Nem emlékszem az elmúlt tizenöt évből olyan országos népszavazásra, de még kezdeményezésre sem, amelyik méltó lett volna az intézményhez. Amik voltak, azok leginkább mind egy párt/mozgalom kommunikációs erősítését szolgálták. Beleértve az utolsó, többé-kevésbé értelmezhető referendummal. De már a 2008-as, szociálisnak nevezett népszavazásról is úgy gondolta az ellentábor, hogy a kérdésfeltevés is demagóg volt. És hogy nem lett volna szabad kiírni. Mindenesetre megtették, az emberek pedig szavaztak is. Nem annyira az egészségügyi reformokról, hanem arról: Orbán vagy Gyurcsány?
A 2010-es választások óta annyiban módosult a helyzet, hogy Fidesz-ellenes országos népszavazást már elképzelhetőnek sem igen tartunk. Persze időnként elkezdenek aláírást gyűjteni, de valahogy senki sem hiszi, hogy referendum lesz a vége. Abba pedig már bele sem gondolunk, hogy a népszavazás szolgálhatná a valóban fontos ügyek nép általi kikényszerítését is. Mit láttunk helyette? A két fideszes népszavazásról talán még a fideszesek sem gondolták, hogy bármi konkrét következményük lesz. Annyi volt az értelmük, hogy a Fidesz lobogtathassa: sokan egyetértenek vele migráció- és genderügyben. De a kormánykritikus kezdeményezések is hasonló célt szolgáltak valójában. A NOlimpia leginkább a Momentum felemelkedését. Sikeres volt az aláírásgyűjtés, meg is hátrált a Fidesz. Nem volt népszavazás, befuthatott viszont a Momentum. A Fudan-ügyi kezdeményezés is leginkább Karácsony Gergely építkezését szolgálta. A projekt aztán parkolópályára került, nem volt referendum. Igaz, Diákváros sem épült azóta.
Most végre a pedagógusok és diákok beadványa szolgálhatná, hogy tényleg alulról építsenek fel egy valóban fontos népszavazást. Ha nem valósulna meg, de meghátrálna a vezetés, az is hatalmas eredmény lenne. Hiába próbálkozik a terheket sokszorozó, a szabadságot csökkentő státusztörvénnyel a kormány. Nyilvánvalóan még a kormánypártiak jó része is úgy gondolja, hogy ideje lenne végre rendezni a pedagógusok helyzetét. Ami nem azt kellene jelentse, hogy még rontanak is a tanárok helyzetén.
Ehelyett mit látunk? A hétigenes kezdeményezésben ilyeneket: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a köznevelésért felelős miniszteri tisztséget ne tölthesse be a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal kitüntetéssel rendelkező, nyugállományú rendőr vezérezredes?” Mintha csak a Kutyapárt ötlete lenne. És sajnos a hétből több másikat is lehet kritizálni. Valaki komolyan gondolja, hogy hasonló kérdéssel kiírnának népszavazást? Mi a cél? Rögtön komolyanvehetetlenné tenni a kezdeményezést? Pedig ez most tényleg olyan ügy, amelyet keresztül kellene vinni. De hasonló módon nemigen fog menni.