A Transtelex cikke. 1849. augusztus 13-án, hétfői napon történt a magyar honvédség fegyverletétele Arad megyében Rüdiger tábornok előtt. A megadási okmányt a Bohus-kastélyban írták alá.
Az 1848-1849-es forradalom idején elődeink megmutatták (akárcsak 1956-ban), hogy a szabadságért harcolni kell, és érdemes áldozatot hozni. A negyvennyolcas forradalom és szabadságharc emlékezetének kultuszában legalább három kiemelkedő időpont is van: március 15., augusztus 13. és október 6. Most a másodikról lesz szó, mert 1849. augusztus 13-án – 175 éve – volt a világosi fegyverletétel (kapituláció).
Orosz intervenció 1849 nyarán
(A tavaszi hadjárat, Buda felszabadítása, s főleg a Habsburg-ház 1849. áprilisi trónfosztása következtében Bécs, látva, hogy nem bír a magyar forradalommal, külső segítségért folyamodott saját népe ellen.)
Kisebb orosz katonai egységek már 1849 januárjában megjelentek Erdélyben, Havasalföldről hívták be őket. Majd Ferenc József és Miklós cár májusi varsói találkozója után, az oroszok számottevő és jól felszerelt hadsereget küldtek Magyarország ellen (200 ezer főt összesen). Ezek a csapatok már készenlétben állomásoztak az orosz fennhatóság alatti lengyel területeken. Akkoriban Oroszország töltötte be az Európa csendőre szerepét, a Szent Szövetség egyik alapító tagjaként.
Az oroszok Felvidéken és Erdélyen keresztül nyomultak be Magyarországra, s rövidesen érezni lehetett a létszámbeli és fegyverzeti fölényüket. Az orosz beavatkozás hatására 1849. júliusában bekövetkezett a végső és kedvezőtlen fordulat. A honvédseregek sorra szenvedtek vereségeket a túlerőtől: Fehéregyháza (július 31.), Szőreg (augusztus 5.), Nagycsűr (augusztus 6), Temesvár (augusztus 9.)
Időközben a kormány és az országgyűlés is Szegedről Aradra költözik. Ugyancsak Arad környékére vonják össze a magyar hadsereg maradék erőinek többségét. Az őket üldöző császári és cári csapatok is több irányból errefelé tartottak és felvetődött a kérdés, hogy képes a magyar honvédsereg egy utolsó döntő csatában esetleg győzni? Meglehet erre már nincs erejük a magyaroknak, vagy pedig ennek a végzetes csatának semmi értelme? A helyzet bizonytalanságát és zavaros voltát jellemzi, hogy 1849 augusztus 7-én a minisztertanács a cári család valamelyik tagjának ajánlja fel a magyar koronát – holott az oroszok háborút folytattak ellenünk.
Kossuth lemondása, Görgei felhatalmazása
A polgári vezetés – Kossuth Lajos kormányzó és miniszterei –, valamint a katonai vezetés között is voltak feszültségek, mert Kossuth Bemet szerette volna főparancsnoknak kinevezni, de Görgei ellenezte. Így a politikailag nehéz, zavaros és katonailag is lényegében reménytelen helyzetben Kossuth és a miniszterek többsége lemond, s a teljes katonai és polgári hatalommal Görgeit ruházzák fel. Ez a hatalomátruházás gyakorlatilag két lépésben történt, előbb felhatalmazták Görgeit az oroszokkal való tárgyalásra augusztus 11-én reggel: (Előzőleg erről a tényről az országgyűlés szétszéledőben levő maradékát is tájékoztatták.)
„Miután a nemzettől választott ideiglenes kormány az utolsó időkben szenvedett szerencsétlenségek következtében, a nemzet igazságos, szent ügyét, az ellene szövetkezett két nagy hatalmasság túlnyomó hadereje ellenében fegyverrel sikeresen többé nem védelmezheti: Görgey Arthur tábornokot ezennel teljes hatalommal ruházza fel, hogy az orosz cár ő felsége vezéreivel megkezdett alkudozást folytathassa, bevégezhesse s a békét, Ferenc József ő felsége megismerésének alapján is, megköthesse. Megvárja azonban a kormány Görgey tábornoktól, hogy ezen felhatalmaztatását minden tehetsége szerint a nemzetiség és a haza államéletének megmentésére s biztosítására fordítandja.” (Kiemelés tőlem, L. L. A korabeli helyesírás szerint Görgey, de a később szerint Görgei. Ő maga is így írta.)
