Pokol Béla jogtudós, volt alkotmánybíró az Alaptörvény újabb módosítását kezdeményezte. A javaslat olyan új elemet építene be az eredetileg gránitszilárdságú, ám utóbb immár tizenöt alkalmi módosítást is elszenvedett egypárti Alaptörvénybe, amely gyakorlatilag ellehetetlenítené a 2026-os választásokon várhatóan többséget szerző demokratikus ellenzék mozgásterét. Meg tudná akadályozni ugyanis, hogy az új kormányzat bárminemű lényeges jogi, szervezeti vagy alkotmányos változtatást kezdeményezhessen.
Pokol doktor új javaslata szerint ilyen esetben a jelenlegi rezsim kulcspozícióban lévő kinevezettjeiből álló grémium kell majd magához vegye a kezdeményezést, amit „alkotmányvédelmi helyzetet” kihirdetésével gyakorolhatna. Ez pedig azt jelentené, hogy „az Országgyűlés működése a felfüggesztés állapotába kerül (sic!), a kormány megbízatása megszűnik (sic!), és jogkörét ideiglenesen az Alkotmányvédelmi Tanács veszi át” (sic!). Magyarán a bukott rezsim kinevezettjei egyszerűen megsemmisíthetnék a választás eredményét.
A javaslatban, amelyet a legjobb akarattal sem lehetne a demokratikus jogállami törvényalkotás csúcsteljesítmények nevezni, van még néhány méltatlan kreatív ötlet, köztük még egy bizonytalan rendeltetésű újabb sarkalatos törvény lehetősége is. Ezek mostantól immár a jogtörténetben együttesen és külön-külön is alkalmas példák lehetnek a „törvényes törvénytelenség” tanulmányozásához.
Pokol doktor ötletét jogász barátom nemes egyszerűséggel „pánikhelyzeti faszságnak” minősítette, rámutatva, hogy a tervezet szerint a rezsimet csak a saját bizalmi embereinek egyetértésével lehetne leváltani. De még ha helytálló is a fenti minősítés, akkor sem zárható ki, hogy Pokol doktor javaslatát kétharmadosék meg fogják valósítani.
Ám ettől a jogkövető demokratáknak nem szabad elbizonytalanodniuk. Még sokan emlékszünk egy korábbi magyar pártállamra, amely hosszabb társadalmi szervezkedések és folyamatok, valamint kulturált európai stílusú tárgyalások eredményeképpen adta át a politikai hatalmat a demokratikus többpárti parlamentnek. (Mellékkörülmény, de megemlítendő, hogy Pokol Béla is éppen e közel négy évtizeddel ezelőtti történések közepette cserélte le korábbi MSZMP-s párthűségét a parlamenti performanszairól emlékezetes Torgyán József kisgazda pártelnök iránti feltétlen odaadásra, utóbb meg az Orbán-rezsim hatalmi érdekeit képviselte felelős testületekben meg a széles közvélemény számára.)
A harmadik Magyar Köztársaság végül rövid életű lett, mert némi jogi trükközés és a kapcsolódó politikai szómágia eredményeképpen a korábban liberális elveket és európai értékeket hirdető párt örökös elnöke országunk földrajzi nevét választotta a magyar állam új korszakot is jelző megnevezéséül. A név és a rendszer puccsszerű megváltoztatása következtében Alkotmány helyett Alaptörvényünk van, melyet sarkalatos törvények sora tesz rendíthetetlenné, továbbá liberális demokrácia helyett egy illiberális pártközpontból rövid pórázon irányított kegyencek segítik a végsőkig fenntartani Orbán-vezér hatalmát. Ez utóbbiak közül az egyik éppen Pokol Béla, aki most az általa kreált „alkotmányvédelmi helyzet” kodifikálásával próbálná a kört négyszögesíteni – azaz megmenteni a menthetetlent: Orbán Viktor rezsimjét.
Üzenem minden demokratikus mozgalom és párt híveinek, civil mozgalmak támogatóinak, érdekvédőknek és közéleti szellemi műhelyek alkotóinak, magányukba zárkózottaknak és hangadó influenszereknek: no para! Csak semmi meghátrálás, csak semmi elbizonytalanodás! Pokol doktornak és szövetségeseinek ugyanis nincs hatalmuk a legfontosabb törvényen változtatni: „A víz az úr!”
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 12-én.