A nagy (poszt)Szovjetunióban a (poszt)bolsevik sajtó nem feledkezett meg Leonyid Iljics Brezsnyev születésének 115. – nem túl kerek – évfordulójáról. Az 1906-ban született pártvezetőről számost értékelő cikk jelent meg; a Sztálintól Putyinig terjedő időszakot a legtöbben pozitívnak értékelik: a Szovjetunió erős volt, az emberek nyugodtan éltek – „nem volt a Földön gazdagabb, szebb ország; minden ember érezte, hogy szabad…” A brezsnyevi időszakot általában „velikaja epoha”-nak, nagy korszaknak minősítik. (Mihail Gorbacsov kivételével, aki „a pangás korának” nevezte azokat az élveket… De most ne menjünk bele nagyon a politizálásba; nem a nosztalgia vezetett, csupán egy érdekességet akarok megosztani Brezsnyev Leonyidról, becenevén Ljonyáról, egy infografika alapján.
Az oroszul tudók értik a hetvenes élvek szovjet ’közmondását’: „…ot Iljicsa do Iljicsa, bez paralicsa” – laza nyersfordításban: „Iljicstől Iljicsig nagyobb baj nélkül”.(Itt azért tudni illik, hogy Lenin otcsesztvo-ja, apai neve is és a Brezsnyevé is Iljics volt. Ahogyan Lenin imja-ja, keresztneve is ugyanúgy Vlagyimir, ahogyan Putyiné is…)
Lenin halála óta a legfelső pártvezetőket első tikárnak (pervij szekretar) nevezték (a Szovjetunióban is meg a ’táborban’ is: emlékezetes, mennyire ragaszkodott Kádár János is ehhez a megjelöléshez). A szovjet párapparátus csúcsán eleinte Lenin állt, főtitkárként (genyerálnij szekretar, röviden: genszek), de hivatalosan sosem használta ezt a címét, mindig úgy szerepelt minden okmányban és újságcikkben, mint Vlagyimir Lenin, a népbiztosok tanácsának az elnöke (azaz: gyakorlatilag: miniszterelnök). A párt-főtitkárság mintegy magától értetődő volt az egypártredszerű államban… Sztálin megörökölte a párton belül (is) a főtitkári rangot, de ő sem használta sosem a genszeket. A Sztálint (és a sztálinizmust) „megdöntő” Hruscsovnak a legkisebb gondja is nagyobb volt, mint pártbeli rangjának pontosítása; ez csak az őt megdöntő Brezsnyevnek jutott eszébe, aki a „lenini normák visszaállítása” (és a sztálini személyi kultusz, valamint a hruscsovi voluntarizmus végleges eltörlése) keretében, a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulóján – immár első titkárként javasolta a visszatérést a Forradalom utáni szervezeti elnevezésekhez (azaz: a Párt első embere legyen főtitkár; a párt legfelső végrehajtó szervezete pedig legyen ismét Politbüro).
És akkor most ismerjük meg jobban Ljonyát!
1. IFJÚKOR, TANULMÁNYOK
1906. december 19-én született ipari munkáscsaládba az orosz cári birodalom Kamenszkoje nevű községében (később ugyanezen a néven a Szovjetunió, ma Ukrajnában Kamjanszke, a Dnyepropetrovszki területen). 1927-ben fejezte be a kurszki mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát (földmérő technikum – végzettsége tehát: földmérő), majd 1935-ben a Dnyepropetrovszki Vasipari Főiskolát.
2. SZEMÖLDÖK
Igen sűrű és bozontos szemöldöke már életében számos humorizálásra adott alkalmat. (Természetesen, a humort visszafogottan – és később a KGB elől jól eltitkolva – volt célszerű alkalmazni, s még jobb megoldás volt hallgatni.)
3. BESZÉDHIBA
Amúgy is lassú, szinte szótagolt beszéde az 1976-os klinikai halálát követően szinte érthetetlenné vált, és természetesen ez is újabb forrása lett a rosszindulatú pletykáknak, főként utánzásoknak.
4. INTEGETÉS, GESZTUSOK
Jellegzetes (kifelé fordított tenyérrel abszolvált) lassú kézmozgása – például a Lenin-mauzóleum mellvédjén, a több órás fölvonulások alatt – robot-szerű és erőltetett volt; csakúgy, mint alig érzékelhető egyéb ’emberi’ gesztusai.
5. HUMORIZÁLÁS
Külföldi partnereivel, vendégeivel – s néha saját beosztottjaival is (a Szovjetunióban persze mindenki a beosztottja volt…) – humorral igyekezett lazítani hivatalos merevségén, néha még a saját kárára is; az egyetlen volt az országban, akinek a „Brezsnyev-ellenes vicceit” a KGB sosem torolta meg. Közvetlen munkatársai szerint azonban a humorérzék zsigerileg teljesen hiányzott belőle, viccelődése mindig erőltetettnek tűnt. (Nevetni a poénjain viszont kötelező volt: a KGB ezt is figyelte.)
