Ebben a rendhagyó hírlevélben a „Két választás között – Az orosz dezinformáció szerepe és jelentősége a lengyel és magyar társadalomban a 2025-ös és 2026-os választási időszakban” című, frissen megjelent angol nyelvű tanulmánykötetet ajánljuk.
A kötetben lengyel és magyar szakértők járják körül a témát, köztük Teczár Szilárd, a Lakmusz főszerkesztője, aki az elmúlt évek számos Lakmusz-cikkére támaszkodva arról írt, hogyan terjesztik Magyarországon az oroszbarát dezinformációt a kormánypárti szereplők, és hogy miért terméketlen mindezt a „külföldi befolyásolás” keretrendszerében vizsgálni.
Kedvcsinálóként az alábbiakban a kötet szerkesztőinek bevezetőjét közöljük magyarul és angolul.

Az orosz dezinformációs kampányok Lengyelországban és Magyarországon olyan testreszabott narratívákat használnak, amelyek kihasználják a meglévő társadalmi megosztottságot és érzékenységeket, hogy aláássák és gyengítsék az EU-ba és a NATO-ba vetett bizalmat, akadályozzák és hátráltassák Ukrajna támogatását és terjesszék a Kreml-barát nézeteket. E kampányok hatékonysága a két országban jelentősen eltér.

Lengyelországban, Ukrajna hűséges szövetségesében, az orosz dezinformáció elsősorban arra irányul, hogy a két nemzet között feszültséget gerjesszen és gyengítse a Kijev támogatása iránti elköteleződést.

A legfontosabb narratívák a következők:

Ukrajna-ellenes hangulat: Hamis állítások terjesztése arról, hogy az ukrán menekültek visszaélnek a szociális ellátásokkal, bűncselekményeket követnek el, vagy a lengyelekhez képest aránytalan előnyöket élveznek. Ezeknek az a célja, hogy a lengyelek kezdeti vendégszeretetét ellenszenvvé változtassák.
Történelmi sérelmek: Érzékeny történelmi kérdések, például a volhíniai mészárlás, felemlegetése azzal a hamis állítással, hogy Ukrajna nem ismerte el a múltbeli lengyel sérelmeket, vagy hogy a jelenlegi események a történelmi konfliktusok folytatását jelentik. Ezekkel a kijelentésekkel bizalmatlanságkeltés a cél.
A nyugati szövetségek aláásása: Lengyelországot NATO-szövetségesei nem fogják támogatni egy konfliktusban („a NATO el fog árulni minket”). Ebbe a narratívába tartozik annak sulykolása is, hogy az EU egy elnyomó, a szuverenitást korlátozó szervezet.
Lengyelország mint háborús uszító: Lengyelország ábrázolása oroszgyűlölő országként, amely alig várja, hogy a Nyugatot közvetlen háborúba sodorja Oroszországgal.
Gazdasági terhek: Hamis állítások, miszerint az Oroszország ellen bevezetett szankciók a lengyel gazdaságot jobban károsítják, mint az orosz gazdaságot, vagy hogy Ukrajna támogatása túlzott pénzügyi terhet ró a lengyel állampolgárokra.
Migrációs válság: Az orosz és belorusz propaganda szisztematikusan manipulálja a lengyel-belorusz határon kialakult migrációs helyzetről szóló hiradásokat, emberi jogi visszaélésekkel vádolja a lengyel hatóságokat, és ezzel félelmet és idegengyűlöletet próbál kelteni a lengyel társadalomban.
A katonai mozgósítás félelmei: Hamis állításokat terjesztenek a tömeges, kötelező katonai mozgósításról Lengyelországban, hogy pánikot keltsenek a közvéleményben és bizalmatlanságot a lengyel fegyveres erők iránt.

Ezeket az üzeneteket gyakran terjesztik a közösségi médiában és alternatív hírportálokon, de időnként jelentős lengyel médiumok vagy radikális beállítottságú, de a fősodorhoz tartozó politikusok is felerősítik a narratívákat.

Magyarországon a Kreml-barát narratíváknak kedvezőbb a környezet a kormány illiberális álláspontja és Moszkvával való szoros kapcsolata miatt. Ezért a főbb orosz dezinformációs narratívák Magyarországon gyakran átfedésben vannak a magyar kormány saját kommunikációs stratégiáival, ami „szimbiotikus” információs ökoszisztémát hoz létre. A legfontosabb narratívák elsősorban az ukrajnai háború, az Európai Unió és az Egyesült Államok körül forognak.

