A Le Figaro által megszólaltatott elemzők és diplomaták véleménye szerint Klaus Iohannis elnöki mandátuma megosztó örökséget hagy maga után. Míg nemzetközi szinten elismerik a stabilitásért tett erőfeszítéseit, hazai politikai döntései és passzivitása számos területen, például az oktatásban és a válságkezelésben, jelentős csalódást okoztak.
Az elemzés hiteles képet ad Klaus Iohannis politikai örökségéről, amelyet a lap politológusok, újságírók és diplomaták nézőpontjaiból mutat be. A cikket a G4Media részletesen ismerteti.
Egy illegitim elnök a politikai válság közepén
Az elemzés kiemeli, hogy Klaus Iohannis mandátumát meghosszabbították, miután a december 6-án esedékes elnökválasztás második fordulóját az igazságszolgáltatás az orosz befolyás gyanújára hivatkozva érvénytelenítette. Ez példátlan politikai bizonytalanságot eredményezett Romániában, ahol az elnök újra kinevezte Marcel Ciolacut, a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőjét miniszterelnöknek.
A Le Figaro Sebastian Zachmann, a Prima TV politikai szerkesztőjének szavait idézi, aki élesen kritizálta az elnököt: „Románia egy illegitim elnök irányítása alatt áll, aki saját kezdeményezésére korlátlan ideig meghosszabbította a mandátumát, akár egy afrikai diktátor.”
Elnöki bocsánatkérés: késői mea culpa
Az elemzés szerint Iohannis december 1-jén, a román nemzeti ünnepen bocsánatkérő beszédet mondott, amelyben elismerte, hogy az elmúlt években számos olyan döntést hozott, amely csalódást okozott. Silvia Marton, a Bukaresti Egyetem politológusa azonban úgy véli, hogy az elnök „mea culpája” túl későn érkezett ahhoz, hogy enyhítse politikai és morális felelősségét a válságért.
Marton szerint az elnök hibázott, amikor nem reagált megfelelően az ukrajnai háború kitörésekor vagy a szélsőjobboldali jelölt, Călin Georgescu előretörésére az elnökválasztás első fordulójában. Marton így összegzi: „Az elnök felelőssége lett volna, hogy kommunikálja a politikai döntéseit, de ehelyett napokig hallgatott, amikor az orosz-ukrán háború kitört, és csupán önsajnáló bocsánatkéréssel reagált a politikai válságra.”
A cikk több kritikust is idéz, akik a hazai közvéleményt képviselik. Kritikusai „lusta királynak” nevezik Iohannist, aki a vádak szerint több időt töltött nagyszebeni otthonában vagy drága külföldi utak szervezésével, mint a bukaresti elnöki hivatalban.
Ezzel szemben a Le Figaro megszólaltatott egy európai diplomatát, aki elismerően nyilatkozott az elnökről: „Iohannis a nehéz időkben is elkötelezett maradt az európai stabilitás és értékek mellett. Ez több, mint amit Viktor Orbánról vagy a lengyel vezetőkről el lehet mondani, akik hagyták, hogy saját gazdáik blokkolják az ukrán gabonaimportot.”
Az oktatási stratégia fiaskója és a társadalmi feszültségek
Raluca Pantazi, az Edupedu.ro oktatási portál főszerkesztője az oktatási rendszer válságára hívta fel a figyelmet, amelyet Iohannis a mandátuma egyik fő prioritásaként hirdetett meg. Pantazi a Le Figaro-nak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: „250 ezer gyermek maradt ki az oktatási rendszerből, ami 150 ezerrel több, mint a mandátumának kezdete előtt. A román közoktatás minden nemzetközi mérésen és teszten mélyrepülést mutatott.”
Ez a kritika alátámasztja a román közvélemény növekvő elégedetlenségét, amely a Le Figaro elemzése szerint „forrongó feszültséggé” alakult az utóbbi években, különösen a világjárvány és az ukrajnai háború okozta válsághelyzetek után.
Kudarc a NATO-ban
A cikk megemlíti, hogy Klaus Iohannis stratégiai hibát követett el, amikor tavasszal pályázott a NATO főtitkári posztjára, annak ellenére, hogy a tagállamok már a holland Mark Rutte-t támogatták. Az elnök nevét később teljesen kihagyták a transzatlanti szövetség új vezetőjével való találkozók listájáról.
Sorin Ioniță, a román Expert Forum elemzője szerint Románia „karanténba került” az elnökválasztás második fordulójának törlése óta, és a döntéshez kapcsolódó bizonyítékok nem bizonyultak meggyőzőnek a nyugati szövetségesek számára.
A Le Figaro által megszólaltatott elemzők és diplomaták véleménye szerint Klaus Iohannis elnöki mandátuma megosztó örökséget hagy maga után. Míg nemzetközi szinten elismerik a stabilitásért tett erőfeszítéseit, hazai politikai döntései és passzivitása számos területen, például az oktatásban és a válságkezelésben, jelentős csalódást okoztak.
