Gerendai Károly a távozó fiatalokról, a Szigetről és a politikai térről, ahol nincs verseny, nincsenek gesztusok…
Ha az eredmények igazolják őket, azaz a politikai támogatottság stabil, nem lesz finomhagolás, a hatalom nem gyakorol gesztusokat a másik oldal felé – állítja politikusokkal kapcsolatos tapasztalatai alapján Gerendai Károly, a Sziget Fesztivált a 90-es évek elején megálmodó vállalkozó, több fine dining étterem és a Lupa Beach tulajdonosa lapunknak adott interjújában többek között azt mondta, a döntéshozók pontosan tisztában vannak azzal, mi és mennyire foglalkoztatja a társadalmat.
– A Sziget Fesztivál nagyon könnyen megszűnhet, ha mi úgy döntünk, hogy a Hajógyári-szigetnek a tulajdonunkba került részére nem engedünk fesztivált. Onnantól kezdve nemhogy Sziget Fesztivál, hanem semmilyen fesztivál nincs a Hajógyári-szigeten – mondta nemrég egy rádióinterjúban Demeter Szilárd. Bár már régóta nem vesz részt a Sziget életében, mégis ön a szülőatyja. Hogy érintették ezek a szavak?
– Meglepődtem, mert korábban sosem volt olyan érzésem, hogy Demeter Szilárd negatívan viszonyulna a Szigethez, sőt inkább pozitív hozzáállást tapasztaltam részéről. A teljes beszélgetést meghallgatva most is az a benyomásom, hogy ez inkább csak egy rossz megfogalmazás volt, ami mögött nincs átgondolt, valós kormányzati koncepció. Az én olvasatomban annyi történt, hogy egy provokatív kérdésre egy meggondolatlan, szerencsétlen válasz született.
– Azért a gondolatmenetből átsüt a Leninről szóló vicc poénja: „pedig akár közéjük is lövethetne…”
– Valóban nem volt szerencsés bedobni, hogy akár be is tarthatnának, de ha a realitások talaján maradunk, ez szerintem nem is lehet célja semmilyen kormánynak. A Sziget azon túl, hogy az egyik legsikeresebb hazai márka, amit ma már mindenütt a világon ismernek, egyben az ország legjelentősebb turisztikai attrakciója is, amelyből óriási bevételei származnak az államnak. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert nálunk nagyon kevés rendezvény működik alapvetően piaci alapon. Azt a laikusok nem tudják, hogy a hazai nagyrendezvények döntő többsége csak jelentős közpénz segítségével tud megvalósulni, sokszor a támogatás nagyobb részt képvisel a költségvetésben, mint az összes egyéb bevétel. Ezzel szemben a Sziget Fesztivál piaci alapon működik, az állami támogatás mértéke csak a költségvetés egy-két százalékát teszi ki már évtizedek óta, miközben a nemzetgazdasági haszon ennek akár a százszorosát is eléri. És akkor még nem beszéltünk a kulturális vagy az országimázs-szempontokról. Sok éve volt egy vitánk az akkori főpolgármesterrel, ahol felmerült, hogy nem kapjuk meg, vagy csak a piaci ár sokszorosáért az Óbudai-sziget közterületeit. Amikor ennek híre ment a nemzetközi sajtóban, egy héten belül négy különböző világváros vezetői kerestek meg, hogy tárt karokkal várnak minket, és boldogan biztosítanak nekünk ingyen is területet.
– Az ominózus beszélgetésben felmerült az is, hogy miután a Sziget már nem magyar tulajdonú, ráadásul a fellépők között is kevés a hazai, így „nekünk, magyaroknak” mi szükségünk van rá? Mennyire színtere a Sziget a magyar kulturális, zenei életnek?
– Én úgy emlékszem, ezt is elsősorban a beszélgetés moderátorai vetették fel, de szerintem ez sajnos egy teljesen elhibázott gondolatmenet. A Formula–1 versenysorozat sosem volt magyar tulajdon, még csak hazai versenyzők sem indulnak rajta tudtommal, ahogy az atlétikai vb rendezését sem hiszem, hogy csak a várható hazai sportsikerek reményében vagy a tulajdonviszonyai miatt támogatja az állam súlyos tízmilliárdokkal. Ezek olyan jelentős világesemények, amelyeknek a rendező ország szempontjából elsősorban marketing- és turisztikai szerepük van. Az én számból kicsit nagyképűen hangozhat, de a maga kategóriájában a Sziget is egy ilyen világesemény, ami ráadásul egy hazai fejlesztésű és egyértelműen Budapesthez kötődő rendezvény, százezres nagyságrendű nemzetközi látogatóval és rengeteg külföldi sajtómegjelenéssel.
