Láng Gusztáv: Válasz körkérdésre

Kedves barátom,
elsősorban arra emlékszem, hogy mire nem gondoltam. Arra, hogy ez „a Capitolium ostroma” lenne. E névre mások keresztelték az újszülött eseményt, és mint minden névadásban, ebben is van jó adag szómágia. Elődöket idéz (”a Téli Palota ostroma”, „a Bastille bevétele”, és biztosan van még néhány hasonló csengésű elnevezés a történelmi retorikában), és ezzel azt sugallja, hogy ami történt, hozzájuk hasonlóan kivételes, egyszeri és jelentős. Holott tudjuk, hogy az elmúlt évben az Egyesült Államokban zavargások egész sora zajlott – ezzel a talán ódivatú névvel illetem azokat a megmozdulásokat, amelyek során egy hangos és erőszakos kisebbség megpróbálta törvényeket és alkotmánycikkelyeket sértő eszközökkel ráerőltetni politikai véleményét a törvénytisztelő többségre –, s amit Washingtonból láthattunk, ezek egyik epizódja csupán.
Belelapozva a napi sajtóba, olvashatjuk, hogy többen aggódnak a demokráciáért, melyet, úgymond, aláásnak ezek a „zavargások”, de különösen a Kapitóliumnál történtek. Szerintem a helyzet fordított. A demokrácia mint társadalom- és államszervező rend világszerte válságban van, és ez a válság idézi elő a „zavargásokat”, illetve teszi lehetetlenné megakadályozásukat vagy felszámolásukat.
Nem taglalom itt e válság tüneteit és okait; ezek egy másik körkérdés bőséges témáját alkothatnák. Csak annyit: mint minden rendszer, a demokrácia is kijelöli „életbe lépésekor” a maga korlátait, melyeken kívül eső kérdések megválaszolására, problémák megoldására nem képes. Amíg ezek a kérdések, problémák nem sorsdöntő jelentőségűek, megválaszolatlanságuk elhanyagolható. De ha egyre több állampolgárt érintenek, elérik az „anomália-küszöböt”, és mivel a modern demokráciák kizárják a polgárok közvetlen részvételét a hatalomban, és mivel a cselekvésképtelenség cselekvést szül – természetesen törvénytelent, hiszen a törvényesség éppen a cselekvésképtelenség őre lenne –, bekövetkeznek a „zavargások”. Csökkentésükre, megelőzésükre persze történnek intézkedések, de mivel az adott demokrácia-keretek között, távlati hatásuk nincs.
Kérdés, hogy ez a „huzavona” mivel fog végződni: a rendszer(ek) csődjével-e, vagy a lényegi reformok szükségességének belátásával. Erre választ csak avatott szakemberek (politológusok és madárjósok) mernek adni, mivel esélyeik nem történelmi törvényeken múlnak (ha vannak egyáltalán ilyenek), hanem emberi belátáson, ez pedig kiszámíthatatlan.