A fő narratívák a következők:

„A Nyugat az agresszor, és Magyarországot is be akarja vonni a háborúba”: Ez a narratíva Oroszország invázióját a NATO és az amerikai expanziós politika elleni védekező reakciónak ábrázolja. Arra utal, hogy a nyugati hatalmak elhúzzák a konfliktust, és megpróbálják katonai beavatkozásra kényszeríteni Magyarországot, az „egyetlen EU-tagot a »békecsoportban«”.
„Az EU szankciói okolhatók a gazdasági nehézségekért”: A kormánypárti média széles körben terjeszti azt az elképzelést, hogy a magas infláció, az energiaárak emelkedése és az általános gazdasági nehézségek Magyarországon közvetlenül az EU Oroszország ellen bevezetett „sikertelen” szankcióinak, és nem magának a háborúnak a következményei.
„A háború csupán két szláv ország közötti konfliktus”: Népszerű narratíva, hogy a konfliktus két nemzet közötti regionális vita, amely Magyarországot nem érinti, és amely igazolja a szigorú semlegességet vagy az apátiát.
Ukrajna, mint bukott állam: Ukrajnát korrupt, „náci” államként vagy a háborút elveszíteni hivatott nyugati bábként ábrázolják. Ennek az érvnek a célja Ukrajna legitimitásának és szuverenitásának aláásása, időnként kiegészitve azzal az állítással, hogy a jelenlegi ukrán kormányt a CIA segítségével hozták létre.
Az ukrajnai magyar kisebbség elnyomása: A dezinformációs kampányok kihasználják azt, hogy Kárpátalján jelen van a magyar kisebbség, és „kényszerbesorozással” vagy „népirtással” kapcsolatos történeteket terjesztenek, amelyben az elkövetők az ukrán hatóságok, hogy ellentéteket szítsanak és igazolják az oroszbarát fellépéseket.
A „tradicionalista, keresztény Európa” védelme: Kulturális keretbe ágyazott narratíva, amely a Kremlt a hagyományos értékek védelmezőjeként pozicionálja a liberális, globalizált Nyugattal szemben, amely állítólag „radikális változást” szorgalmaz a hagyományos családmodellben és támogatja az illegális bevándorlást.

Ezek a narratívák hatékonyan terjednek a rendkívül koncentrált médiakörnyezetben, ahol a legtöbb médium a kormány szövetségeseinek tulajdonában van. Különösen a magyar közszolgálati média terjeszti következetesen a kormányzati és oroszbarát propagandát, amely jelentős közönséget ér el, különösen a vidéki területeken, ahol az információkhoz való hozzáférés egyébként korlátozott. A kormány által fizetett influencerek és online portálok, illetve a „nemzeti konzultációk” is felerősítik ezeket az üzeneteket. Lengyelországgal ellentétben, ahol nagyobb az ellenállás ezekkel a narrativákkal szemben, Magyarországon a narratívák gyakran találnak fogékony táptalajra a közbeszédben, különösen, amikor magas rangú politikusok hangoztatják őket.

Ezekről a narratívákról, trendekről és a tanulságokról beszélt öt lengyel és öt magyar szakértő azon a workshopon, amelyet 2025. november 26-án Budapesten rendeztek, a következő címmel: „Két választás között – Az orosz dezinformáció szerepe és jelentősége a lengyel és magyar társadalomban a 2025-ös és 2026-os választási időszakban”.

Az eseményt a Független Újságírói Központ (CIJ) szervezte, a projektet pedig a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet támogatta. A szakértők megvitatták az orosz dezinformáció és információs műveletek egyre jelentősebb jelenlétét és hatásait Lengyelországban és Magyarországon.

Egyetértettek abban, hogy a demokráciával való elégedettség csökken, míg az autokraták figyelmen kívül hagyják a szabályokon alapuló rendet. A régi és az újonnan kialakult illiberális és populista erők minden eddiginél egységesebbek, és velük új politikai és ideológiai kihívók jelentek meg az Európai Unió területén a politikai színtéren. Az anti-liberális erők és vezetők rendelkeznek pénzzel, politikai akarattal, infrastruktúrával és az utóbbi időben dedikált platformokkal is, hogy eltorzítsák a valóságot és megkérdőjelezzék a tényeket.

Oroszország hibrid háborújával ezeknek a jelenségeknek a hatása még pusztítóbb, márpedig igazság, objektív tények és közös valóság nélkül nincs demokrácia. Ugyanakkor a demokráciák, a demokratikus választási rendszerek és az információs ökoszisztéma folyamatos támadásoknak vannak kitéve. Most tehát itt az ideje visszavágni! Az visszavágás egyik eszköze a projekt végső eredménye, a szakértők által írt tanulmányokat tartalmazó kötet, ami ezen a linken olvasható.

Forrás: Lakmusz