Második lépésben – a meghatalmazott Görgei külön kérésére –, ténylegesen le is mondtak ugyanaznap. A lemondás és felhatalmazás tényét Kossuth Lajos a következő kiáltványában hozza az ország tudomására:
„A nemzethez!
A szerencsétlen harcok után, melyekkel isten a legközelebbi napokban meglátogatta e nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagy hatalmasságok ellen az önvédelem harcát sikerrel folytathassuk.
Ily körülmények közt a nemzet életének megmentése s jövőjének biztosítása egyedül a hadsereg élén álló vezértől lévén várható, s lelkem tiszta meggyőződése szerint a mostani kormány további létezése a nemzetre nézve nemcsak haszontalanná, de károssá is válván: ezennel tudtára adom a nemzetnek, hogy azon tiszta hazafiúi érzéstől indítva, mellyel minden léptemet s egész életemet egyedül hazámnak szentelém, magam s a miniszterium nevében a kormányról lelépek, addig, míg a nemzet a maga hatósága szerint másként intézkednék, a legfőbb polgári s katonai kormányzati hatalmat Görgey Arthur tábornok úrra ruházom.
Megvárom tőle, s azért az isten, a nemzet s a historia előtt felelőssé teszem, hogy ezen hatalmat legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti státuséletének megmentésére, javára s jövőjének biztosítására fordítandja.
Szeresse hazáját oly önzetlenül, mint és szerettem, és legyen a nemzet boldogságának biztosításában szerencsésebb nálamnál.
Cselekvéssel többé nem használhatok hazámnak; ha halálom valami jót eszközölhet számára, örömmel adandom áldozatul.
Az igazság és kegyelem istene legyen a nemzettel!
Aradvárban, augusztus 11-én 1849. Kossuth Lajos, kormányzó.”
A kiáltványt Kossuth mellett még három miniszter írta alá, s benne megindokolják lemondásuk okát, s kiemelik Görgei felelősségét. A hatalom átadása után Kossuth távozott Aradról, s 17-én a Dunán átkelt a Török Birodalomba.
Görgei tejhatalmú vezetőként ő is kiáltványt bocsát ki, melyet már 11-én délután olvasni lehetett:
„Polgárok!
Magyarországnak eddigi ideiglenes kormánya nincs többé.
A kormányzó és a miniszterek ma hivatalaikról s a kormányról önként lemondottak.
E körülmény által kényszerítve, a katonai főparancsnokság mellett ma a polgári hatalmat is ideiglenesen átalvettem.
Polgárok! Mindent, mit súlyos helyzetünkben hazánkért tenni lehet, megteszek, harccal vagy békés úton, akként a mint szükség fogja parancsolni; minden esetre úgy, hogy a már annyira megfeszített áldozatok könnyíttessenek, az üldözések, kegyetlenkedések és gyilkolások megszűntessenek.
Polgárok! Az események rendkívüliek s a sorsnak csapásai súlyosak; ily helyzetben előleges kiszámítás lehetetlen; egyedüli tanácsom s kívánságom, hogy lakjaitokban békésen megvonulva, ellenszegülésre vagy harcba még azon esetben se keveredjetek, ha várostokat az ellenség megszállná; mert a személy- és vagyoni biztosságot legtöbb valószinüséggel csak úgy fogjátok elérhetni, ha házi tüzhelyeiteknél polgári foglalatosságaitok mellet békén maradtok.
Polgárok! Mit istennek megfejthetetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet.
Polgárok! Isten velünk!
Ó-Aradon, augusztus 11-én 1849. Görgey Arthur.”
A dokumentum szövegében rendre és békességre szólít fel, s van benne utalás, hogy a békére fog ő maga is törekedni, de nem árul el sokat terveiről.
Görgei és az oroszok
A kiáltvány megfogalmazása után levelet írt Rüdiger orosz tábornoknak, melyben tájékoztatja arról, hogy a magyar kormány lemondott, s ő tejhatalommal rendelkezik, és megbízatása van arra, hogy az oroszok előtt letegyék a fegyvert. Azért döntöttek így, hogy további felesleges véráldozatokat megelőzzék. Hangsúlyozza, hogy bíznak az oroszok és a cár nagylelkűségében és ezért előttük, nem pedig az ellenségesen és embertelenül viselkedő osztrák erők előtt teszik le a fegyvert. Reméli, hogy a többi magyar seregtest, mely elszórtan található az országban, a fősereg példáját követve, ugyacsak leteszi majd a fegyvert. Közli, hogy hadaival Világos felé tart és kéri az oroszokat, hogy kerüljenek a magyarok és osztrákok közé. Amennyiben császáriak (osztrákok) részéről támadás éri a magyarokat, akkor azt visszaverik, de az oroszokkal nem veszik fel a harcot.
