Van a fekete humoráról ismert Cyanide and Happiness-képregénynek egy rajza Robert életciklusairól. Valóban ideális név ahhoz, hogy minden korban más becézést kapjon: a kiskölyök Bobbyból lesz a kamasz Robby, majd a nagymenő Rob, az öltönyös Robert, és végül az idős Bob – majd, morbid csattanóként a síron a „RIP” felirat.
A Megafonnál is felütötték az utónévszótárat, hogy a Magyar Péter-ellenes tartalmakhoz megtalálják a leginfantilisebb becenévi változatokat. A szemben álló fél verbális kiskorúsítása visszatérő eleme a hasonló vitáknak, érvelés helyett elvégre mindig egyszerűbb a másik komolyan vehetőségét megkérdőjelezni. Pszichológiailag is sokatmondó, hogy a gyerekekhez ezt társítjuk. Elvégre miért is akarnánk érvekkel meggyőzni egy Petykót? Vagy Pöttöm Petit – ahogy Bohár Dániel nemrég egy másik posztjában emlegette Magyart.
A kormánypárti influenszerek ismét kitesznek magukért, bedobták már a Petya változatot is, ahogy Karácsony Gergelyből is Kari Geri lett, Gyurcsány Ferencből pedig Fletó. Nem oldalfüggő persze ez sem, az Orbánt nem kedvelők évtizedek óta vikizik őt. De például a Viktorka használatos a rajongói körében is. Szó se róla, sajnos Magyar is él ezzel: Orbán Balázsból nála Bazsi lesz, Rogán Antal pedig csak Tóni. (Nemrég óta már a Tónika-show kifejezéssel is bombázzák a közbeszédet.)
Ehhez képest egyenesen fellélegzünk, amikor mindössze Gyurcsány Feriről vagy Magyar Petiről hallunk. Amint pedig ezt írtam, pont szembe jött Bayer Zsolt legújabb publicisztikájának címe: „Rácz Andriska, a szakértő”. Színvonalas.
Hosszú lesz ez a másfél év, de azért van még miből dolgozniuk a megafonosoknak: a Petyus és a Petyi is használható, de az internet tud még olyanokról is, mint a Petrusz, a Petusz vagy a Péci. Ezek persze elég speciálisak, meg az ismétlés is fontos elem: készülhetünk a végtelenített petykózásra. Jót tenne pedig mindannyiunknak inkább egy nagy, közös csendes pihenő.
Lakner Dávid a Magyar Hang kulturális újságírója. Skandináv filmdráma és francia avantgárd, modern magyar regény és Erdély költészete. Apollinaire-től Bergmanig nem is olyan hosszú az út. Otthon Veszprémben és Budapesten, Városlődön és Nemesgulácson, a Balatonnál és a Sástó mellett egyaránt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/48. számában jelent meg november 29-én.
