Bár jelenleg Romániában a figyelem központjában az államfőválasztás körüli bonyodalmak, jogi procedúrák, tüntetések állnak, a kormánykoalíció stabilitásának próbaköve mégis az idei állami költségvetés elfogadása lesz.
Időrendben ez következik, mert az államfőválasztásra csak májusban kerül sor, hacsak a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék másképpen nem dönt.
Adott esetben az is okozhat némi zavart, ha a koalíciós pártok meggondolják magukat, (erre van precedens), és lemondanak a közös államfőjelölt állításáról. Ez még nem jelentené a kormánykoalíció felbomlását, de előrevetítené azt.
Jelen állás és a bejelentett szándék szerint a költségvetés tervezetét január 27-ig a kormány elfogadja, majd benyújtja a Parlamentnek, kezdjék ezzel a tavaszi ülésszakot. A Pénzügyminisztériumban nem lesz egyszerű feladat a költségvetéstervezet kidolgozása.
Bár a nehezen elfogadott „vonatocska” (saláta) kormányrendelet törvényes keretet biztosít a megszorító intézkedések életbeléptetéséhez, az ágazati, valamint a szakszervezeti tiltakozások napról-napra erősödnek.
Talány számomra, miként tudott olyan rosszul kommunikálni a kormány, hogy hangosabb a 18 százalék elégedetlen nyugdíjas, akiknek nem emelik a járandóságát, de nem is csökkentik, mint az a 82 százalék (4,6 millió), akiknek 26,25 százalékkal nő. Százalékosan sokkal kisebb magyarországi nyugdíjemelést óriási sikerként tudott eladni a FIDESZ-propaganda..
Nem irigylem Tánczos Barna pénzügyminiszter áldozati bárány szerepét. Lehetetlen minden elvárásnak megfelelni, ideértve az unióst is, ugyanakkor nem feláldozni a jövő generáció érdekét. Vigasztalja az a tudat, ha az állami költségvetés jobb bőrben lenne, nem az RMDSZ kapta volna a pénzügyi tárcát.
Még ha a Kormány beszerzi is a költségvetési törvény parlamenti benyújtásához szükséges összes véleményezést és jóváhagyó láttamozást, a neheze a Tisztelt Házban következik. Ott ugyanis a kormánykoalíciónak sovány többsége van, mint az a beiktatáskor nyilvánvaló lett.
Amennyiben nem akarják, hogy a Parlamentben, a bizottságokban, illetve a plénumban, módosító indítványokkal szétcincálják az állami költségvetés törvénytervezetét, két lehetőség van.
Az első, a februári szavazásig, a bevált recept szerint, minél több képviselőt átcsábítani a kormánypártok soraiba, vagy területi tisztségek felajánlásával rábírni a magát uniópártinak nyilvánító USR egy részét, a költségvetés elfogadására.
A másik megoldás sokkal gyorsabb, de kockázatosabb: felelősségvállalással elfogadtatni a költségvetési törvényt, még ha ezzel kapcsolatban vannak egyes alkotmányos aggályok, ugyanakkor precedens is lenne. Ha erre nem gyűl össze elég szavazat, bukik a kormány.
Egy felelőtlen, kivárásra játszó kormány a harmadik, a legkényelmesebb megoldást választaná, elfogadná a módosító javaslatokkal kiherélt költségvetést, amit fél év múlva, sürgősségi kormányrendeletekkel módosíthatna – ha még regnál akkor.
Mert nem biztos, hogy ez esetben célravezető a latin nyelvű közmondás alkalmazása: „Qui habet tempus, habet vitam” (Aki időt nyer, életet nyer).
Megjelent A Tanácsos Weboldalán 2025. január 13-án.