Talán megbocsátja Teilhard de Chardin, hogy kicsit kölcsönvettük egy könyvcímét, övé volt a huszadik század nagy kísérlete, amelyben össze akarta békíteni az evolúció elméletét a vallás téziseivel. Mi itt inkább azzal kísérletezünk, hogy a görög ábécé deltájánál tartva nevet adjunk a Covid variánsainak. A hosszú együttélés bizonyára újabb és újabb mutációkra készteti a vírust, ezáltal újabb és újabb győzelmi jelentéseket generálva az őt legyőző kormányzati propaganda számára.
Jósolgatásokba nem bocsátkozunk, megteszik a virológusok, ellenben tény, hogy a delta variáns (korábban: indiai) tombol és terjed a nagy átoltottságú országokban is, és nem látjuk a végét. Életünk soha nem tér vissza a pandémiát megelőző állapotba, de ez a közhely bármely történelmi eseményre vagy hétköznapra rámondható.
Menet közben a tanulságok rögzítése tűnik észszerűnek. Elsősorban a világelső (vagy második – harmadik) halálozási arány – mint tény – egyszerűen elsikálható. Ámulva mondjuk, hogy le a kalappal a kormányzati intézkedések előtt, amelyek megtiltották a valós helyzet bemutatását, s máris azt kommunikálják, hogy nem omlott össze az egészségügy, hősök az orvosok, legyűrtük a járványt, kontinenselsők vagyunk átoltottságban. Hálásan köszönjük a szigorítások feloldását, s megyünk külföldre nyaralni, ha EU-konform védettségi igazolásunk van. Ha nem, akkor így jártunk.
Mert úgy jártunk, hogy közel egymillió honfitársunk a legdrágábban beszerzett kínai vakcinát kapta a felkarjába, s a jelenlegi állás szerint kábé egyharmaduk semmiféle védettséggel nem rendelkezik (kétharmaduk meg talán). Egyelőre az ellenzéki fővárosvezetés és tehetősebb honfitársaink igyekeznek tesztelni, mekkora a hibaszázaléka a Sinofarm oltásnak. A kormány egyelőre nem tervez harmadik oltást.
A delta variáns elsősorban azokat bántja, akik nem rendelkeznek védettséggel. Ha becsapna ide közénk a negyedik hullám, s szedné az áldozatokat, vajon megtudnánk-e, hogy hányan rendelkeztek közülük „kínai védettséggel”? És kire égne rá szégyen?
