Nagyuraim,
a mai napon tisztelettel jelentem be önöknek, hogy elindítom a Magyar Úriasszonyok lapját. Vagyis egyelőre csak a szervezését, mert mint tudott, a lapindítás pénzbe kerül. Éppen ezért most leteszek a nagyságos miniszter urak asztalára egy pályázati tervezetet, hátha megtetszik nekik és hozzám vágnak egy kis lét. Jaj, bocsánat, úriasszony így nem beszél. Szóval leteszek a nagyurak asztalára egy pályázatot, s alázatosan kérem, hogy terveimet némi aranypengő kifizetésével támogatni legyenek kedvesek.
A terveim a következők. Gondolom, mire a lapom megjelenhet, akkorra már megalakul a három, vagy négyéves úrilányképző szakiskola. Így mi, annak nem csupán jeles eseményeiről, az évnyitóról, vagy bizonyítványok osztásáról, hanem a mindennapjaikról is tudósíthatunk.
Arról a kiváló, családias nevelésről, amit a legkitűnőbb és legképzettebb, jól megfizetett tanárnők tarthatnak, akik a miniszter urak kedves rokonságához tartoznak. Hiszem, hogy ők nem csak a zene és művészetek birodalmába juttatják el a képzősöket, de a háztartás és gyereknevelés kérdéseiben is hasznos útmutatókat adnak majd. Az oktatásba bizton beveszik majd a sportot, és a marketinget is, hiszen a tenisz- és a golftudás ma már lassan elengedhetetlen az úrilányok körében. De a reklámszakma is jó kereseti lehetőséget nyújt majd azoknak, akik a függetlenséget szeretik az életükben.
A másik elképzelésem, hogy sokat foglalkozna a lapunk az egészséges életmóddal, ennek kebelén belül pedig a főzés tudományával. Hiszen manapság már alig tudják, hogyan kell felbontani és elkészíteni egy fürjet, vagy egy fácánt, a szalonkáról ne is beszéljek. De az is újfent megerősítésre kerül majd a lapban, hogyan kell egy huszonnégy, vagy negyvennyolc fős vacsorát, fogadást a kastélyokban, vagy jó idő esetén annak parkjában megszervezni.
Hiszen egy úriasszonynak ezeket a munkákat felügyelni kell.
Hangsúlyos helyet kapna a folyóiratunkban a mozgás és a tánc is, gondolom nem kell ecsetelnem nagyuraim, hogy a fogadásokon ma már nem csak a csűrdöngölős járja, a palotást viszont ismernie kell mindenkinek.
Külön fejezetet kapna és rendszeresen foglalkoznánk hazánk természeti szépségeivel, kiemelten a Balatonnal. Ennek bemutatására felkérnénk nagyurainkat, hiszen senki nem ismeri úgy a partot és a tavat körbevevő hegyeket, mint önök. Akár külön kis rovatot is adnánk némelyik szállodatulajdonosnak, promotálják csak bátran hoteljeiket. De a kikötők szépségeiről is írnánk, sőt festőt is megkérnénk, örökítse meg az örökkévalóságnak azok gyönyörűségét. Hiszen ezeket a nagyurakat a jóisten is arra teremtette, hogy vendéglátók legyenek.
S még egy pár sort írnék a terveimről nagyuram. Természetesen támogatnánk a fiatal költők és írók felfedezését, verseiket, irományaiknak bizony külön helye lenne a lapban. De megsúgom, ha nagyuraméknak is kedve támadna egy szerelmetes vers közzétételére, annak sem állunk ellent.
Az elképzeléseim szerint helyet kapna az oldalainkon egy olyan fejezet, amelyben a házasság, a család szentségéről értekeznénk, s az egyház nagyszerűségéről, a papok áldozatos munkájáról, különös tekintettel a gyermekek és az ifjúság nevelésére.
Szeretném hangsúlyozni nagyuraim, hogy ezek a leírt sorok csak tervek, az önök igényeinek, kéréseinek megfelelően azok mind, mind átalakíthatóak.
Ennek fényében kéri pályázata elfogadását és áldozatos munkája támogatását, nagyuramék alázatos szolgálója, Lana.
Forrás: Újnépszabadság
