Nem a román Barnáról, hanem a magyar Kelemen román miniszterelnök-helyettesről van szó, utóbbi jelentette be közmeglepetésre, hogy lemond…
Az történt, hogy a G5/U7 Media vegyes társaság lehetőséget biztosított a politikusnak és államférfinak, hogy kifejtse mondanivalóját a világ és Sosoaca asszony, az egészségügyi, a munkaügyi, valamint az igazságügyi tárca bégető problémáiról (ahogy ő látja), majd válaszoljon a jelzett témákban feltett három-négy kérdésre.
Azonban ahogy a „lemondok” szót kiejtette, akkora üdvrivalgás tört ki, hogy nem tudta folytatni. Még vagy kétszer próbálkozott, de gyorsan abbahagyta, amikor hét sportolót látott közeledni, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a levegőbe dobálják. A történelmi egyházak vezetői fejcsóválva nézték a jelenetet; nem örültek, hiszen a támogatásokról és visszajuttatásokról Kelemen még egy szót sem szólt. Valaki bekiabálta, hogy a szlovák miniszterelnök lemondása volt-e a példa, amit követett, egy másik heves vérű sakál azt kérdezte, tud-e más készülő lemondásokról a Kárpát-Medence kormányaiban vagy -ból, egy lányos fiú (vagy fiús lány) a szülőfaluja hokiakadémiájáról akart kérdezni valamit (talán hogy fűtik-e kellőképpen a tízezres lelátót…), de akkor már olyan nagy volt a hangzavar, úgy kattogtak a nyomdagépek az ujgur testvéreinknél (akiket megvédünk, de legalábbis nem felejtjük el őket, ha áldozatul esnek a nagy kínai baráti bánásmódnak), hogy ide hallatszott – – –
„Mondtam nektek, hogy többet nem akarok nyilvános kérdéseket, indiszponál, ha többen kérdeznek meg ugatnak!” – tolta la a szervezőket szövetségi elnökünk, miután a szimpátiatüntetésről kimenekítettük. „Mit akartok, Viktor sem áll ki újságírók elé, teljes a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, bárki állíthat, amit akar, de azt senki sem mondta, hogy kérdezni is szabad, csak úgy spontánul, falkában!”…
Élénken, de inkább félénken megkérdeztük az államférfitól, hogy most már végül is igaz-e, hogy lemond. Válasza: „Majd meglátjátok, miről mondok le!” De tekintettel arra, hogy április elseje van, megírhatjuk, hogy kilátásba helyezte a lemondását? – kérdeztük, érezve, hogy ez lesz az utolsó felvetésünk. „Csak ha hozzáteszitek, hogy Kelemen Hunor mosolyogva beleegyezett, mert van humora!”
Azóta találgatjuk, hogy miről akar lemondani a magyar miniszterelnök-helyettes. Hirdessünk versenyt? Lennének ötletek?