Görgei ezt az oroszoknak küldendő levél javaslatát még 11-én este a haditanács elé vitte Aradon, és a főtisztek két ellenszavazattal megszavazzák a tervezetet. (Az ellenzők azt szerették volna, ha már le kell tenni a fegyvert, akkor ne az oroszok, hanem a császáriak előtt tegyék le.) A Rüdigernek címzett levelet még ezen este elküldték az orosz táborba.
Aradról – Világosra
Görgei parancsba adta seregének, hogy Aradról szervezetten vonuljon Világos irányába és a település határában foglaljanak védelmi állásokat. A hadtestek végrehajtották a parancsot. A főparancsnokságot is még az éjjel Aradról elköltöztették Világosra. Ott a Bohus-kastélyban rendezték be Görgei főhadiszállását. (Bohusné Szögyény Antónia, unokatestvére volt Görgeinek.) Ide érkezett vissza 12-én délben az oroszokhoz küldött magyar katonai delegáció, egy orosz tábornok és néhány tiszt kíséretében. Az tolmácsolta a Rüdiger válaszát, hogy elfogadják a magyar javaslatot a fegyverletételről, de magyar részről előzetes feltételek nélkül. Csak annyit ígértek meg, hogy osztrák katonák nem lesznek jelen a kapitulációnál.
A küldöttséget vezető Frolov orosz tábornok még megígérte, hogy bár nincs rá utasítása, ha a magyar katonáknak valamilyen kérése lenne, ő azt magával viszi és bemutatja a főparancsnokságnak. Ezeket a magyarok összeírták hat pontba:
- A fegyverletétel ellenére a tábornokok és főtisztek megtarthassák kardjaikat.
- A katonák és hadsereggel levő polgári alkalmazottak számára járjon közkegyelem.
- Ne vegyék őket fogságba és vagyonukat tarthassák meg.
- A magyar pénzeket váltsák be.
- A cár járjon közbe, hogy Magyarországon helyreálljon az alkotmányos rendszer.
- Azok a katonatisztek, akik be akarnak lépni az orosz hadseregbe, szabadon tehessék meg és a belépők megtarthassák katonai rangjukat.
Mint látható, a kérések többnyire a tisztek és katonák biztonságát, szabadságát és érdekeit szolgálták volna. Valamelyest az oroszok tetszését is próbálták elnyerni, hogy azok vessék latba befolyásukat Béccsel szemben és támogassák magyarok eme óhajait. A magyarok apelláltak az oroszok lovagiasságára, s azok megígérték, közbenjárnak, de kötelezettséget semmiért nem vállaltak.
Időközben Görgei és Frolov megállapodott, hogy a fegyverletétel helye Világos és Pankota között a szőllősi síkság. Időpontja másnap (augusztus 13) délután 3 óra. Az orosz katonai küldöttség a magyarok kérelmeivel és a fegyverletételi megállapodás hírével távozott. A délután folyamán Görgei személyesen járta körbe a hadtesteket, ahol tudatta a nyugtalankodó katonákkal, hogy a kormány és kormányzó lemondott. Hogy őt ruházták fel a hatalommal és, hogy utasítása van a fegyverletétel végrehajtására, mert a további harc és vérontás felesleges. Közölte a másnapi fegyverletétel időpontját és menetrendjét, s engedelmességre szólította fel a legénységet. Az éjszaka folyamán egy orosz ezredes meghozta Rüdiger beleegyező válaszát, s hogy az oroszok a megbeszélt lépésekhez és időponthoz tartják magukat.
A fegyverletétel – Világos (Csigérszőllős) 1849. augusztus 13.
13-án reggel a közel 30 ezer fős magyar hadsereg kiindult Világosról Szőllős irányába. Az orosz haderő egy része távolról kísérte őket, más része pedig szemből jött a találkozás helyére. Görgei és Rüdiger, a két vezér a szőllősi malom hídjánál találkoztak, ahol az orosz tábornok átvette a tisztek kívánságlistáját, a seregről (katonák, fegyverzet, felszerelés) szóló kimutatást. Engedélyezte, hogy a tisztek megtarthassák kardjaikat és magánvagyonukat. A két vezér együtt szemlét tartottak a honvédsereg fölött, amely ezután letette a fegyvert.
A lefegyverzés során számos megható jelenet játszódott le: egyesek a fegyvereiket összetörték, volt aki öngyilkos lett, olyan huszár is volt, aki lovát lőtte le, mások egymás nyakába borultak sírva. (Voltak katonák, akik útközben megszöktek, ki hazafelé vette az irányt, mások betyárokká lettek.) Még ez este a lefegyverzett közkatonákat orosz ezredek fedezete alatt egy táborba kísérték.