A Szigetnek ráadásul nemcsak a helyszíne Magyarország, hanem ezt a márkát és a hozzá tartozó élményt csak itt kaphatják meg, ezért is utaznak ide ennyien a világ minden tájáról. De ettől még egy másik ligában, a nemzetközi fesztiválpiacon kell minden évben megmérettetnie magát, hiszen vannak komoly versenytársai a világban. Az ugyan tény, hogy ma már a szervezőcég tulajdonosai nem magyar magánszemélyek, hanem egy komoly nemzetközi befektetőcég, amely összevásárolt már körülbelül 60 nagy fesztivált a világ minden táján, de ez a Sziget versenyképességét és hírnevét csak erősíti, ezért nem értem az ezzel kapcsolatos aggodalmakat. Értetlenül állok a felvetés azon része előtt is, hogy egy vállalkozás ellehetetlenítésének gondolatát vetheti fel a tulajdonosok állampolgársága. Elég furán hangzik ez egy európai uniós országban.
– Két éven át a koronavírus, majd a megugró rezsiárak és az elszálló infláció is prés alá helyezte a vendéglátó ágazatot. Hogy teljesítenek a gasztrovállalkozásai?
– Az eddigi megpróbáltatásokat túléltük. Tavaly ősszel, amikor elkezdtek jönni a hírek az emberek és a vállalkozások anyagi helyzetét nagyban érintő változásokról, például a rezsiárak drasztikus meg emeléséről, mi is nagyon aggódtunk, de végül nem lett annyira fájdalmas a tél, mint amire felkészültünk. Most óvatos optimizmussal tekintek az idei és a következő évre, remélve, hogy újabb megrázkódtatások már nem lesznek. A lezárások után viszonylag gyorsan visszatértek a vendégek, ami elsősorban annak köszönhető, hogy Budapest rendkívül jó ár-érték arányú város. Persze sokat változott a piac, sokan nem bírták már finanszírozni az elmúlt években ránk zúduló problémák okozta veszteségeket, és kénytelenek voltak bezárni. Most viszont újra van élet a városban, bár sajnos az ágazat összforgalma még mindig nem érte el a covid előtti szintet sem. Véleményem szerint a beharangozott válságból most azért érzékelünk kevesebbet, mert a kereslet és a kínálat nagyjából egyensúlyba került, ugyanis nemcsak a kereslet csökkent, hanem a kínálat is. Szerencsére a Michelin-csillagos éttermeink, a Costes és a Rácz Jenővel közösen létrehozott Rumour is általában tele vannak, így ezekben az egységekben ki tudjuk termelni a megnövekedett költségeinket is.
– Ahol most is ülünk, a Costes Downtown ugyanakkor tavaly elveszítette a csillagot. A felettünk lévő hotel reggelizőivel most tele az étterem, de az online foglalási rendszer szerint bármelyik estére könnyen kapnék asztalt akár nyolc főre is. Michelin-csillag nélkül már nem is érdekes egy fine dining étterem?
– Sajnos itt valóban ez a helyzet. Mi is csak a tavaly ősszel megjelent Michelin Guide-ból tudtuk meg, hogy elvették ettől az éttermünktől a csillagot. Ilyenkor hasonló dolog történik, mint a csillag elnyerésekor, csak ellentétes előjellel: akkor egyik napról a másikra hosszú időre megtelt az étterem, most ugyanilyen gyorsan ki is ürült. Ebben a helyzetben három út áll egy ilyen hely előtt: vagy lehúzza a rolót, vagy megpróbál a szélesebb közönség felé való nyitással talpon maradni, vállalva, hogy a „kedvezőbb” ár-érték arányú megoldások együtt járnak a minőség romlásával. Ez azonban a Michelin-csillag végleges elengedését jelentheti. A harmadik út a legnehezebb és legköltségesebb, de mi ezzel próbálkozunk: még magasabbra tettük a lécet és megpróbáljuk újból kiérdemelni a csillagot. Jelenleg emiatt a Costes Downtown komoly veszteséget termel, de ha kevesebb a forgalom, és több a költség, az sajnos mindenhol ezt eredményezi.
– A fesztiválpiacnak és a vendéglátásnak is betett a covid, nem úgy a strandoknak. Mi a helyzet a Lupa Beachen?
