Dacian Cioloș jelölése kormányfőnek meglepte mindazokat, akik nem tapasztalták eddig Iohannis bosszúálló természetét. Egy hétig húzta az időt, nem azért, hogy megoldást találjon, hanem hogy elégtételt vegyen és földbe döngölje az USR-t. Nem tudja megemészteni, megbocsátásról szó sem lehet, hogy megbuktatták kegyencét, Cîțut. Államelnökhöz nem méltó módon ravaszkodik, a bizalmatlansági indítványt megszavazó pártokat koalícióként kezeli, nem véve figyelembe az illető pártok előzetes nyilatkozatait. Neki csak az számít, hogy hiteltelenné tegye az USR-t, ne legyen csekély esélyük sem a következő választásokon a liberálisokkal szemben.
Elfelejti, a választásokat követően meg se próbálta a nyertes PSD jelöltjét nevesíteni, mondván, látszik, hogy a „vörös pestis”, nem tud kormányzóképes koalíciót alakítani.
Az elnök másodszándéka, miután Cioloș visszaadja megbízatását, ismét Cîțut jelölni. Ez olyan, mint amikor a kártyás tizenkilencre lapot húz – kicsi az esélye. Hazardírozásának következményei Romániát sújtják.
Elhúzódik a politikai válság, dühöng a pandémia, tovább gyengül a lej, a jövő évi állami költségvetés még szóba sem került. Az elnök felfüggesztésére csak annyi esély van, mint az előrehozott választásokra. Kevés.
Viszont Iohannis ezek után kizárt megdicsőülése is.
Rovat: VÉLEM ÉN
