Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
Váratlan egyértelműséggel állt ki Orbán Viktor a svéd NATO-tagság mielőbbi ratifikálása mellett. A kormányfő telefonon egyeztetett Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, majd arról írt Twitter-oldalán: a magyar kormány támogatja a svédek tagságát, és az első adandó alkalommal meg is fogja szavazni azt.
Nem járt tehát sikerrel az utolsó kétségbeesett próbálkozás, mely a svéd kormányfő Magyarországra hívásával kötötte volna össze a ratifikációt. A svédek erre nemet mondtak, Orbán Viktor ennek ellenére kénytelen volt látványosan beállni a sorba.
A fő kérdés, amit most érdemes feltennünk: megérte? A kormány egész eddig azt sugallta, hogy ha kerékkötőként is tekintenek ránk, végül a másik oldal beadja majd a derekát. A svédek a magyar kormány színe elé járulnak, széles mosollyal egymás kezébe csapnak, onnantól pedig lehet hivatkozni erre a találkozóra. A kekec skandinávok végül kénytelenek lesznek elismerni, hogy semmi gond a magyar jogállamisággal! Orbánék időközben maguk is elhihették, hogy elsősorban ez vezérli őket, nem pedig a török félhez való igazodás. Erdogan, szemben svéd kollégájával, Budapestre is érkezett, hogy aztán egyik embere majdhogynem nekimenjen egy magyar tiltakozónak. Később még a Mediaworkshöz tartozó vg.hu is azzal a címmel közölt cikket: „Erdogan Budapesten: újra akcióban a török elnök rettegett testőrsége”. Végül is miért ne intézkedhetnének kedvük szerint egy állítólag szuverén ország állampolgáraival szemben?
Orbán azt ígérte, hogy az első adandó alkalommal megszavazzák a svéd NATO-csatlakozást – Ezúttal nem emlegette a fideszes képviselők svédekkel szembeni aggályait a miniszterelnök.
A héten aztán kiderült, hogy a török fél nem vétóz tovább, megszavazza Svédország NATO-csatlakozását. Ezzel Magyarország maradt az utolsó, amelyik nem járult hozzá a lépéshez. Orbán Viktor tavaly júliusban, Szijjártó Péter pedig még decemberben is azt mondta: nem mi leszünk az utolsók, akik ratifikálják a csatlakozási kérelmet. Valószínűleg ők maguk is elhitték, hogy így lesz, most mégis a törökök beelőztek bennünket.
A kérdést, hogy megérte-e, így annak vonatkozásában is érdemes feltenni: megérte hosszú hónapokon át a törökökhöz igazodni? Megérte úgy, hogy most Erdogan látványosan beintett a magyar félnek? Merthogy ez történt, ne legyen kétségünk felőle. Törökország tisztában volt vele, hogy a magyar kormányt fel tudja használni céljai eléréséhez. Meg is tette, hogy aztán végül a legkevésbé sem érdekelje, milyen kínos helyzetbe hozza Orbánékat. Érdemes volt hát bízni Erdogan partnerségében? Érdemes lesz továbbra is a lehető legnagyobb tisztelettel fordulni felé, miközben különféle nyugati szövetségeseinkkel szemben a soron következő negatív kampányba kezdünk?