6. DIVATFI
Mindenkor nagy gondot fordított az elegáns megjelenésre. A Kreml fő (és kiváló, nemzetiségére nézve: odesszai zsidó) szabója varrta visszafogottan konzervatív öltönyeit a nyugati férfi-divatlapok alapján. Sosem hordott egyszínű (sötét színű…) fényes ‘alpaka’ öltönyöket (mint pl. Kádár János). Ingeit Párizsból hozatta, mindig divatos volt a (hátrafésült, erős szál, dús) hárija; bátran használta a (nyugati) illatszereket.
7. NYAKKENDŐK
Kizárólag „nyugati” nyakkendőt hordott: átalakítva gumisra, hogy ne szorítsa nyakát; különben sem tanult soha meg nyakkendőt kötni. A szovjet vezetők közül elsőként viselt nem csak egyszínű (sötét), hanem ’mintás’ (szolidan pöttyös, vékonyan csíkos) nyakravalókat is.
8. HÁRMASCSÓK
Külföldi vendégeit kezdettő oroszos öleléssel és csókkal üdvözölte; eleinte csak egy férfias csókkal, később kettővel (jobbról-balról), a legutolsó időkben pedig ehhez járult még a ’nyelves puszi” is – a legismertebb ábrázolás a Honeckerrel abszolvált erotiko-internacionalista erődemonstráció. (Kádár János állítólag igyekezett a nyelveseket elkerülni – nem mindig sikerült neki.) A külföldi és hazai vezetői körökben szóbeszéd tárgya volt a „brezsnyevi hármas cupp” (poceluj trojnoj).
9. DRUKKER
Nyíltan viselte a CSZKA sportklub jelvényét (ha elfért a sok egyéb között-mellett), és látogatta is a katonai sportegyesület foci- és jéghoki-meccseit. (A CSzKA a szovjet Honvéd volt: (ЦСКА Москва – Центральный спортивный клуб армии – a Hadsereg Központi Sportklubja.)
10. HOBBIK
Nagyon szeretett dominózni (a Szovjetunióban az utca népének mindmáig ez a legkedveltebb szabadtéri – utcai, parki, kocsmai – játéka; amolyan orosz ’ulti). Igazi hobbija azonban az autógyűjtés volt (és a vadászat). És még sok más…
11. FEJFEDŐK
Ő vezette be a párelit (a nomenklatúra) divatjába a „ködvágó” szürke karakül kucsmát a korábban viselt egyenkalapok, illetve katonai tányérsapkák és Lenin-sapkák helyett.
12. VADÁSZAT
Szenvedélyes vadász volt (több volt ez, mint egyszerű hobbi) – különösen vaddisznóra és medvére szeretett lőni (kiválóan célzott!), de szívesen ritkította a vadkacsákat is… Szűkebb körben terjesztett információk szólnak arról is, hogy nagy szoknyavadász is volt, s ezt gerontológiai gondjai sem befolyásolták. Még a mai újságok is bizonygatják „tudományosan”, hogy az ezzel a kérdéssel megbízott orvoscsapat egy urológus-team mindvégig megfelelően karbantartotta a főtitkár férfierejét, jóval a Viagra és más imperialista vajákos szerek föltalálása előtt. A titkos szovjet szerek immár hozzáférhetők a nagyközönség számára is jó pénzért, a volt KGB-patikákban.
13. KITÜNTETÉSEK
Szenvedélyesen szerette – és viselte is – a különböző kitüntetéseket és egyéb jelvényeket). A korabeli favicc szerint a szovjet kitüntetések közül csak kettő nem volt meg neki: a Hős Város és a Hős Anya… Az egyetlen ember volt, akinek ötször (!) ítélték oda a szovjet állam legmagasabb kitüntetését, az Aranycsillagot; négy alkalommal a Szovjetunió Hőse, egyszer pedig a Szocialista Munka Hőse lett. A nagy jelvénygyűjtő száznál több hazai és külföldi állami kitüntetést mondhatott magáénak… Ha csak szalagcsíkon viselte is őket, mindkét (széles) mellét beborították…
14. TÍZÓRÁS MUNKANAP
Percre beosztotta minden napját, a reggelente kialakított napirendet mindig betartotta. Délelőtt tizenegy óránál tovább sosem aludt, és este kilenckor már mindig az ágyában volt. (Nem mindig egyedül…)
15. HÁBORÚS VETERÁNSÁG
A háború alatt politikai (fő)tisztként szolgált, pártmunkásként az ipar áttelepítését (Urálon túlra evakuálását) segítette. Dandárkomiszárként kezdte és eljutott a tábornokságig (vezérőrnagyi rangban). 1976-ban – post festa – kinevezték a Szovjetunió marsalljának.
