Meglepetés. A kiváló szerkesztő helyzetfelismerésből is jelesre vizsgázik. Talán az utolsó lehetőség emelt fővel távozni. A tisztességes és önzetlen kompromisszumnak is van határa. Sokasodnak a fontosabb dolgok. Elsősorban az egészség: a testi, lelki, szellemi, erkölcsi. Az újságírás jóideje a legveszélyesebb, idegőrlőbb szakma. Kevés terepen lehet több élettapasztalatot szerezni, mint itt. Cseke Péter mérlege pozitív. Jókat! Összeállítás következik, laptörténeti mozzanatokkal.
Maszol: Szolgálati közlemény: Cseke Péter Tamás távozik a Maszol éléről
A Maszol kiadójával való közös megegyezés alapján Cseke Péter Tamás július elsejétől megválik a portál főszerkesztői tisztségétől. Az újságíró a Maszol külsős munkatársa marad.
Transindex: A Maszol ezentúl másképp szól: lemondott a főszerkesztő
A lap rendkívül rövid szolgálati közleménye alapján, a Maszol kiadójával való közös megegyezés alapján Cseke Péter Tamás július elsejétől megválik a portál főszerkesztői tisztségétől. Az újságíró a Maszol külső munkatársa marad.
A hírportál vezetését várhatóan – ideiglenesen – az eddigi vezető szerkesztő veszi át, Tasi Anabella. Erről azonban a Maszolt kiadó Progress Alapítvány elnöke, Nagy-Debreczeni Hajnal dönt.
Cseke a Transindex megkeresésére elmondta, azért döntött úgy, hogy lemond főszerkesztői tisztségéből, mert kilenc év lapvezetés után belefáradt az általa „készenléti újságírásnak” nevezett online sajtós munkába, ami nem egy nyolc órás munka. Mint mondta, idén lesz 50 éves, és több időt szeretne tölteni a családjával, több időt szeretne fordítani az egészségére. Hozzátette, az sem titok, hogy adódott egy olyan álláslehetőség számára, ami ugyancsak a médiához kötődik. Aminek a lehetőségét a már említettek mellett arra használná fel, hogy erőt gyűjtsön, de más projekteket sem tart kizártnak.
A Maszolnál érzelmi okok miatt marad külsős főmunkatársi pozícióban. Érdeklődésünkre, hogy a vezetőséggel való konfliktus okozta-e a távozását, Cseke szűkszavúan úgy fogalmazott: minden munkahelyen vannak konfliktusok, példát azonban nem szeretett volna mondani, mert azokat a Maszol belügyeiként tartja számon.
Cseke Péter Tamás főszerkesztői munkája több évre nyúlik vissza, egészen az online lap megalapításáig (2012), de korábban is fontos szerepet töltött be a lap életében, hisz előtte az Új Magyar Szó vezető szerkesztője volt.
Cseke szakmai hozzáértése és tevékenysége termékenyen hozzájárult a Maszol.ro mai megítéléséhez. Előtte szerkesztője volt az Erdélyi Riportnak, a Krónikának is. Eredeti végzettségét tekintve szociológus (tanulmányait a kolozsvári BBTE Szociológia és Szociálismunkás-képző Karán végezte).
A Romániai Magyar Szó egy bukaresti kiadású, országos magyar nyelvű napilap volt 1947-től 1953. március 31-ig, majd 1989. december 23-tól 2005-ig. (1953 és 1990 között Előre néven jelent meg.) Utódlapja az Új Magyar Szó 2005. augusztus 8-tól 2012. július 1-éig jelent meg nyomtatásban, majd internetes hírportálként folytatta tevékenységét. 2012. július 1-étől ugyanis anyagi helyzete miatt az Új Magyar Szó beszüntette a nyomtatott változat terjesztését. A szerkesztőgárda megalapította a Maszol.ro (Új Magyar Szó online) hírportált. Addig a lap főszerkesztője Stanik István, megbízott felelős szerkesztője Salamon Márton László, vezető szerkesztője Cseke Péter Tamás, vezető publicistája pedig Ágoston Hugó volt. (hírszerk.)
