Lassan lehetetlen lesz reggel megmondani, hogy estére a lázadó vagy a behódoló Fideszt köszönthetjük majd. Orbán Viktor persze mindig is szeretett manőverezgetni, alkalomadtán a mérsékeltebb vagy a harciasabb embereit előtérbe tolni. Mindig a pillanat határozta meg, hogy aznapra a Navracsics- vagy a Kövér-irány jellemzi-e majd a kormánykommunikációt. Az utóbbi időben viszont egyre inkább zavarban érezhetjük magunkat.
„Mit miért tesz a kormány?” – szól a kormányinfó klasszikus leírása. Ember legyen a talpán, aki ukrán- vagy svédügyben választ tud adni a kérdésre. Hiába követem napi szinten a híreket, lassan én sem tudom, Orbán Viktor aktuálisan épp vétózni készül-e valamilyen ukrántámogatást, esetleg megint megszavazott egy újat. És mire várunk jelenleg a svédek NATO-csatlakozásának ügyében? Unalomig idéztük a tavaly nyári mondatokat, miszerint nem a magyar fél fogja utolsóként elfogadni a svéd kérelmet. Orbán Viktorral azóta hol Emmanuel Macron, máskor Olaf Scholz vagy épp Jens Stoltenberg folytat mélyreható beszélgetést. Ilyenkor menetrendszerűen érkezik a szokásos megnyugtató Orbán-kommüniké arról, hogy biztosítja partnerét: mindenre igent mondanak, jobban igent már nem is mondhatnának. Majd eltelik egy-két nap, és már a soros fideszes megmondást olvassuk arról, hogy nekik senki nem fogja megmondani, mit csináljanak. Rá következően aztán előkerül Novák Katalin, aki kijelenti, hogy szerinte igenis jóvá kell hagyni minél előbb a csatlakozást. Viszont hopp, a parlamenti folyosón máris szembejön Kövér László, és morog valami vészjóslót a bajsza alatt.
Korábban is mindenkinek megvolt a maga szerepe, mostanra viszont szinte lehetetlen megmondani, kinek a nyilatkozatából érdemes következtetéseket levonnunk. Lassan már a kormánypárti szavazóknak is kellemetlen lesz az a hintapolitika, amit a Fidesz a svédek kapcsán folytat. Nem irigylem azokat a fideszes aktivistákat, akiknek fogalmuk sem lehet, épp az együttműködést vagy a különállást kell megmagyarázni. Orbán Viktor annyi ideig váltogatta „ki ha én nem”- és „ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit teszek”-politikáját, hogy mostanra már semmiben sem lehetünk biztosak. Amit mondanak, valóban mondják? Amit tesznek, tényleg teszik? Nem fogják holnap megint az ellenkezőjét tenni, mondani?
„Aki énekelni akar, mindig talál dalt hozzá” – szól a svéd közmondás. A Fidesz-szimpatizánsok pedig újra és újra zavarban érezhetik magukat, amikor a Roxette-emlékbulira megérkeznek Cannibal Corpse-pólóban.
