Érdeklődéssel olvastam a Transtelex (erdélyi magyar nyelvű, független internetes hírportál) által közzétett írásokat, véleményeket, a romániai magyarok politikai helyzetével és lehetőségeivel kapcsolatban. Érdekes eszmefuttatások, magvas gondolatok és az olaszliszkai csodarabbi mintájára mondhatnám, mindenik írásban van igaz, helytálló megállapítás.

Ugyanakkor egyetértek Mao ce-tung véleményével az elmélet és gyakorlat kérdésében: „Ha van helyes elméletünk, de csak fecsegünk róla, szegre akasztjuk, vagyis nem ültetjük át a gyakorlatba, akkor elméletünk – akármilyen kitűnő is – jelentéktelenné válik.”

Sajnos a vélemények közlését követően, tudtommal, nem történt semmilyen, ezekkel kapcsolatos együttgondolkodás, vita az RMDSZ vezetőségében.

Viszont a női egyenjogúságot kiterjeszteni szándékszó EP-határozat ellen szavazó RMDSZ-es képviselők sunnyogását látva, Markó Béla kifejtette álláspontját, amivel csak egyetérteni lehet, miszerint „egy felelős érdekképviseletben nem kell elengedni a vitákat”.

Mivel a bevezetőben említett írásokból nem bontható ki olyan gyakorlati megoldás, cselekvési mód, amely legalább részben orvosolhatná a jelzett problémákat, ismét Markót idézem. „Minden alkalommal fel kellett tenni a kérdést: mi az Erdélyben élő magyarok érdeke?”

Ebből kiindulva, elsősorban a gondokat kellene fontosságuk sorrendjében leltározni.

Véleményem szerint az első és legnagyobb gond, a romániai magyarok létszámának folyamatos csökkenése, aminek okai összetettek, ezért egyenként kell ezeket elemezni. A romániai zsidóktól és németektől (svábok, szászok) eltérően, akiket kivásároltak, a magyarok kivándorlását nagymértékben a jobb élet iránti igény idézte elő, és részben most is ez motiválja.

Bizonyíték erre az anyaországi magyarok hasonló emigrálása a jobb gazdasági lehetőségek reményében, amit csak részben kompenzált az erdélyiek áttelepülése, ami nélkül ma, még 9,5 millió fő sem lenne Magyarország lakosainak száma.

Ezt el és beismerve, a romániai magyarok életszínvonalának javítása kínálkozik, mint megoldás, amit viszont csak országos szinten, a románokkal közösen lehet megvalósítani. Ismét Markó: „ami jó a magyaroknak, az minden látszat ellenére jó lehet a románoknak is, mert tetszik, nem tetszik, együtt kell élnünk”.

Mivel a kisebbségi képviselet legfontosabb erőforrásai a kormányzati részvételből származnak, az ezekkel való sáfárkodás, a rábízott ügyek elintézése, felügyelete, egy adott feladat vagy projekt hatékony irányítása járulhat hozzá a jobb életérzés eléréséhez.

Az RMDSZ vezetői bár hangoztatják a kormányzati részvétel fontosságát, főként érdekérvényesítés céljából, mégsem állnak elő markáns, alkalmazható gazdaságélénkítő javaslatokkal. Az a kifogás, hogy nem fajsúlyos a részvételünk a kormánykoalícióban és így nem tudjuk érvényesíteni akaratunkat, nem állja meg a helyét, mert egyrészt a közvélemény nyomására a jó javaslat utat tör magának, másrészt mert az ötletgazda elismerése közössége presztízsét is emeli.

Kevéssé járható a magyarországi, gazdaságélénkítő megoldások átültetése, arról nem is beszélve, hogy azok ott sem felelnek meg a megváltozott globális piac körülményei között.

Az európai parlamenti, kormányzati és nemzeti banki elemzések, kimutatások birtokában ki lehet dolgozni, nem egy több-tízoldalas gazdasági programot, amit senki el nem olvas, hanem olyan konkrét javaslatcsomagot, amit egy-két éven belül a gyakorlatba lehet ültetni.

Természetesen ez nem lehetséges, ha szó szerint alkalmaznánk a „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak!” szlogent, ami a választási kampány céljának megfelelt, mert egyszerű, közérthető üzenet volt, nem kellett kibontani, megoldási részletekbe bocsátkozni.

Ezzel szemben, a jelenlegi gazdasági helyzetben adhatnának többet a közösbe a bankok, a multik, a szupergazdagok azért, hogy az állam oktatási, egészségügyi és szociális téren, többet tudjon nyújtani polgárainak.

Ezek elfogadása az RMDSZ-en belül, alapos vitát követően, majd publikussá tétele, lett volna a nemrég lezajlott RMDSZ kongresszus legfontosabb feladata.

Jó lenne, ha a februári parlamenti ülésszak előtt, a Szövetségi Képviselők Tanácsa ebben a kérdésben is állást foglalna, mert a következő parlamenti választáson az eddigi orbáni stratégia (kizárólag az ellenségkép felmutatása) nem lesz elegendő.

Már Orbán Viktor is közérzetjavító ígéretekkel spékeli a Brüsszel elleni békeharcot, mert ő megteheti ezt a jövő költségvetéseinek rovására, viszont az RMDSZ most kell eredményeket felmutasson, hogy a majdani kampányban legyen mire hivatkoznia.

Nem az anyaországi jövő áprilisi választásokat követő magyar-magyar viszony alakulásán kell agyalni, az másod-harmadrendű probléma, könnyebben megoldódik mint egyesek gondolnák, hanem a romániai gazdasági helyzet javításán a fentiek szellemében, amihez az Unió hathatós támogatást nyújtana, mert neki is érdeke.

Petőfit idézve: „Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett.”

Megjelent A Tanácsos Weboldalán 2025. november 28-án.