– A járvány két éve alatt valóban sikeres volt a vállalkozás, hiszen sokan választották a Lupát azok közül, akik a tengerpartokon megszokott szolgáltatásokra vágytak, de nem vállalták az utazást. A járvány elmúltával tavaly nyáron viszont a forgalom is csökkent kicsit, miközben a költségeink meg jelentősen nőni kezdtek. Idén még reménykedem egy jobb szezonban, de ehhez persze kell majd a jó idő is.
– A Lupa Beach célközönségének egy része azokból tevődik össze, akik nem tehetik meg, hogy messzebbre menjenek nyaralni. Árérzékenyek, akiket mélyen érint az elszálló infláció. Lesz áremelés?
– Nem tehetjük meg, hogy ne emeljünk, hiszen az infláció és a rezsiköltségek elszállása ránk is hat, a költségeink nekünk is nagymértékben növekedtek. Ugyanakkor látjuk, hogy a fogyasztói oldal fizetőképességében is sokat romlott a helyzet, ezért igyekszünk kedvezni a legkiszolgáltatottabb rétegeknek. Továbbra is lesznek kedvezményes megoldásaink például a fiataloknak és a szépkorúaknak, de a gyerekes családoknak még javul is az ajánlatunk, ugyanis tizenkétéves kor alatt ingyenessé tesszük a belépést.
– Tizenhét évvel ezelőtt hívta életre a Szeretem Magyarországot Klubot, ahol különböző területeken sikeres emberek – a tudományos, üzleti, gazdasági, kulturális élet vagy a sport szereplői – találkozhatnak egymással és a meghívott közéleti szereplőkkel. Néhány hete például Rogán Antallal beszélgetett. Mi az, amit megoszthat ebből a nagyobb nyilvánossággal is?
– Mivel a klubtalálkozóink nem sajtónyilvános, zárt körű események, az ott elhangzottakról nem lenne elegáns nekem sem beszélnem. A meghívottak is ennek tudatában vállalják a szereplést. E játékszabály betartásával csak annyit mondhatok, hogy a beszélgetésre sor került, Rogán Antal valóban elfogadta meghívásunkat. És talán még annyit, hogy engem is meglepett, milyen nyíltsággal és őszinteséggel válaszolt a kérdéseinkre. Ezt a gesztust mindenképp pozitívumnak értékelem.
– A klubnak már több miniszter is vendége volt. Anélkül, hogy a klub szabályzatát megsértené, hogy érzékeli, a döntéshozók mennyire élnek elefántcsonttoronyban?
– Az az általános tapasztalatom – akár a Szeretem Magyarországot Klub eseményeitől függetlenül is –, hogy a vezető politikusok és a stábjaik nagyon is képben vannak. Az egyre belterjesebb nagyvárosi elitnél sokkal jobban tudják, valójában mi és mennyire foglalkoztatja a társadalmat, és hogy hol húzódnak a fájdalomküszöbök. Már csak azért is képben vannak, mert mindent megmérnek. A kormányzaton belül egy pragmatikus alapokon nyugvó, eredményorientált gondolkodás folyik. A fontosnak tartott szempontjaik, sőt még a célkitűzéseik is a legtöbbször világosak, hiszen a miniszterelnök ezekről nyíltan beszél a maga fórumain, és aztán ezek elérésének rendelnek alá minden mást. Ha az eredmények igazolják őket, azaz a politikai támogatottság stabil, akkor úgy érzik, nincs ok finomhangolásra vagy gesztusok gyakorlására azok felé, akik az intézkedésekkel nem azonosulnak, illetve esetleg azok kárvallottjai. Számtalan tényezőt azért hagynak figyelmen kívül, mert nincs semmilyen politikai következménye. Megtehetik és meg is teszik, nem korlátozza őket ebben a versenyhelyzet sem, merthogy az meg lassan már egyáltalán nincs.
– A Szeretem Magyarországot Klub tagjainak közös vonása, hogy saját eredményeik, tehetségük révén váltak ismertté, emellett pedig elkötelezettek abban, hogy a közös gondolkodással és személyes példamutatással jobb hellyé tegyék az országot. Eközben olyan politikusokat próbálnak megérteni, akik a versenyszellem és a teljesítmény kérdésével csak akkor találkoznak, ha az politikai térben értelmezhető. Nem érzi ezt szélmalomharcnak?
