Forrás: Anthony Quintano/Flickr
Csütörtök délelőtt megkövetett a Facebook. Sőt, még egy kis tömjénezésre is futotta: profilom jól néz ki, írták az áttekintésben, és mutatták közben, mely oldalaknál töltök be adminstátuszt. (Hogy rögtön érezzem is a felelősséget.) A hibaigazítás pedig így festett: „újra ellenőriztük az általad megosztott tartalmat. Ennek eredményeként úgy döntöttük, hogy az megfelel a közösségi alapelveinknek.” Micsoda megkönnyebbülés! Szerda este osztottam meg ugyanis kedvenc számaim egyikét, a Placebo együttestől a Post Blue-t. Szinte egy perc sem telt el, máris jött a figyelmeztetés, hogy azt eltávolították „pornográfia” miatt. A dalszövegben ugyan valóban akad szexuális utalás, de azért itt még csak nem tartunk, gondoltam. Aztán kiderült, hogy a bélyegképen látható borítóval van a probléma. A 2006-os Meds című lemezen egy elmosódott, félmeztelen nőalak látható, a melleinél nyilvánvaló kitakarással. Konkrétan semmi nem látható belőle.
Elolvashattam viszont a Meta idevágó passzusait, melyek közt szerepel, hogy női mellbimbóról szó sem lehet, de szoptató anya még belefér. Hallatlan érzékenység! Eközben tudjuk: a megcsonkított holttesteket ábrázoló fotókat többnyire csak kitakarással látja el a Facebook. De a szexualitást hagyjuk meg a hanyatló Nyug.. izé.
Mindenesetre jeleztem, hogy a döntéssel nem értek egyet, ennek eredményeképp érkezett posztom rehabilitálása. Annak (még) semmi köze az új szabályokhoz, sokkal inkább ahhoz, ami eddig és ezután is főszerepben lesz: az algoritmikus véletlenséghez. A differenciálásra való teljes képtelenséghez. A rögtön lecsapó cenzúrához. Mark Zuckerberg bejelentésén, miszerint igyekeznek ebből visszavenni, rögtön sóhajtozni és háborogni kezdtek többen a progresszív térfélen. Szerdán el is olvashattuk összefoglalókban, hogy innentől nem lesz tilos mosógépként hivatkozni nőkre. Nem tudom, ki csinált ilyet, mindenesetre felhívnám a figyelmet az algoritmikus cenzúra működésének valóságára. Ami azt jelenti, hogy az előbbi tiltásába a következő is beleeshet: „mész egész nap, mint egy robot”. „Centrifugaként pörögsz, mint valami mosógép.” Vagy rengeteg minden. Szó sincs finom jelentésrétegek értelmezgetéséről.
A Facebook régóta kényszeríti öncenzúrára a felhasználót. Soha, egy posztomban sem írnám le kipontozás nélkül, mondjuk, a cigány, zsidó, pedofil vagy a buzi kifejezéseket. De még Toroczkai László említésétől is érdemes óvakodni. Az elmúlt években sokszor már minden magyarázat nélkül távolították el több éves posztjaimat. Azt pedig tudjuk, hogy a sokadik ilyen után a státuszom már nem néz ki olyan jól. Lejjebb sorolhatnak, letilthatnak az üzenetküldésről/megosztásról, netán teljesen törölhetnek. Rengeteg mindenkivel megtörtént, akik semmi szélsőségeset nem osztottak meg soha.
Aki szerint ezzel a működéssel az elmúlt években nem volt probléma, az egy teljesen másik mozit néz. Esetleg még mindig azt hiszi, őt nem vehetik elő bármiért. Aki viszont ennyire naiv, az inkább ne értelmezze a közélet jelenségeit nyilvánosan.