Hurrá, levizsgázott Deutsch Tamás – elég volt így kiáltania Hofi Gézának, hogy kora hírolvasóit megnevettesse. Ma már nem feltétlenül tudjuk, miről van szó. Akik meg igen, azok jó része is a humorista emlékezetes poénja alapján. A jobboldalon persze kevesebben találták viccesnek ezt. Addigra már rég voltak külön MSZP-s, külön fideszes viccek. Csontos János publicista például úgy hivatkozott előbbire a Magyar Nemzetben 2003 nyarán: Hofi „ezzel a roppant mulatságos poénnal egyúttal az egész baloldali sajtó alaphangját megadta”. Kellett volna ő is nevetni tudjon rajta? Vagy vonakodása természetes reakció?
A friss hírek most épp Deutsch Tamás angoltudásáról szólnak. Jó tudni, hogy azért 2025-ben sem csak háború és szenvedés van a világon. (Jut eszembe: hányan voltak, akik meglepve idézték fel néhány éve, hogy a kilencvenesekben is zajlott véres háború a szomszédunkban?) „Ví ken konszidörésön of draft riport”: a Telex címe máris szórakoztató tartalmat ígér. Pár napig nevetünk is, aztán valószínűleg mindenki elfelejti az egészet. Ha csak el nem mondja Bödőcs Tibor egy vicces videóban. Akkor talán még lehet belőle a következő „lepke, ne fogd meg, Andi”. Azon is mintha kevesebb fideszes derült volna, bár Mészáros Lőrinc azért nem akkora kormánypárti kedvenc, mint, mondjuk, Orbán Viktor. Még ha Pesty Lászlón kívül nem is sokan engedtek meg ilyeneket maguknak a nyilvánosságban: „hallottad már beszélni ezt a csávót? Volt alany, állítmány, helyhatározó egyeztetve?” De a négy fal között nagyon sok kormánypárti szavazó gondolja ugyanezt róla.
Más kérdés, hogy viccet csinálni saját magunkból, ahogy általunk tisztelt személyekből is tudni kellene. Nem kötelező, hogy gonosz legyen a poén. A humor mindig a váratlanságból ered. Szeretjük is azt gondolni, hogy a magyaroktól nem áll távol a nevetés, az oldott hangulat. Nézhetünk egyébként az ellenoldalra is. Vannak körülöttünk, akik megsértődnének egy Magyar Péterrel, Gyurcsány Ferenccel vagy Karácsony Gergellyel kapcsolatos vicc miatt? Ismerhetünk bőven hasonló embereket. Ahogy olyanokat is, akik jelenlétében nem érdemes orbános poénokat elsütni. Amelyek közt vannak ráadásul olyanok, amelyek inkább sértőek, mint viccesek. Az indiai látogatás hírére tele lettek a kommentfalak rasszista élcelődéssel. Nem kell ugyan minden vicc mellé rendőrt állítani, de érthető az is, ha csak szomorúan húzzuk ezekre a szánkat. Egyébként sincs bennük semmi váratlan, semmi meghökkentő.
Nem ártana, ha a humorban – Karinthyhoz hasonlóan – mi sem ismernénk tréfát. A viccnek ne legyen pártállása, legyen viszont színvonala. Mutatok is egyet, amelyet némi rásegítéssel a ChatGPT-vel írattam most:
Deutsch Tamás megkérdezi a tolmácsát Brüsszelben:
– Mondd csak, hogyan mondják azt angolul, hogy „konstruktív kritikát fogalmaztam meg”?
A tolmács gondolkodik, majd így felel:
– Úgy mondják, hogy „Twitter rant”.
Remélem, ezen azért még Deutsch Tamás is tudna nevetni!
