Az elmúlt huszonnégy órában kommentelők sokasága idézte, mit mondott Charlie Kirk a fegyverviselésről. Ennél többen már talán csak azt, amit az empátia fogalmáról. Persze, a kontextusból kiragadott mondatot, ahogy manapság szokás. Mintha csak a jobboldali, Trump-párti aktivista-podcaster valamiféle pszichopata lett volna, aki azt éltette, hogy ne érezzünk együtt senkivel semmi miatt. Nyilván ez sem így volt, Kirk 2022-ben sokkal inkább kárhoztatta azokat, akik az empátiára hivatkozva oktatnak ki másokat. Hozzátéve, hogy „azok, az akik az empátiáról magyaráznak”, mit sem törődnek, mondjuk, a covidoltás megtagadása miatt kirúgott katonákkal, vagy a határon átáramló fentanil által tönkretett életekkel.
Mindezzel persze lehet politikai vitát folytatni, bármivel lehet. Kirk kiemelt mondása volt, hogy ő bárkivel leül vitázni. „Cáfoljatok meg”, szerette mondogatni. Ennek őszinteségét is lehet nyilván vitatni. Ahogy manapság mindenki, úgy ő is biztosra vette a saját igazát. Azt szerette, amikor ő cáfol meg másokat. A kommentmezőkben zajló, posztmodern politika a hitvitákról szól, a véleménybuborékok erősítéséről. Nem mintha korábban bezzeg az aranykort éltük volna.
Mindenesetre a Trumpnak sokat segítő, abortuszról, izraeli-palesztin konfliktusról vagy migrációról sarkos véleményen lévő Kirköt nem kellett szeretni, sem egyetérteni vele. De tapsolni annak, hogy brutálisan meggyilkolták? Miközben még Pozsonyi Ádám is ezt írta a Charlie Hebdo-mészárláskor, 2015 januárjában: „én úgy tapasztalom, hogy sokan nem arról beszélnek, ami a lényeg. Itt egy tucatnyi embert kivégeztek. Emberek feküdtek a földön, ordítva a fájdalomtól. Várva a mentőt, remegve az életükért. Majd kínok közt meghaltak. Otthon a feleségük, a családjuk napok óta sokkos. Lehet, hogy sosem lesz egész ember. Odament pár illető, és úgy gondolta, hogy megteheti. A lényeg ez. Az összes többi – ideológiai, morális, társadalombölcseleti – szempont messze hátul kullog. Nem állítom, hogy nem lényeges, meg (főleg) nem tanulságos, de az első ez. És utána még mindig nem a katolikus, lutheránus, baptista, bogumil stb. szempont jön, hanem, hogy ha ezt eltűrik, legközelebb iskolákat és családokat irtanak ki, mert megtehetik.” Az indulatok további szítása most is csak oda fog vezetni, hogy legközelebb más valakit lőnek le szavaiért. Aztán megint mást. Hol innen, hol onnan.
Az enyhébbek még csak azok, akik az empátiáról szóló mondatot idézik, azt magyarázandó, ők miért nem éreznek empátiát. Természetesen nem kötelező még csak azt sem. Hozzászólni sem. Ma viszont azt képzeljük, véleményt kell alkotnunk mindenről, életről és halálról. Lehetőleg jó sarkosat. Mit számít, ha eközben azt magyarázzuk, hogy Charlie Kirk is így volt vele? Ezek szerint jó tanítómestere azoknak, akik most egy brutális merénylet kapcsán is politikai vitát akarnak folytatni. És ezen az sem változtat, ha a jobboldal egy része szintén Kirk halálát használja fel a liberálisozásra, balosozásra. Láthatóan így tesznek arrafelé is, méltatlanul. Mindkét oldalról csak tovább szítva a feszültséget.
Kurt Vonnegut Éj anyánkjából való az idézet: „Bőven lehet jó oka rá az embernek, hogy harcba szálljon – mondtam –, de arra soha, hogy fenntartás nélkül gyűlölködjék, hogy azt képzelje, a Mindenható Úristen is vele gyűlölködik. Tudja, hol a gonoszság? A gonoszság minden embernek az a része, az a jókora része, amely korlátok nélkül akar gyűlölni, amely Istennel az oldalán akar gyűlölni! Ez az a része minden embernek, amely oly vonzónak tart minden csúfságot. Ez az a része a hülyéknek, amely büntet, amely meggyaláz, amely boldogan háborúzik.” Ezen lenne érdemes elgondolkoznia most is mindenkinek.