Görgei és hadseregének további sorsa
A lefegyverzett katonákat az oroszok másnap tovább szállították és két nap múlva átadták őket a császáriaknak.Görgeit egy orosz tiszt Rüdiger kisjenői szállására kísérte, ahová másnap a többi tisztet is átvitték. 14-én Rüdiger Görgeit és néhány magyar főtisztet ebéden látta vendégül, ahol a házigazda pohárköszöntőt mondott a magyarokra. Ezután Görgeit Nagyváradra kísérték, aki innen a többi még ellenálló magyar seregnek, helyőrségnek és várnak levélben megírta a világosi fegyverletétel hírét és nekik is a példa követését javallotta.
Váradon Paszkievics hercegtől, az orosz főparancsnoktól Görgei megtudta, hogy mivel seregével letette a fegyvert, az ő életét megkímélik. Majd tíz nap múlva Haynau tábornagy (a császári főparancsnok) hivatalosan közölte vele írásban, hogy Ferenc József császár Görgei életét megkíméli, de egy időre Karintiában jelölnek ki számára kényszerlakhelyet. (Családját is magával viheti).
Haynau hivatalos értesítése Görgeinek:
Csász. kir. hadsereg főparancsnoksága Magyarországon.
Nr. 186. Titkos.
Görgei Artúr úrnak.
Ő felsége legkegyelmesebb uram és császárom vele született legfőbb kegyességéből bocsánatot ad Önnek: Ámde Magyaroszágon tartózkodnia Önnek meg nem engedtetik, hanem e czélra más koronaország, még pedig egyelőre Karinthia tűzetik ki, hova Ön, Andrássy cs. kir. őrnagy úr kiséretében haladék nélkül el fog indulni. Családját és podgyászát szabad magával vinnie.
Aradi főhadiszállás, aug. 26. 1849.
Haynau.
A rendelet végrehajtásával gr. Szirmay István bizatik meg.
Ezen utasítás alapján Görgeit felesége és egy orvos kíséretében augusztus 29-én Nagyváradról Krakkón, Bécsen keresztül Klagenfurtba szállították, a kijelölt kényszerlakhelyére.
Az oroszok a többi magyar tisztet Kisjenőről 15-én tovább szállítják előbb Várad irányába. Egy hét múlva viszont a honvédek után viszik őket, és legénységhez hasonlóan átadják az osztrákoknak. Lényegében ugyanez történik a később kapituláló helyőrségekkel és csapatokkal is: Arad vára augusztus 17-én, Déva augusztus 18-án, Zsibó augusztus 25-én adta meg magát. Egyes csapatok egyszerűen szétszélednek. (Kivételt képez Klapka György komáromi helyőrsége, mely 1849. október 2-án adja meg magát, de nekik sikerül szabad elvonulást elérni.)
Haynau véres megtorlása
Haynau – a császári csapatok tejhatalmú főparancsnokaként – immár hozzáláthat a véres „rendteremtéshez”, amelyet még júliusi győri kiáltványában megígért. Sőt a szövetséges oroszoktól követelte, adják át azokat a foglyaikat, kiket még őrizetben tartanak. Már augusztus 18-án írt a tervezett megtorlás mértékéről és mikéntjéről Joseph Radetzky altábornagynak. Részletezi, hogy mihelyt megtudta magyar sereg zöme orosz kézre került, a szövetségeseitől kérte azok átadását:
„Azt követeltem, hogy minden rendű és rangú lázadót adjanak ki nekem – beleegyezett, [Paszkevics herceg, orosz fővezér] de egyidejűleg a lelkemre kötötte, hogy hirdessek általános amnesztiát – mit szól nagyméltóságod ehhez a javaslathoz, én kitérő választ adtam, de a lázadóvezéreket fel fogom köttetni, és minden császári királyi tisztet, aki a forradalmárok szolgálatába állt, agyon fogok lövetni, gyökerestől irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg király idején törtek ki forradalmak.” (Kiemelések tőlem, L. L. Szándéka és eszközei megvannak a véres leszámolásra.)
Haynau, (a vérszomjas bresciai hyena) parancsára a hadbírók még azokban az augusztusi napokban megkezdték gyártani az első halálos ítéleteket gyorsított eljárással. Haynau ugyancsak Radetzkynek panaszolja augusztus 25-én, hogy beleszóltak Bécsből az ő munkájába és lassítják a folyamatot: „Most érkezett Grünnegróf Bécsből, egy minisztertanácsi határozatot hozott, hogy a vezérekre, egyéb tisztekre és árulókra kimondott ítéleteket ne hajtsam végre – ha negyven órával később érkezik, a vezéreket már a bitófán találja.”
