„Anna egyike azoknak, akik pontosan értik, milyen helyzetben van az ország és mi a jelentősége a demokratikus alapelvek mentén történő rendszerváltásnak, azon belül az elszámoltatásnak, ahogyan pontosan értette ezt az elmúlt években is. Akkor is, amikor az idén bekövetkezett változásnak még az előszelei sem fújtak és semmilyen előnyt nem lehetett szerezni azzal, ha valaki a NER végéről és annak a hogyanjáról beszélt, inkább ellenkezőleg” – a többi között erről írt Lakner Zoltán azután, hogy kiderült: a parlament igazságügyi és alkotmányügyi bizottsága Unger Annát jelölte a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöki posztjára.
Lakner Zoltán kifejtette, Unger Anna „amellett, hogy a leginspirálóbb emberek egyike, akit ismerek, a legmélyebb és legszélesebb valóságismerettel és önismerettel rendelkezők közé sorolom”. Hozzátette, nem dolga annak a megítélése, hogy melyik – általa háromnegyedrészben személyesen is ismert és tisztelt – pályázó volt jobb és miben a másiknál. „Azt sem tudom előre jelezni, kiből lesz jó vezető, vagy ki nem válik be egy – mindenkinek újdonságot jelentő – pozícióban”.
A posztjához mindenesetre idézett korábbi, Unger Annával közös anyagaikból. Ezek egyikében azt fejtegették idén áprilisban: a korábbiakhoz képest „ez most egy alapvetően más helyzet, és nem pusztán azért, mert a Tisza elszámoltatást ígér. Hanem azért is, mert van egy általános társadalmi tapasztalat, hogy az 1989-es modell nem vált be, máshogy kell most csinálni a rendszerváltást, különben ugyanúgy fogunk járni. Ma ez a népakarat, a társadalmi igény, hogy járjunk utána, mi történt, és mindennek legyen következménye”.