A populista kormányzások ártalmasak országaik gazdaságára nézve, mérlegük 120 éve siralmas. Christoph Trebesch, a Kieli Világgazdasági Intézet Igazgatója és két munkatársa tanulmányukban 120 évre visszamenőleg, 60 országban nézték meg, hogy mire jutottak az érintett populista kormányok.
Azt állapították meg, hogy a populisták által vezetett országok GDP-je tizenöt év múltán átlagosan 10 százalékkal marad el azoktól az államokétól, amelyek meg tudták őrizni a demokráciát.
Bár tudatában vannak az említett ténynek, az autokrata vezetők, a hatalom megszerzése, illetve megtartása érdekében előszeretettel folyamodnak populista megoldásokhoz.
A populista kormányzás előszövődménye a választási populizmus (nyakló nélküli kampánykiadások, fedezet nélküli ígérgetések), amely annál intenzívebb, minél kisebb a végső győzelemre esélyes pártok között a közvélemény-kutatások által mért különbség.
Eklatáns példa erre Magyarország, ahol jelenleg a Tisza Párt (39 százalék) csaknem utolérte a FIDESZ-t (40 százalék), a negyven év alattiak körében pedig meg is előzte.
Bár parlamenti választások csak 2026-ban lesznek, a két pártelnök már elkezdte az ígérgetést. Először Magyar Péter vizionálta az egymillió forintos minimálbér elérését 2030-ra, amire rálicitált Orbán Viktor azzal, hogy már 2027-ben egymillió forint lesz az átlagbér, mert jövőre 3-6 százalékos lesz a GDP növekedés.
Ezekre a jól hangzó, könnyen megjegyezhető távlati ígéretekre, mértékadó gazdasági elemzők udvariasan azt mondják: minden alapot nélkülöző, irreális vágyálmok.
Úgy látszik a FIDESZ-ben szocializálódott Magyar Péter, kikupálódása ellenére, megőrizte és hangoztatja az orbáni szlogent: „Merjünk nagyot álmodni!”
Ettől eltérően, Romániában, ahol az év végén két hét leforgása alatt lesznek államfői, illetve parlamenti választások és a szociáldemokraták első helye nincs veszélyben, árnyaltabb a helyzet. Úgy tűnik, a politikai alakulatok kizárólag az államfőválasztásra koncentrálnának, aminek magyarázata az államelnök kiterjedt jogköre.
Ezt igazolja az, hogy a közvéleménykutatásokban 14,9 százalékkal harmadik a helyen álló, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, George Simion, egymillió rászavazónak 35.000 eurós, kétszobás, 50 négyzetméteres lakást ígér úgy, hogy megválasztása esetén, a felvett banki hitel kamatját teljes mértékben az állam állja. Az ország tele van óriásplakátjaival, a hiszékenyek sorban állnak aláírni a szerződést vele. Ez a legújabb Caritas típusú pilótajáték.
Viszont a győzelemre esélyes két párt, a szociáldemokraták és a liberálisok, már korábban teljesítették szociális jellegű kampányígéreteiket, törvénybe foglalva a minimálbér és nyugdíjemelést, ami e hónapban el is kezdődött, januárban folytatódik. Ez akkora kiadást jelent, hogy a továbbiakban beruházásokra is alig futja, marad a hitelfelvétel és az ezzel járó eladósodás, de ez már a következő kormány dolga.
Ők nem mernek újabb ígéretekkel előrukkolni, így a róka-fogta csuka kormánykoalíció pártjai a másik számára húznak vörösvonalat, úgymond a nép védelmében és érdekében, amit, ha azok átlépnek, felbomlik a koalíció.
Mivel eddig a stabilitás szükségessége volt a közös jelszó, elviselik egymást még negyvenöt napig, hogy azután, a választási eredmények függvényében, újrázzanak. Nem lesz könnyű, figyelembe véve a kampányban személyeskedésig fajuló vitákat, vádaskodásokat. Az is lehetséges, ha a PSD túlnyeri magát, a liberálisok pedig gyengén szerepelnek, ismét hárompárti koalíció alakul.
Csak akkor nyílhat lehetőség Persze az RMDSZ számára csak akkor nyílhat lehetőség a kormánykoalícióban részt venni, amennyiben átlépi az öt százalékos parlamenti küszöböt. Ehhez jó programra és megfelelő választási szlogenre van szükség.
Az AUR-ellenesség, a logikailag sekélyes „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak” jelmondat nem hiteles, körülményesen magyarázható, mert ha „győz a józan ész”, amit az ominózus plakát sugall, az rögtön visszakérdez, hogy gyakorlatilag miből tudna az állam több és jobb egészségügyi, oktatási és nyugdíj-szolgáltatást biztosítani, mert ez nem önkormányzati feladat.
A piackutatók tudják, ellentmondásmentes, később számonkérhető programra akkor is szükség van, ha kevesen olvassák és kevesen döntenek a program alapján. A kampány üzenete pedig nem a kampány programja, hanem egy abból könnyen, logikusan levezethető nagyon rövid szlogen, amely megjegyezhető és felidézhető. A cél, hogy a kampány végére, a választás napjára ezt az üzenetet a választó felismerje, azzal érzelmileg azonosuljon, és cselekvésre sarkallja.
Sok a teendő, de kevés már az idő.
Megjelent A Tanácsos Weboldalán 2024. október 13-án.
