Belemondták a magyar emberek arcába, hogy „vége van, miniszterelnök úr”, ez zajlott Strasbourgban az egész világ szeme előtt – mondta többek között Orbán Viktor október 25-én a Kossuth rádióban. A miniszterelnök hozzátette: korábban ugyanezt Lengyelországgal is megcsinálta az EU – sikeresen –, „nekik bábkormány kell, a szovjetek is ilyenek voltak, nem? Jawohl-kormányt szeretnének, de mi nem akarunk bábkormányt és bábállamot látni.”
A miniszterelnök ezt az elméletét két nappal korábban a Millenárison, az 1956-os forradalom ünnepéhez méltatlan beszédében fejtette ki először. Ha ilyen nagy a baj, akkor mit kezdjünk azzal az orbáni mondattal, amely október 9-én Strasbourgban hangzott el: „A magyar demokrácia köszöni szépen, jól van, vérbő és erőteljes.” Itt nyilván Magyar Péter és Dobrev Klára felszólalására reagált. Ilyen kritikákkal ugyanis otthon ritkán kell szembesülnie.
Nos, miniszterelnök úr, a magyar demokrácia nincs jó bőrben, ha van egyáltalán! Érdemben nem az országgyűlésnek van kormánya, hanem fordítva, a kormányfő választja ki pártja megválasztandó parlamenti képviselőit, a köztársasági elnököt és a legfőbb ügyészt. Ha a bíróságokat még nem sikerült is teljesen maga alá gyűrnie, a bírósági hierarchia csúcsán lévő Kúria elnöke is a miniszterelnök tenyeréből eszik. Így áll Magyarországon a hatalmi ágak szétválasztása.
Mindennek ellenére nem vetném el teljesen azt, amit Orbán mondott – egy ideje olyan érzésem van, hogy bábállamban élünk: orosz bábállamban.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 44. számának Páratlan oldalán 2024. október 31-én.
