A kifejezés Joseph Heller amerikai író 1961‑es könyvének címéből ered. A mű arról szól, hogy egy amerikai harci pilóta próbál megmenekülni a második világháború veszélyei elől, ezért minden követ megmozgat, hogy leszereljék. Ekkor tudja meg, hogy a törvény szerint aki őrült, azt leszerelik, de ezt saját magának kell kérvényeznie. Viszont aki őrült, az nem kéri a leszerelését, hiszen csak egy őrült akarhat részt venni a háborúban. Aki pedig normális, és ezért kéri a leszerelését, az viszont nem leszerelhető, hiszen nem őrült.
A 22-es csapdája tehát az, hogy a leszerelés csak olyan feltétellel teljesülhet, ami egyben ki is zárja, hogy teljesüljön.
Ez jutott eszembe, amikor halottam Ilie Bolojan lemondatott, ideiglenes kormányfő nyilatkozatát, miután tárgyalt Eugen Tomac miniszterelnökjelölttel, aki ismertette kormányalakítási terveit, amennyiben bizalmat kapna egy parlamenti többségtől.
Bolojan ügyvivő kormányfő, a PNL elnöke szerint – aki abban reménykedik, hogy a jelölt visszaadja mandátumát a parlamenti szavazás előtt, tehát egy újabb jelölés nem számít második kísérletnek, aminek visszautasítása esetén megnyílna az út az előrehozott választásokra – ő maradhatna jelenlegi státusában 2027 májusáig: „egy olyan kormány, amely nem rendelkezik egyértelmű politikai támogatással, nem képes végrehajtani azokat a reformokat, amelyekre Romániának szüksége van”.
Mondja ezt, miközben az egy hónappal ezelőtti parlamenti bizalmi szavazáson kiderült, elvesztette a kormányzáshoz szükséges támogatottságát, de foggal-körömmel küzd, hogy folytathassa eddigi, kevésbé áldásos reformjait. Úgy gondolhatja, esetében érvényes az engelsi dialektikus materializmus elve, mely szerint „az ellentmondás a fejlődés alapköve”.
Szegény Friedrich Engels, foroghat a sírjában, mert önellentmondásról ő sohasem értekezett.
Megjelent A Tanácsos Weboldalán 2026. június 8-án.
