Vers
reszket a bokor, mint a nyárfalevél
mint Mont Blanc csúcsán egy megfeneklett helikopter
milyen volt szőkesége mielőtt befestette
már egy hete csak paprikáskrumplit eszünk
Edward király angol király fogadta Losonczi Pált
ÉN EGÉSZ NÉPEMET FOGOM MÓRESRE TANÍTANI
Mese
Legelőször a manók bújtak el
az est füvébe, a manók legelőbb.
aztán tündér-hugaim hagytak el
éjfél után, de még hajnal előtt.
A boszorkány felsöpörgette a
sárkány barlangját, s ő is elveszett.
Az álmok zavaros vadvizein most
nappalaim lidércfénye remeg.
Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető szája volt.
Azt mondta: nézd, fiú, ott az a nő
legyen szívednek nehéz mint a kő.
Ében szeme erdőtüzébe less,
elszenesedj és elkopj és eless.
Kis melle holdját nézd hogy száll tova,
és halj meg érte minden éjszaka.
Lám, gyönyörű állat a szerelem,
hószín kanca, legel égő gyepen.
Óda
Várost emelsz a poros pusztaságon,
folyót terelsz és embert új irányba,
s az utak fényes fogsorai közül
kilátásként gépek robaja rebben –
Egyik kezedben életet szorongatsz,
felszabadítasz és megtöltöd a lelkünk,
másik kezed a messzeségnek lódít,
és nem tűröd, hogy kifújjuk magunkat.
Olajos vagy, izzadtságszagú, mégis
az asszonyok neked bontják az ágyat,
teherbeesnek és jajgatva szülnek,
hogy nevedet minél többen viseljék –
Ereid a vértől szinte sajognak,
néha azt bántod, aki halna érted,
és rezzenetlen tűröd, hogy az undok
nyálkás férgek mászkáljanak rajtad.
Ó, gyönyörű, vad és félelmetes vagy,
néha nem értlek, ámde úgy szeretlek,
hogy egyszer majd, ha békességre biztatsz,
valami harcban meg is halok érted.
Este
Kitöltöttem a kérdőíveket
kifizettem a segélybélyeget
s belefáradtam
Nehéz a világ
Isten érezte utoljára ezt
mikor konokul boldog hit helyett
utánvéttel feladta címetekre
a Bibliát
Ladányi Mihály (Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.) magyar költő.
Falusi családból származott. Székesfehérváron érettségizett. 1953-1957 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója volt. 1957-től a Szépirodalmi Könyvkiadó, majd a Magyar Nemzet munkatársa. 1964-től írásaiból élt.
Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez – független életmódjával – mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni – illúziók nélkül is – forradalmárnak. Az 1970-es évektől csemői tanyájára vonult vissza, ahol mezőgazdasági munkából és írásaiból tartotta el magát. Német, angol, orosz és román költőket fordított magyarra. (Wikipédia)
Kiemelt kép: montázs az Irodalmi Jelen egyik korábbi, 2010-es számából
