A Magyar Hang cikke.

Kevesen tippeltek volna arra nyáron, hogy az év legkedvesebb politikai eseményét a Fővárosi Önkormányzat szolgáltatja majd. Jóval gyakoribbak voltak a jóslatok, hogy a nagyon vegyes összetételű közgyűlés nem húzza majd sokáig. Új választás lesz, képtelenek lesznek bármiféle együttműködésre!

Lázár János ki is használta a nyarat arra, hogy a hasonló előrejelzéseit hangoztassa: „várjuk ki, hogy meg tud-e egyáltalán alakulni a Fővárosi Közgyűlés. Ha nekem fogadnom kellene, a teljes káosz felé haladunk. Ez a káosz önmagától is működni fog, én nem kellek hozzá”.

Az persze, hogy a Kétfarkú Kutya Párt felvetésére megszavazták, hogy karácsonyi húzást tartanak a képviselők, összességében nem túl fajsúlyos javaslat. Ellenben olyannyira pozitív, emberséggel teli, amire a magyar közéletben már régen volt példa. Érdemes megnézni Karácsony Gergely Instagram-videóját a húzás pillanatairól, és arról, hogy fideszesek, tiszások vagy épp MKKP-sok ugyanúgy lelkesen vesznek részt az akcióban. Néhány hozzászólás a poszt alól: „így mindenki milyen emberinek és normálisnak tűnik”, „hálás vagyok mindenkinek, hogy végre ilyet is lehet látni”, „ez de szuper”, „van remény”. Akadnak persze fanyalgók is, de az összkép mégis egyértelmű. Fontos üzenet ez akkor, amikor a hét többi napján a gyűlöletkeltésre, a negatív érzelmek felkorbácsolására esküsznek vezető politikusok.

Az önkormányzat működését illetően persze beszédesebbek az eddig elfogadott kompromisszumos javaslatok. Nemhogy béna kacsaként mozogna mindenki, de eddig sorra győzték meg egymást az ötleteikről, BKK-rendészettől a parkolóautomaták kivonásáig. Sokan pedig még az önkormányzati üléseket is elkezdték figyelni, a fiatalabbaknak most először van valós tapasztalatuk a többpárti demokrácia működésről. Arról, amiről 2010 után a Fidesz sajnos sikerrel hitette el: káoszt jelent és működésképtelenséget. Kellett a NER bebetonozásához az üzenet, hogy csak egypárti, fölényes többség dönthet hatékonyan a közös ügyeinkről. Az ország állapota sem győz meg pedig az utóbbiról. Ha valóban így lenne, Magyar Péter nem tudhatna tizennégy évnyi NER után is olyan képeket mutogatni kórházakról és gyermekvédelmi intézményekről, amilyeneket.

Bármilyen abszurd pillanatai is akadjanak a sokpárti egyezkedésnek, a főváros példájánál pozitívabban eddig semmi nem mutatta: igenis plurális demokrácia szükséges a közélet egészségesebb működéséhez. Nemcsak a fővárosban, de végre az ország egészében erre lenne szükség.