Krónika: Fárasztó online pörgés, konfliktusok a kiadóval: távozik a Maszol éléről Cseke Péter Tamás főszerkesztő
Július elsejétől távozik a Maszol hírportál éléről Cseke Péter Tamás főszerkesztő – adta hírül az RMDSZ alapítványa által működtetett kiadó. A távozó főszerkesztő a Krónikának elmondta: belefáradt az online sajtós munkába, úgy érzi, váltania kell.
„A Maszol kiadójával való közös megegyezés alapján Cseke Péter Tamás július elsejétől megválik a portál főszerkesztői tisztségétől. Az újságíró a Maszol külsős munkatársa marad” – áll a szűkszavú közleményben. Cseke Péter Tamás a Krónika kérdésére elmondta: belefáradt az online újságírásba, hiszen ez nem napi nyolcórás munka, és szabad hétvégék sem nagyon vannak, ezért úgy érezte, váltania kell.
„Azon kezdtem el gondolkodni, hogy idén leszek 50 éves, és már nem akarom annyira terhelni a szervezetemet, és a családi életemet is egyre kevésbé áldozom fel szívesen a munkáért, újságírásért” – fogalmazott a távozó főszerkesztő. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy számára már nem jelent kihívást ez a terület, ezért is döntött a váltás mellett.
„Ezen a téren már nagyon nincs amit bizonyítanom, évek óta az egyik leginkább idézett és legnézettebb erdélyi magyar portál főszerkesztője vagyok. Nem tudok ennél többet már saját magam számára sem nyújtani. Úgy gondolom, elérkezett az idő, hogy váltsak.” – fogalmazott az újságíró. Mint mondta, a jövőben is sajtóhoz kötődő területen maradna, mert ehhez ért, de egy nyugodtabb munkahelyen. „Kipróbálnék egy másik területet, mely szintén a sajtóhoz kötődik, de sokkal nyugodtabb. Lássuk, hogy összejön-e és beválnak-e az elképzeléseim, mert rizikók azért vannak” – vázolta terveit.
Cseke Péter Tamás távozásával nem válik meg teljesen a Maszoltól, ugyanis a kiadóval történt egyeztetés alapján a portál külső munkatársa marad, továbbra is közölni fog. Mint fogalmazott, fontos volt számára, hogy „a Maszol környékén maradjon”, hiszen erős az érzelmi kötődés, 9 évig a portálhoz kötődött az élete. „Ezért a kiadóval úgy egyeztünk, hogy külső munkatárs maradok, továbbra is közölni fogok a Maszolban” – mondta lapunknak.
Értesüléseink szerint Cseke Péter Tamás távozásában alapvetően közrejátszottak a portált kiadó RMDSZ-es Progress Alapítvány vezetőjével, Nagy-Debreczeni Hajnallal ki-kiújuló konfliktusai. „Nem tagadom, hogy voltak konfliktusok, de biztos akkor is lettek volna, ha nem Nagy-Debreczeni Hajnal lett volna a kiadó vezetője. Ezek a munka velejárói, a mindennapokhoz tartoznak, így nem nagyítanám fel ezeknek a jelentőségét” – válaszolta erre vonatkozó kérdésünkre a távozó főszerkesztő.
A Maszol további vezetéséről a kiadó dönt, várhatóan ideiglenesen a vezető szerkesztőt, Tasi Anabellát bízzák meg az irányítással, de az sem kizárt, hogy rögtön új főszerkesztő kerül a portál élére. A távozó főszerkesztő szerint ebbe a döntésbe őt már nem vonják be.