– Alapvetően nem reméljük, hogy a politikusainkat meg tudnánk győzni, ráadásul nekünk nincs is közös álláspontunk, amiről győzködhetnénk őket. Mi azért járunk ebbe a klubba, mert szeretnénk jobban megérteni a döntéseket és a mögöttük húzódó szándékokat. A klub abból a tapasztalásból jött léte, hogy különböző területeken sikeres és ismert személyek véleményére akkor is jobban odafigyel a közvélemény, ha az adott téma, amiben megszólalnak, nem a szakterületük. Érdekelnek bennünket a közéleti dolgok, de nem szeretnénk politikai oldalak mentén igazodni. Ráadásul a média jelentős része már csak szócsőként funkcionál, ezért egyre nehezebb érdemi információkhoz jutni. Nekem is sok mindenről van elképzelésem, de jóval nagyobb eséllyel lesz megalapozott a véleményem, ha első kézből kaphatok tájékoztatást, és módom nyílik arra, hogy megértsem a döntéshozók vagy épp a döntést ellenzők szakmai érveit és gondolkodását. Ebben a klubban messze nem csak politikáról van szó: a meghívott vendégeink között rendszeresen vannak művészek, tudósok, gazdasági szakemberek vagy épp egyházi személyek is. A cél az, hogy a szekértáborokon túlmutató, nyílt, a másik megértésére törekvő párbeszéd alakuljon ki.
– A véleménynyilvánításról sokan inkább leszoknak, látva a közélet minőségét és a közösségi médiában gyakorta tapasztalható verbális lincshangulatot. Önt mi motiválja még mindig?
– Mivel nem vagyok fenn egyik közösségimédia-platformon sem, az ottani fröcsögéstől elég könnyen távol tudom tartani magam. Ez egy tudatos döntés, rengeteg hasznos időt takarítok meg így. De hogy a kérdésre is válaszoljak, elkötelezett vagyok a szabad véleménynyilvánítás vagy például a piaci verseny mellett, aminek ugyanakkor sajnos nem a legjobb terepe sem a hazai közélet, sem a honi gazdasági környezet. Személyes felelősségem, hogy milyen példát mutatok. Ha vállalkozóként megfogalmazok egy véleményt, rengetegen megpróbálnak azonnal beskatulyázni kormánypártinak, ellenzékinek. Én meg akarok maradni autonóm személynek akkor is, ha épp valamiben kritikus vagyok, vagy ha épp az egyetértésemet fejezem ki. Mindenkinél zavar a „ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy” felfogás, amit, úgy tapasztalom, bármelyik politikai oldal ugyanúgy képes elvárni. Szerencsére nem szorulok rá, hogy bárki a keblére öleljen, ezért próbálok senkivel sem lenni. Úgy látom, sokan gondolkodunk még hasonlóképp, és ez engem is segít abban, hogy merjem vállalni a véleményem. Persze ezt is sokan félreértik, és azt gondolják, hogy ezzel meg valamilyen új politikai erő létrehozása a titkos vágyam. Talán az a tény, hogy már lassan tizennyolc éve sikeresen működik a Szeretem Magyarországot Klub, és még mindig nem álltunk elő semmi ilyen szándékkal, hitelesítheti, hogy nincsenek ilyen ambícióim.
– Ön sikerember, a vállalkozásai rendszerint sikeresek és elismerés övezi őket, egzisztenciális gondjai nincsenek. Mindezek ellenére mi aggasztja?
– Sok minden. Például az, hogy háromgyermekes apaként azzal szembesülök, amivel ma egyre több szülő: a legnagyobb gyerekem évek óta Hollandiában él, a kisebbeknek most, illetve néhány év múlva kell dönteniük a továbbtanulásról. Ennek a generációnak a tehetségesebb, nyelveket már jól beszélő tagjai automatikusan külföldre – jellemzően Nyugatra, és nem Keletre – tekintenek, azt nézik, az ottani egyetemek hol szerepelnek a különböző rangsorokban. Sokan közülük valószínűleg már nem is fognak visszatérni Magyarországra, mert a szociális hálójuk is ott teljesedik ki. Az új barátok mellé pedig megszereznek egy, az itteninél jobb, versenyképesebb tudást és munkakultúrát, majd emiatt egy jobb fizetést és életminőséget. Fájdalmas ezzel szülőként és állampolgárként is szembesülni, hiszen így a legjobbjainkat, velük pedig a versenyképességünket és ezáltal a jövőnket veszíthetjük el. De nekem egy másik személyes okból is kudarcélmény mindez: hiszen szinte minden vállalkozásommal – legyen szó fesztiválról, étteremről, strandról, szórakozóhelyről vagy bármi egyébről – arra törekedtem, hogy valami értéket és rajtuk keresztül olyan közösségi élményeket teremtsek, amitől jobb lesz itt élni. Ehhez képest most azt látom, hogy még a saját gyermekeimnek sem sikerült megfelelő vonzerőt adni az idehaza maradáshoz.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 17. számának (2023. április 28. – május 4.) nyomtatott változata.
