Természetesen elsősorban Adrian Axinianak, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselőjének, aki január 18-án a bukaresti 17. számú rendőrőrsön iktatta az eltűnt személy keresésére vonatkozó kérvényét, amit azzal indokolt, hogy az államfő tavaly december 18-a óta nem lépett a nyilvánosság elé.
Valószínű, hogy az első parlamenti mandátumát töltő honatya eredetileg ismertséget hozó politikai tréfának szánta akcióját, amit a politikai pártok és influenszereik, véleményformálóik saját érdekeik szerint használnak ki.
Elemezzük, miért nem szólalt meg eddig Iohannis, a gazdák és fuvarozók közel tíz napja tartó országos, forgalomlassítási tüntetéseivel kapcsolatban.
A legkézenfekvőbb, mert nem tudja mitévő legyen, az amúgy sem a gyors reakciójáról ismert nagyszebeni szász.
Eszébe juthatott 2017 január 22.-e, amikor ő vörös dzsekiben, hogy jól látható és megkülönböztethető legyen a média számára, megjelent a kormány közkegyelmi tervezete és a büntetőtörvénykönyv módosítása, valamint a PSD ellen tüntetők között, a bukaresti Egyetem téren.
Akkor többen hiányolták az államelnöki pártsemlegességet és más típusú, a funkciójához illő véleménynyilvánítást ajánlottak figyelmébe.
Mivel a gazdák és fuvarozók problémái nem újkeletűek, megoldatlanságuk ódiumán minden eddigi kormánykoalíció osztozik, ezért csak az AUR-t lehetne nyíltan bírálni a tiltakozások politizálásával, de ezt 2017-ben ő maga is megtette.
Az is magyarázhatja passzivitását, hogy miután felröppent egy fontos Uniós tisztség elfoglalásának lehetősége, amivel az AUR kivételével minden más párt egyetértett, főként, ha így hamarabb megszabadulnak tőle, számára a hallgatni arany megoldás a legcélszerűbb.
A PSD számára is megfelel az elnöki hallgatás. Ha majd így vagy úgy véget érnek a jelenlegi, valamint a bejelentett tüntetések, bojkottok, sztrájkok, ráérnek az EP-választások eredményeinek ismeretében cselekedni.
A PNL berkeiben vita van arról, nem lehetne-e a Ciolacu miniszterelnök nyakába varrni a felelősséget a tüntetők által felvetett gondok megoldatlansága miatt, miközben a pártnak vannak államtitkárai az érintett minisztériumokban. Valószínű, nekik marad a ius murmurandi (a mormogás joga), nem viszik kenyértörésre a dolgot.
Az USR – bár néhány váratlan pof érte őt a vakcinabeszerzéssel kapcsolatban, és addigi jótevője, Iohannis nem kelt védelmére – nincs abban a helyzetben, hogy őt kritizálhatná az elnököt.
Az RMDSZ, mint a pénteki SZKT is bizonyítja, azzal van elfoglalva, miként tudná elhitetni választóival, hogy amennyiben ismét kormánykoalícióba kerül, vele nem hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek hasonló tiltakozásokat váltanának ki. Iohannis amúgy sem szívük csücske, remélik, az utódja jobb lesz.
Az AUR számára, bár még neki sincs államfőjelöltje (bár szándékában áll indítani), nincs más lehetőség, mint Iohannis és a jelenlegi mainstream szapulása.
Summa summarum, bár Iohannis eddig nem nyilvánult meg és gyakorlatilag senkinek sem hiányzik, nehogy valaki azt higgye, hogy a háttérben az elnök emberei és szolgálatai nem tevékenykednek.
Megjelent A Tanácsos Weboldalán 2024. január 20-án.