Cseke Péter Tamás főszerkesztőként megalapítása, 2012 óta állt a Maszol élén, előtte a portál nyomtatott formátumú elődjének, az Új Magyar Szó országos napilapnak volt a vezető szerkesztője. Korábban az Erdélyi Riportnál és a Krónikánál dolgozott szerkesztőként, szakmai hozzáértésével jelentősen hozzájárult a Maszol jelenlegi megítéléséhez, olvasottságához. Eredeti végzettsége szerint szociológus.
Művelődés: EMKE-DÍJAK 2012 Kántor Lajos: Cseke Péter Tamás laudációja
A mai erdélyi, romániai magyar újságírók azon ritka fajtájához tartozik, akik magukkal hozták, érzik és őrzik egy jelentős múlt súlyát, de nem akarnak az örökségben megragadni, mert tudatában vannak a jelen lényegi változásainak. A lapcsinálás napi feladatainak vállalása mellett messzebbre néz és lát – s ez a messzebb jelenti egyrészt a magyar kultúra folyamatos szolgálatát, másrészt bukaresti éveiben, az ottani lehetőségeket kihasználva, a román médiavilágra, közéletre vagy akár tudományosságra való figyelést; jelentős interjúk egész sorában vállalja az érdemi közvetítést, ami nem elhanyagolható tényezője a mi itteni életünknek.
Cseke Péter Tamás publicisztikáját a kiegyensúlyozottság, körültekintés, higgadtság jellemzi. Elemzései mértéktartóak, meghatározó szempontjai összehangzóak a romániai magyarság érdekeivel, egy reális jövő építésével. Ebben a tekintetben elmondható róla, hogy annak a hagyománynak az örököse, továbbvivője, amely mindmáig az erdélyi magyar közéletben a legfontosabb örökségének Krenner Miklós (Spectator) s a két világháború közötti Brassói Lapok vezető publicistája, Kacsó Sándor művét tarthatja.
Cseke Péter Tamás idei EMKE-díja foglalót is jelenthet, biztatást arra, hogy a hétköznapi médiaszolgálat más műfajokban is érvényesüljön, megőrizve napjaink bonyolult valóságát a jövő számára, hogy ezáltal tanulságul szolgáljanak a ma megéltek az elkövetkező nemzedékek számára.
Új Magyar Szó: Ágoston Hugó: Milyen legyen az új magyar szó
Az új magyar szónak következetesen önazonosnak kell lennie.
Mert identitások zavarában élünk. Több identitásunk van: egyszerre tartozunk családhoz, különböző kis- és nagyközösségekhez – és bizonyos helyzetekben nem tudjuk, melyik azonosságunk a legfontosabb, s melyik a rejtettebb. Különösen kísért az a kényszer, hogy a nemzeti identitásunkkal amolyan pótlékként és igazolásként/ürügyként éljünk, hibáink eltakarására használjuk. Ne tegyük! Csakugyan legfontosabb identitásaink egyike, ámde épp ezért óvjuk, és használjuk méltósággal.
Az új magyar szó célozzon biztosan.
Mert értékek válságának zűrzavaros korát éljük. Emiatt nem tudunk eligazodni a világban. Régi értékek megszűntek, helyükbe újak nem alakultak még ki, a jó és a rossz között egyre nehezebben tudunk különbséget tenni. Meg kell tartanunk a régi értékeinket, és – a modernizáció parancsára, a globalizáció kényszere alatt – meg kell teremtenünk sajátos új értékeinket.
Az új magyar szónak pontosnak kell lennie.
Mert fogalomzavarban élünk. A régi világ elmúltával kódrendszerek omlanak össze, az emberek gyakran nem tudnak érintkezni és értekezni egymással, s ez jórészt azért van, mert nem egyformán fogják fel a fogalmakat. Igen gyakran a szándékokat, a célokat és az eszközöket sem.
Az új magyar szó legyen igaz.