16. SPORT
Nagy támogatója volt a sportnak, különösen a tömegsportnak. Hatalmas energiát fektetett be, hogy az 1980-as nyári olimpiát Moszkvában mégiscsak megrendezzék (az erőteljes nyugati politikai nyomás ellenére; a bojkott oka a Szovjetunió 1979-es afganisztáni bevonulása volt.
17. KÁROS SZENVEDÉLYEK
Erős dohányos maradt élete végéig, bár többször megpróbált leszokni, orvosai is megkísérelték leszoktatni. Az egyetlen sikere ebből a szempontból a különleges cigarettatárca kötelező használatának bevezetése volt : ez a kivett cigaretta után 45 percig nem volt fölnyitható. Különben a Novoszty márkanevű egyszerű (munkás-) cigarettát szívta – eleinte még filter nélküli változatban…
18. ITÓKÁK
Kedvelt üdítője a tárkonyos ízvilágú Tarhuna és a Kolokolcsik márkanevű ásványvíz volt. (Emlékezetes: Sztálin a grúz Borzsomi ásványvizet emelte főtitkári rangra.) A nem kifejezetten üdítő italok közül a 40 fokos lengyel Zubrowkát részesítette előnyben… Ezt a lengyel – és belorussz – vodkát a „bölényfűvel” (bison grass – magyar növénytani neve: szentperje) aromásítják; az üvegben van is mindig egy szál a nevezett fűből.
Leonyid Iljics amúgy kifejezetten józanéletű volt, mondjuk Borisz Jelcinhez viszonyítva pláne.
19. KEDVELT ÉTELEK
Istenítette a borscsot (az orosz-ukrán-belorussz céklalevest) és a csirkehúsos pirozskit (húsos fánkot); szerette a hideg fasírtot és szívesen kanalazgatott teájához savanykás egreslekvárt…
20. NAPSZEMÜVEG
Az első szovjet felsővezető volt, aki nyilvánosan is hordta napszemüvegét… (A szocialista táborban sem sokan engedhették meg ezt maguknak. Jaruzelskivel, a lengyel szükségállapot bevezettető tábornokával kapcsolatos favicc volt, hogy első gratuláló táviratát a puccsista chilei Pinochet tábornoktól kapta, ezzel a szöveggel: „Gratulálok, kolléga! A szemüveget majd kérem vissza!”
21. AUTÓKOLLEKCIÓJA
Bel- és külföldön egyaránt közismert volt Brezsnyev szinte gyerekes vonzódása az autókhoz. Külföldi látogatásai során sokszor ajándékozták meg egy ’helyi’ autócsodával (moszkvai ’magángarázsában’ 68 „inomarka” azaz külföldi gyártmányú személyautó- volt). Nixon amerikai elnök például egy Lincoln Continentallal lepte meg. (Ilyen autóban lőtték le Dallasban J.F. Kennedyt…)
22. ÚRVEZETŐSÉGE
1975-ben Washingtoni látogatása alkalmával a szovjet pártvezető nagyon megörült az ajándéknak, és fölajánlotta Nixonnak, hogy bemutatja úrvezető képességeit Rutinosan és nagyon gyorsan vezetett, kiegyenesítette a túl éles kanyarokat… Nixon reszkető lábbal köszönte meg a fuvart; agyba-főbe dicsérte Leonyid úrvezetői tudását, de soha többet nem ült be melléje kocsiba.
23. MOZIBUZISÁG
Brezsnyev kedvenc (tévé-)filmje A tavasz 17 pillanata volt. Az első megtekintés után – senkire sem hallgatva – úgy döntött, hogy kitünteti a Szovjetunió Hőse aranycsillaggal Iszajevet, azaz Stirlitzet, a nagy hírszerzőt. Bár végül meggyőzték, hogy csak kitalált hősről van szó, a csillagtól meg a kitüntetéstől nem állt el: sajátkezűleg tűzte azt föl – mint a Szocialista Munka Hőse aranycsillagot – Tyihonov színésznek, Stirlitz megszemélyesítőjének…
24. LEONYID, A SZENTIMENTÁLIS
Sosem szégyellte, hogy érzelgős: képes volt elsírni magát egy film nézése alatt, vagy akár egy dal (románc) meghallgatása közben.
25. LEONYID, A TOLLFORGATÓ
Brezsnyev a „trilógiájával” beleírta magát a szovjet irodalomba (A Kis Föld, az Újjászületés, A szűzföld). Memoárjaiért megkapta a Lenin-díjat (nagyjából, mint a Kossuth-díj…) és a 180 000 rubeles honoráriumot.
26. B.Ú.É.K
Ő volt az első szovjet vezető, aki az Újév alkalmából televízión köszöntötte állampolgár-társait.
