Az erdélyi magyarság oroszpártisága, az orosz győzelembe vetett töretlen hite egyszerre gyomorforgató és tragikus. Érthetetlen számomra, hogy hogyan tudta a helyi magyar értelmiség és politikai elit ennyire elveszteni az irányítást a narratíva alakítása fölött. Hogy jutottunk oda, hogy 2007-ben ez a közösség erősen atlantista volt a román többséggel összhangban, most meg az EU szitokszó, a NATO megszálló hatalom, a Nap meg Keleten kel.
Értem én, hogy tulipános barátaink most Bukarest és Orbán között őrlődnek, meg így jött ki a lépés, de ez a helyzet tarthatatlan. Belső Trianonok forrnak, lelki és szellemi gettósodás, szolgai sorba zuhanás zajlik, és ezt mi, fogyó kisebbségként nem engedhetjük meg magunknak.
Mit vár az erdélyi magyar Putyintól? Revíziót? Az EU összedöntését? Az életminőség javulását? A revízió lehetetlen és mélyen igazságtalan lenne jelen demográfiai viszonyok között, az EU összedőlése pedig katasztrófát jelentene ránk nézve. Egy putyini bábokkal telepakolt Románia a legsötétebb kilencvenes éveket hozná vissza, Fekete márciussal, Funarokkal, trikoloros padokkal és betonkeresztekkel. Miért nem lehet azt megérteni, megértetni, hogy a migránsokon és genderdilin, importált kultúrharcon túl, jól, rosszul, de az EU az egyetlen védelmünk a legordasabb nacionalizmus ellen? Miért olyan nehéz ezt belátni?
Oroszországot kb. egy millió ember hagyta el tavaly február óta. Az ország java sötét nyomorban él. Mit adhat így nekünk? Oroszország mindig csak elvitt, zsákmányolt, zabrált. A pénzt meg javarészt fegyverekre költötte, mert szalonna helyett ágyú kellett a népnek. Miért nem lehet ezt megérteni?
Tudjuk miért, a kezünkből kicsúszott narratíváért, a csonka társadalmi tudatért, azért.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. augusztus 3-án. A szerző kolozsvári hadtörténész.