Klaus Iohannis román államfő október 11-i budapesti protokolláris látogatása nem kapott nagy visszhangot sem a romániai, sem a magyarországi tömegtájékoztatásban.
Nem volt ez más, mint „diplomáciai turizmus”, ahogy találóan jellemezte a Cotidianul online napilap vezető publicistája. Akárcsak Novák Katalin köztársasági elnök egy évvel ezelőtti bukaresti látogatása, Klaus Iohannis meghívására.
Ez utóbbira egyrészt azért került sor, hogy elejét vegyék azoknak a kritikáknak, melyek szerint a magyar hivatalosságok úgy látogatnak Erdélybe, hogy nem találkoznak román vezetőkkel, másrészt mert Orbán Viktor felismerte a politikai többszólamúság hasznát a külpolitikában és elküldte reprezentálni szimpatikusabb, nyugatiasabb arcát. Ezt akkoriban nem tekintették elpuskázott lehetőségnek a FIDESZ korifeusai, politikai elemzői.
Iohannis budapesti látogatásának egyetlen gyakorlati célja a jószomszédi viszony látszatának ápolása, különös tekintettel arra, hogy Magyarország lesz jövő évben az EU Tanácsának elnöke, amikor várhatóan terítékre kerül Románia csatlakozása a schengeni övezethez.
Két nappal ezután, „némileg” meglepődve olvastam a Krónika online napilapban a Pászkán Zsolttal, a Magyar Külügyi Intézet külpolitikai elemzőjével készült riportot az elnöki látogatásról, a bukaresti vezetés által elszalasztott lehetőségről a magyar-román kapcsolatok javítására.
A némileg jelző arra vonatkozik, hogy már megszoktam a FIDESZ-propagandagépezet gyakorlatát, a féligazságok keverését elhallgatásokkal, de egy külpolitikai elemzőtől elvárható az objektivitás, az egyoldalú prezentálás elkerülése.
Nem áll szándékomban minden állítására reagálni, sok esetben igaza van, de a közmondás szerint nem illik akasztott ember házában kötelet emlegetni.
Az alapítványok külföldi támogatása ügyében kettős mércét felróni Romániának kissé fura, miután Magyarország elvesztette a Norvég Alap által előirányzott 216,4 millió eurós forrást, mert nem volt hajlandó elfogadni, hogy a donorok által elismert kritériumrendszer alapján, a szakmailag legalkalmasabbnak ítélt pályázó kapja a megbízást a pénz elosztására, amibe a magyar kormány nem szólhat bele.
Egy külpolitikai elemző nem kell feltétlenül értsen a külkereskedelemhez, de ha adatokkal dobálózik, azok legyenek pontosak, naprakészek. A Pászkán által említett 150 millió euró valójában 153,7 millió euró. Valószínűleg Szijjártó Péter külügyminiszter sem örül, ha az általa hangoztatott 12 milliárd eurót az elemző 12 milliárd dollárra devalválja.
Amúgy az országok közti kétoldalú kapcsolatok, mint neve is mondja, mindkét félen múlnak. A legmagasabb szintű találkozásokat a két külügy munkatársai alaposan előkészítik, jó idővel előtte egyeztetik a témákat, az esetleg aláírásra kerülő dokumentumokat és az időpontot.
Egy külpolitikai elemzőnek, aki Románia bel- és külpolitikáját kutatja, illik tudnia, hogy míg Romániában a külpolitika irányítása államelnöki hatáskör, addig ez Magyarországon a kormányfő reszortja.
Itt jön a képbe Orbán Viktor, az ok amiért ez az interjú megszületett, a romániai magyar olvasók számára.
Jogosan került szóba, ha eredetileg ilyen nagy elvárásokat fűztek Iohannis látogatásához, miért akkorra időzítették Orbán grúziai látogatását és együttes kormányülését?
Ha a grúziai látogatását jóval előtte rögzítették (ami kevésbé valószínű, mert a magyar média csak egy héttel előtte értesült a JAM News grúz portál révén), akkor az október 5-i, illetve 6-i spanyolországi rendezvényeken, ahol Orbán és Iohannis találkoztak és egy asztalnál ültek, amit fénykép is bizonyít (a román elnöki hivatal honlapján), Orbán miért nem közölte távolmaradási szándékát?
Az már a csúsztatás és az ukránellenes hangulatkeltés csimborasszója, hogy „Zelenszkij elnök és a román politikai vezetés megfutamodására kellett kitalálni Orbán Viktor képzelt megfutamodását”, ahogy vélekedik az elemző.
A távolmaradás tény, így akarta Orbán Viktor elejét venni egy esetleges, az ukrajnai orosz inváziót elítélő közös nyilatkozatnak.
Az utólagos szerecsenmosdatást el lehetett volna kerülni egy államelnöki vagy külügyminisztériumi nyilatkozattal, amennyiben dokumentálni lehet a látogatások időpontrögzítését.
Ez nem történt meg, marad az utólagos szánalmas magyarázkodás – a romániai magyarok úgyis csak ezt kapják.
Megjelent A Tanácsos Weboldalán 2023. október 16-án.
