Nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek, inkább megpróbálom helyükre rakni a gazdaságpolitikai kirakós egyes darabjait.
Egyértelmű tény, hogy gazdasági recesszió/stagnálás, magas infláció esetén főként a hitelhez nem jutó kis és közepes vállalkozások, a kifizetésükre váró alvállalkozók, valamint a lakosság szegény rétegei a legkiszolgáltatottabbak, az ő hátukon csattan az ostor. (Az agráriumról külön).
Az is ésszerű, hogy parlamenti választások előtt sokkal eredményesebbek tudnak lenni az érdekvédelmi testületek, szövetségek, mert ilyenkor a pártok fűt-fát ígérnek, aminek később lesz meg a böjtje. (Lásd a FIDESZ pénzszórását 2021-22-ben.)
Az Európai Unió országai mezőgazdaságában bonyodalmat okozott a vámmentes gabona és más mezőgazdasági termékek importja Ukrajnából, amit az orosz agresszió miatt bajba került ország megsegítésére foganatosítottak.
A leginkább, közvetlenül érintett államok – Lengyelország, Románia, Magyarország, Szlovákia, Moldova – kormányai és mezőgazdasági termelői eltérő megoldásokat alkalmaznak ebben a helyzetben, az első tiltakozási hullámot követő Uniós kárpótlások következtében. (Az Európai Bizottság az ukrán gabonaimport okozta veszteségek ellentételezésére 15,9 millió eurós forrást biztosított.)
Egyesek teljes importtilalmat alkalmaznak, mások megengedik a tranzitot és vagy az importot, illetve állat-egészségügyi és élelmiszerbiztonsági feltételekhez kötik.
Azt nem illik feszegetni, hogy az olcsó ukrán gabonával jól járnak az állattenyésztők és a malomipar, ugyanis ezzel próbálják pótolni az energiaárak növekedése miatti jövedelemkiesésüket, áraik mérsékelt növelése mellett.
A hazai farmerek azért sem tudják értékesíteni, még termelési áron sem, a raktáron levő készleteiket, mert az ukránnál még olcsóbb orosz gabona Afrikában kerül piacra, így kevés exportlehetőség maradt.
Az Unió gazdasága (főként Németország) nehezen tud kilábalni a válságból. A visszaeső belső fogyasztás mellett a kormányok kénytelenek az állam kiadásait csökkenteni, megszüntetve különböző kedvezményeket, támogatásokat.
Így érkeztünk el a mezőgazdasági termelők és fuvarozók jelenlegi, romániai tüntetéseihez.
Nagyon sok követelésük jogos, mi több, a Kormány ezeket már hónapok óta orvosolhatta volna. Ilyen az ukrán gabona tranzitútvonalainak fokozott ellenőrzése, hogy az országban ne lehessen értékesíteni, a támogatások időben történő kifizetése, a raktározási költségek részleges kompenzációja stb.
Ami a fuvarozókat illeti, hasonló a helyzet. Nem kerülhet nagyon sokba a kamionok határátlépésének felgyorsítása, ha huszonnégy óránál hosszabb a várakozás, a lejárt útdíjmatrica érvényesnek tekintése stb.
Az viszont elgondolkoztató, hogy az évek során felgyülemlett problémáikat (öntözési rendszer hiánya, drasztikusan megdrágult műtrágyaárak miatti önköltségnövekedés kompenzálása stb.) a tüntetők most és mindent alapon akarják orvosoltatni a kormánnyal, akkor is, ha azok uniós jogszabályokba ütköznek.
Itt van a tüntetések, tiltakozó akciók inflexiós pontja, amikor politikai ízű követelések is megjelennek.
A január 10-én kezdődött, úgymond spontán forgalomlassításos tiltakozásokra reagálva, a százezer tagot számláló Romániai Engedélyezett Fuvarozók és Szállítók Szövetsége (C.O.T.A.R.) január 14-én nyilatkozatban szögezte le, nem kezdeményezte, nincs semmi köze a tiltakozásokhoz, egyetért ugyan a követelések egy részével, de a Kormánnyal való konstruktív tárgyalások mellett tette le a garast, hasonlóan a többi szövetséggel.
Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: ki lehet az országos akciók megszervezője amennyiben nem a szakszervezetek és érdekképviseleti szövetségek? Az AUR vezető politikusai megpróbáltak a tüntetők mellé állva politikai tőkét kovácsolni maguknak, de nem sikerült, elzavarták őket, amúgy sem képesek ilyen mérvű mozgósításra. Vannak sokkal bonyolultabb hátterű, az influenszerek és a fészbúk világában jártas erők. (Szokás árnyékállamnak, Deep State-nek nevezni, volt rá példa.)
A tanügyi alkalmazottak tavalyi sztrájkjának sikere követésre bátorít más társadalmi csoportokat is a választások évében. A családorvosok belengetett, február elsejével kezdődő bojkottja komoly figyelmeztető.
A Kormány nem mérte be pontosan az egyes területeken alkalmazni kívánt, amúgy szükséges megvonások, korlátozások mértékét, időpontját és társadalmi következményeit.
Ha nincs intézményes, építő jellegű dialógus a Kormány és az érdekvédelmi szervezetek között, és az utcán folyik a tiltakozás, azért nem Ukrajna és nem a nemzetközi szankciók okolhatóak.
Megjelent A Tanácsos Weboldalán 2024. január 18-án.