De nem lehet a bosszúállást és kegyetlenkedést megállítani: októberben az aradi vértanúk és az első magyar miniszterelnök Batthyány Lajos kivégzését további súlyos, elrettentő ítéletek követik, bár Bécs valamelyest próbálja mérsékelni Haynau vérszomját. Aki azon bosszankodott, hogy Görgei megússza, mert érte személyesen a cár járt közbe, s akinek a kérésére maga Ferenc József intette mérsékletre Haynau véres buzgóságát.
A hadbíróságok első fokon több száz honvédtisztet, képviselőt, kormánybiztost, lelkészt ítéltek halálra, majd egyeseknek enyhítették az ítéletüket többéves börtönbüntetésre. Az aradi vértanúkkal együtt kb. 150 személyt: katonát, politikust, lelkészt végeztek ki. A bebörtönzöttek és kényszermunkára ítéltek száma több ezer voltt. Több tízezer honvédot és lefokozott tisztet soroztak be a császári hadseregbe.
Görgei-vita: Áruló / hazaáruló /gyáva stb.?
A kortársak közül sokan (beleértve Kossuth Lajost is) és az utókor is elmarasztalták, sőt árulónak tartották Görgei Artúr tábornokot, hogy seregével egy döntő csata megvívása nélkül Világosnál letette a fegyvert. Csak pár érv ennek megcáfolására:
- Jogilag volt Görgeinek lehetősége a fegyverletételre, hisz amikor Kossuth és a kormány maradéka átadták neki a hatalmat, akkor arra is felhatalmazást kapott, hogy az oroszokkal tárgyaljon a megadásról. Tehát, nem árulta el a magyar ügyet, nem szegett törvényt és nem ezért kegyelmeztek meg neki. (Nem kötött különalkut, hogy bőrét mentse!)
- Katonai szempontból nem volt esélye győzni, mert az utolsó hónapban elszenvedett vereségek és veszteségek miatt (melyekért főleg a tábornoktársai voltak a felelősek) 1849 augusztus 11-én már nem több mint kétszeres volt az ellenséges orosz-osztrák haderő fölénye, hanem sokszoros! (Ilyen körülmények között csatát vállalni nagyon kockázatos lett volna.)
- Egy hadvezér vagy egy politikus (még ha kényszerből is lesz azzá) felelős a rábízott emberekért és a felesleges vérontás lehetőleg kerülendő. (Már több mint egy éve, hogy Magyarországon ténylegesen folyt a szabadságharc, a háború és polgárháború, voltak lázadások és megtorlások is, s addig is volt éppen elég sok áldozat.)
- Amennyiben nem adja meg magát az oroszoknak, hanem az Aradon állomásozó seregével az osztrák fősereggel csatába keveredik, biztos vereség és akár tízezres nagyságrendű áldozattal tetézi a veszteségeket. Ha nem vív csatát a császáriakkal, hanem előttük teszi a le a fegyvert, akkor Haynau a Görgei seregében szolgáló volt császári tiszteket gyorsított eljárással halálra ítéli és kivégezteti. Tehát a rossz megoldások közül, Görgei talán kisebbik rosszat választotta, mert 1849 augusztusában már nem volt jó megoldás.
Görgei nem volt sem áruló, sem gyáva: bátorságról többször tett tanúbizonyságot a szabadságharc idején, s nem is volt közvetlen haszna abból, hogy seregével kapitulált.
Következtetés
Írásom elején szerepel a kérdés, hogy: Világos sötét hely a történelmünkben? Igen, mert a forradalom és szabadságharc leverését követő véres megtorlásnak az előjátéka.
Az elbukott forradalmak (köztük az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc is) azért nem lehettek győztesek, mert a zsarnok uralkodók – érdekellentéteiket és a köztük levő vitákat-különbségeket félretéve – összefogtak egymással. Az elnyomott népek a sors- és érdekközösség ellenére nem az összefogást keresték, hanem a saját és lehetőleg azonnali érdekérvényesítést. Így a derűsen és békésen induló márciusi forradalom ilyen tragikus fináléba torkollott.
P.s. Igazából nem is Világosnál volt a világosi fegyverletétel, hanem Szőllősön, teljes nevén Csigérszőllős (Seleuș). De ha már a köztudatban és hagyományban Világos szerepel, akkor ez a sötét hely maradjon Világos és nem Szőllős.
A szerző történész, zilahi történelem-filozófia szakos tanár.