Iohannis malomkő a Nemzeti Liberális Párt nyakán a december elsejei parlamenti választásokon. Két liberális honatya, hirtelen felindulásból, de állítólag parlamenti frakciójuk tudtával, viszont a címzettel nem konzultálva, olyan törvénymódosítást kezdeményezett, hogy Iohannis államfő – függetlenként egy párt listáján, anélkül, hogy előzetesen lemondana – indulhasson egy szenátori mandátumért.
A dolog pikantériája, hogy a szociáldemokraták kezdeményezésére, 2004-ben hasonló módon jutott mandátumhoz az akkori államfő, Ion Iliescu.
Nem figyelmen kívül hagyva, hogy húsz évvel ezelőtt a román demokrácia még gyerekcipőben járt és a Velencei Bizottságnak azon gyakorlata sem volt mértékadó, ami ellenzi a választás évében a törvény módosítását, érdemes megvizsgálni az érdekeltek hozzáállását.
Egyelőre várják az Állandó Választási Hatóság, valamint a Központi Választási Iroda véleményeit.
Iohannis, miután semmilyen jelentős NATO-, illetve Uniós tisztséghez sem jutott, szeretne itthon, továbbra is vezető szerepet játszani, a Szenátus és a Liberális Párt elnökeként.
A volt fizikatanár, államfői mandátumai alatt megszokta a golfozást, a jómódban élést, szívesen elkerülné, hogy a végleges bírósági határozatban megállapított jogtalan ingatlanszerzései miatt súlyos kártérítésre kötelezzék. Eddig a perektől védte a mentelmi jog.
Legnagyobb gondban a Liberális Párt elnöke, Nicolae Ciucă van, akit pártjából többen szeretnének leváltani.
Ha nem nyeri meg az államfőválasztást és a pártja a vártnál gyengébben szerepel, csak abban bízhat, hogy Marcel Ciolacu megválasztott államfő, ígéretének megfelelően őt jelöli kormányfőnek, különben nem maradhat pártelnök.
A közvélemény elítéli az egy személy érdekében történő törvénymódosítást, főleg, ha az a különben sem népszerű Iohannis érdekében történne.
A hála nem politikai kategória, a liberálisok egy része mégis úgy érzi, Iohannisnak köszönhetik a kormányra kerülést, amit honorálni kell. A párt csúcsvezetőinek más része tudatában van annak, hogy nagy az államfő elutasítottsága, kolonc a nyakukon, aki ráadásul befutó parlamenti helyeket, és vezető gazdasági pozíciókat igényel tanácsadóinak is, ami csökkenti a választási esélyeket.
A Nemzeti Liberális Párton belüli törésvonalat és megosztottságot jól jellemzi, hogy Ilie Bolojan, a Bihar megyei szervezet elnöke, aki nem értett egyet a szocialistákkal kötött kormánykoalícióval és a jelenlegi vezetéssel, és akit júniusban újraválasztottak a megyei önkormányzat (tanács) élére, most biztos befutó helyen szerepel a szenátori listán, több vasat tartva a tűzben.
Nagyvárad polgármestereként tizenkét év alatt, jó politikai marketinggel, főleg közpénzen, országos ismertségre tett szert, és többen ajánlották ugyan mindenféle tisztségre, de eddig senkinek sem kellett.
Valószínű úgy kalkulál, hogy ha pártja, a fentiek esetében meneszti Ciucă elnököt, és Iohannis sem kap szenátori mandátumot, az újraelosztás során pártelnöki és/vagy kormányfői tisztséget szerezhet. Ha egyik sem sikerül, harminc napja van, hogy eldöntse, marad-e tanácselnök, vagy szenátor lesz, mert a két tisztség összeférhetetlen.
Elképzelhető, hogy a szociáldemokratákkal a törvénykezdeményezés előtt érdemben nem tárgyaltak, csak lehetőségként említették, de Marcel Ciolacu jól kezelte a helyzetet.
Első hallásra, valószínűleg az Iliescu precedens miatt, elfogadhatónak minősítette, majd jobban elemezve a helyzetet kijelentette, a szociáldemokrata honatyák nem fogják megszavazni a törvénymódosítást.
A döntő érv az, hogy ismerve a parlamenti ügymenetet, az idő szorításában még ha meg is szavaznák azt és kiállná az alkotmányossági normakontrollt, olyan ex-lex állapot állna elő, amikor egy magát függetlennek nevező államelnök kell kihirdesse a csak rá vonatkozó törvényt, és ő hívná össze annak a parlamentnek az alakuló ülését, aminek ő is tagja.
Vége a Iohannis korszaknak, amit sokan nem sajnálnak. A kérdés az: mi következik”?
Megjelent A Tanácsos Weboldalán 2024. szeptember 24-én.