Mert túlságosan is körül vagyunk véve hazugsággal. Szeretjük azt mondani, hogy a politikusok hazudnak. Meglehet. Hisz hazugság csak ott van, ahol a szándéka is megvan. A politikusok pedig gyakran állítanak valótlant kényszerből is. De hazudnak mások is – még az újságírók is hazudnak, tudjuk, sőt a papok is. Nekünk igaznak kell lennünk.
Az új magyar szónak érzékenynek kell lennie.
Mert érzelmek zűrzavarában, a fásultság tengerében és a közöny öbleiben élünk. Az érzékenységnek azonban nem szabad betegessé válnia. Korunk betegsége az önsajnálat – kerüljük. A panaszkodás, az örök sérelmezés megbénít, önkörünkbe zár.
Milyen legyen tehát az új magyar szó – itt, Romániában?
Egyszerre sokféle. Még többféle, mint ahogy eddig, fentebb is, elvártuk tőle.
És milyen legyen az Új Magyar Szó?
Amilyennek az új magyar szónak lennie kell. Mert ha ilyen lészen, akkor már egyszerű. Akkor már csak egy kis vért kell izzadni, és meg kell halni minden lapzárta előtt – hogy utána újraéledve ismét nekivághassunk az életnek. Vagyis a lapnak.
Az Új Magyar Szó (ÚMSZ) első számának főszerkesztői vezércikke 2005. augusztus 8-án.
Krónika: Megszűnt az Új Magyar Szó nyomtatott kiadása
MTI , Hírösszefoglaló • 2012. június 29., 13:06
Anyagi nehézségei miatt felfüggesztette a nyomtatásban való megjelenését az Új Magyar Szó című romániai magyar napilap. A pénteken megjelent még nyomtatott számban a lap több vezető publicistája elköszönt az olvasóktól.
A pénteki lapszámban közölt szűkszavú közlemény tudatja, hogy a Scripta Kiadó Rt. döntése értelmében az Új Magyar Szó romániai országos magyar napilap 2012. július 1-jétől szünetelteti nyomtatott változatának megjelentetését. A lapkiadó súlyos anyagi helyzete miatt kényszerült erre döntésre, amelyet ideiglenesnek tekint. A lap tartalma ezután az Új Magyar Szó internetes felületén, a maszol.ro portálon olvasható. A portál ezentúl napközben is folyamatosan frissül naprakész hírekkel, és a nyomtatott lapban megszokott rovatokkal, publicisztikákkal jelentkezik.
Ágoston Hugó, a lap vezető publicistája vezércikkében azt írta: a lap munkatársai abban a meggyőződésben dolgoztak, hogy szükség van a közösségnek elkötelezett és a közösség „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek elkötelezett” orgánumra. Időközben azt tapasztalták, nincsen nehéz dolguk, hiszen – amint a választási eredmények sora is igazolja – a közösség „együtt élt” az RMDSZ-szel. „Örömmel olvasott ismertetést, elemzést, józan kritikát, akár elismerést is a munkájáról, vezetőiről, tagjairól, a kényszeres ellenzékiség, a gáncsoskodás, olykor a mocskolódás helyett” – fogalmazott visszatekintésében Ágoston Hugó.
A vezető publicista azt is elismerte, hogy a lap szembement a konzervatív hullámmal. Tudatosan kerülte az „olcsó nemzetieskedést”, kímélet nélkül elítélte „az antidemokratikus tempókat, a populizmust, a konfliktuskereső, macsó politizálást, a gyűlöletbeszédet, a torz tudati megnyilvánulásokat – Romániában és Magyarországon.”
A bukaresti székhelyű Új Magyar Szó 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként. Négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, ám 2009 májusában a nagyváradi újságírók által alapított Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy tulajdonrészét a Scripta Kiadó Rt.-ben.
A Krónika 2011 decemberében cikkezett arról, hogy a lap megbízott felelős szerkesztője a Távközlési és Informatikai Minisztérium fizetési listáján szerepel, és a lap több más alkalmazottja is állami munkaviszony alapján kapja a fizetését. Április 27-én azonban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, és a Bukaresti kormányhivatalokból elbocsátották az RMDSZ holdudvarába tartozó alkalmazottak többségét.
Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjét egyébként márciusban Románia szaloniki főkonzuljává nevezték ki.
Új Magyar Szó: Ágoston Hugó: Búcsú az olvasótól
Azok az olvasók, akik az Új Magyar Szót megrendelhető vagy megvásárolható papírújság formájában olvasták, mától országos magyar napilap nélkül maradnak.
Nehéz ilyenkor bármit is mondani, magyarázni. Sajnáljuk nagyon, mert tudjuk, hogy sok (volt) az idős, „hagyományos” olvasónk, akinek a helyi újság mellett mi segítettünk tájékozódni, eligazodni ország-világ-közösségünk eseményeiben, életében, és ők – legalábbis nagy többségükben – interneten nem fogják tudni olvasni lapunkat. Lehettek, akik reggel a megszokás csendes bizonyosságával vették kézbe, lehettek, akiknek délutáni olvasmányuk volt. Lehettek, akik egyetértettek cikkeinkkel, mások, akik egyes írásokkal nem. De az országos magyar napilap mindenképpen része volt az életüknek, és ezt a részt most elveszítették.
Magunkat nem sajnáljuk. Ha ennyire volt ránk szükség, és a romániai magyar közösség ennyire tudott támogatni, akkor az ennyi. Ha az arra hivatottak ennyire értékelték a munkánk fontosságát, a szerepünket – akkor az szintén: ennyi.
Mindenesetre könyöradományt nem kértünk. Abban a meggyőződésben dolgoztunk, hogy szükség van a munkánkra, hogy egy ilyen arculatú, a közösségnek (és, igen, legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek) elkötelezett újságírást becsületesen művelő orgánumra szükség van.
Amikor – természetesen a megfelelő koncepció- és stílusváltással – folytatva az időlegesen megszüntetett Románia Magyar Szó munkáját, első számaink megjelentek, mi voltunk azok, akik a hangadó romániai magyar sajtó negativitás-tengerében az értékalapú, pozitív megközelítésmódot képviseltük. Lassan kiderült, hogy nincs is olyan nehéz dolgunk, hiszen – amint a sorozatos szavazások alkalmával is bebizonyosodott – közösségünk „együtt élt” az RMDSZ-szel, igényelte ezt a megközelítésmódot, örömmel olvasott ismertetést, elemzést, józan kritikát, akár elismerést is a munkájáról, vezetőiről, tagjairól, a kényszeres „ellenzékiség”, a gáncsoskodás, olykor a mocskolódás helyett.
Most alkalmasint az derülhetett ki, hogy elképzelése szerint Szövetségünk saját médiaháttér nélkül, a felbillent egyensúlyú romániai magyar sajtópiac körülményei között is boldogul és túlél mind a közösségszolgálat, mind a politikai harc frontjain. Kívánjuk, hogy sikerüljön!
Nem pénzért tettük, a kis fizetésekből főleg fiatal, családos munkatársaink alig tudtak megélni. A lap arculatát, irányultságát meghatározó Vélemény rovatunk közírói két éve mind honorárium nélkül dolgoznak.
Mi tagadás, szembementünk a konzervatív hullámmal. Tudatosan kerültük az olcsó nemzetieskedést, kímélet nélkül elítéltük az antidemokratikus tempókat, a populizmust, a konfliktuskereső, macsó politizálást, a gyűlöletbeszédet, a torz tudati megnyilvánulásokat – Romániában és Magyarországon. Eszményképünk a pluralista demokrácia, a jogállamiság, vagyis a törvények, a türelmesség és az értékek tisztelete.
Csakhogy mindezek most már önök számára nem egyebek, mint puszta szavak, kedves elhagyott olvasóink. Bocsássanak meg, ha tudnak.
Az Új Magyar Szó utolsó írott lapszámának vezércikke 2012. június 19-én.
