Az RMDSZ „miniparlamentjeként” működő Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) legutóbbi ülésén Markó Bélának, a Szövetség volt elnökének sebészi pontosságú helyzetelemzése valószínűleg harsonakísérettel sem tudta volna fel- és ráébreszteni a vezetőket a stratégiaváltás, politikai korrekció fontosságára.

Mintha a Fidesz politikai rövidlátása – amikor a gyermekbántalmazások elleni 2024. február 16-i budapesti tiltakozó megmozdulást úgy tálalták, hogy a demonstrációnak nem volt kimondottan politikai indíttatása, csak a résztvevők egy része időnként kormányellenes rigmusokat skandált, ami nem ad okot nyugtalanságra – átragadt volna a Szövetség vezetőire is.

Szomorúan osztom azoknak a véleményét, akik a kolozsvári SZKT-t kötelező penzumnak, esetleg önfelmentő, kibeszélő shownak látták.

Jelzésértékű, hogy a FIDESZ eddigi központi rendezvényein leginkább exponáltak, Antal Árpád, Csoma Botond, Tamás Sándor nem vettek részt az ülésen, igazoltan hiányoztak, így nem sokan maradtak önkritikát gyakorolni. (Nem merem állítani, hogy amúgy szándékukban állt volna).

Mivel Markó Béla véleménye, a FIDESZ választási kampányának és vereségének erdélyi vonzataival kapcsolatban már napokkal korábban közismert volt, amennyiben valós szándék lett volna stratégiaváltásra, politikai korrekcióra, az SZKT volt a legmegfelelőbb fórum egy ilyen tartalmú javaslat megvitatására és elfogadására.

Nagyon elfogult kell legyen, aki elhiszi, hogy Antal Árpád stratégiai igazgató azért hiányzott, mert még otthon véglegesíti a stratégiát, amit majd elektronikus úton eljuttatnak az SZKT tagjainak, akik majd szavaznak róla.

Ami a közeljövőt illeti, ilyen hozzáállás mellett nem osztom Kelemen Hunor többször hangoztatott bátorságát, mely szerint, az RMDSZ ellenzékbe kerülése esély a megújulásra, és nem kell azzal foglalkozni, hogy lesz két-három új magyar párt Romániában.

Nehéz úgy megújulni ellenzékben, hogy azt megelőzően a kormányzati és önkormányzati pozíciókat főként az érdemtelen csókosok, az igenemberek kapták, a tagság véleményezése nélkül. Lásd Orbán Viktor jelenlegi küszködését.

Amíg csak a „dolce far niente” (édes semmittevés) állapota jellemzi a helyi szervezetek tevékenységét, a tagsággal való kapcsolattartását, ami az utóbbi időben főként rendezvényszervezésből állt (ha volt rá finanszírozás), addig nehéz lesz párbeszédet folytatni a közösséggel, meghallgatni az emberek kritikáit.

Nem elég a politológusok, szociológusok utólagos elemzése az adott kudarc okairól, megelőzőleg helyi szinten, a mikroközösségekkel együtt szükséges a gondok feltárása, lehetőség szerinti orvoslása a helyi és megyei tanácsosok, polgármesterek és adott esetben a parlamenterek bevonásával.

Magyar Péter és Orbán Viktor példái, pro és kontra, tanulságosak lehetnek Kelemen Hunor számára.

Az on man show (egyszemélyes vállalkozás), a választási kampányban csak akkor lehet sikeres, ha előzetesen kialakult a befogadókészség és a bizalom a lakosság részéről és hihető mind a mondanivaló, az ígéret amire vágynak az emberek, mind maga a jelölt.

Még sok minden mást sürgősen lehetne és kellene kielemezni, hogy sikeresen megújulhasson az RMDSZ, mert a két és fél év a választásokig hamar eltelik.