Káldi Zoltán: fészbuk
kibertér-magány
bárdolatlan hírnév, arc-
könyv lájkolatlan
Tóth Enikő Enci: Like őrület
Ki lájkol és ki nem lájkol?
Ki van közel és ki távol?
Lecsökkennek már a lájkok,
de csak posztolsz, egyre várod,
szerelmeddel vagy új képen,
régi párod nézi éppen,
kedveli, mert illedelmes,
pedig neki nem kellemes…
Ki lájkol és ki nem lájkol?
Illemből vagy épp magától,
bejegyzésed égre repül,
sok ember a net előtt ül,
sokan el sem olvassák már,
könyvben verset mikor láttál?
Ki lájkol és ki nem lájkol?
Magyarosan írom bárhol,
nézed képed, hányan látták,
posztodat már régen várták,
hány gyerek van, ki a párod,
megmutathatod, na látod!
Ki lájkol és ki nem lájkol?
Majd ő eldönti magától,
s ha túl kevés a kedvelésed,
kitörölnek, még megéred.
Mérgesen nézik a Holdat,
s törölnek pár Facebook oldalt…
Várady Endre: Pletyka-face-kek
Facebookozom éjjel-nappal
lendületes akarattal.
Nem véletlen ülök itt,
kipletykálok mindenkit.
Sok barátom van már nékem:
ezerötszázhuszonnégyen.
Bár felét sem ismerem,
jól jön a sok like nekem.
Itt haragszom, itt békülök,
pötyögök, míg bekékülök.
Ha fent ülök már a buszon,
telefonon facebookozom.
Éjszakák és nappalok.
Bármikor rádkattanok.
Éjfélkor is elkísér,
lám, a virtuális tér.
Medgyesi Ákos: Elég!
Ne lájkoljatok engemet,
nem kedvelem a lájkokat,
befognátok a száj’tokat?
nem osztom meg a lelkemet.
Nem osztom a semmit,
mától nem is szorzok,
nőjön minden benn itt,
oroznak megosztók.
A wilág egy wad, kegyetlen webhely,
finom wérerek, digit wérebek
hordoznak szerte híreket –
s közben mindennek wége lett, hej!
