való felkészüléshez. Épp a Népszava írta meg, hogy májusban már valószínűleg képben volt a legfelső vezetés: ekkor szüntették meg Bese szereplését a KDNP frakcióvezetőhelyettesének fizetési listáján. De akkor még tartani akarták: a mamája rákerült Rétvári kifizető helyére.
És itt jön a valódi kérdés: ki ad megbízást személyes dossziék készítésére? Hány ilyen van? Kivel végeztetik a munkát?
Az Alkotmányvédelmi Hivatal volt vezetője szerint ott még nem tartunk – ennyi maradt a jogszerűség foszlányaiból – hogy a hivatalos szervekkel, utasításra végeztessenek ilyesmit. Ott túl sok pecsétes papír maradna, és azok is féltik a bőrüket. Bizalmas magáncégről lehet szó, ahogy anno az UD Zrt-t használták a kellemetlenkedő MDF-vezetők kinyírására.
És milyen érdekes! Éppen e jól bevált magáncég egykori vezetője, a titkosszolgálati múlttal rendelkező Horváth József most állami megbízást kap. Ő lesz a hírhedett Szuverenitásvédelmi Hivatal „kutatóintézetének” vezetője. „Kutatási” feladata, hogy „beazonosítsa és feltérképezze” a „szuverenitás” -értsd: Orbánék- ellenfeleit.
Megnyugodtam. Mostantól nemcsak pancser dossziék, amatőr munkák készülnek a „veszélyes” elemekről. Nem kell Pegasussal ügyetlenkedni. főpolgármestert lehallgatni, vagy mint egykor, őszödi beszéddel titokban futkorászni.
Jönnek a profik.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. szeptember 21-én.