A vörös vonalak koncepciója valahol Szudzsa közelében összeomlott – jelentette ki a hét elején Volodimir Zelenszkij, utalva arra, hogy a kurszki ukrán betöréssel Ukrajna nyugati szövetségeseinek is át kell értékelniük azt, hol szabják meg a határt az országnak nyújtott fegyverek bevethetőségének kérdésében. Korábban ugyanis a nyugati politikusok attól tartottak, hogy ha Oroszország területét érné ukrán támadás, az olyan reakciót váltana ki Moszkva részéről, ami az egész régióra katasztrofális hatással lehet. Most viszont világosan bebizonyosodott, hogy a Dmitrij Medvegyev által korábban belengetett nukleáris válaszcsapás csupán az elrettentést szolgálta, és Moszkvának eszében sincs tömegpusztító fegyverekkel válaszolni arra, hogy Ukrajna elfoglalt egy területet az országból. Az ukrán államfő szerint így most már az egész világ láthatja, hogy ebben a háborúban minden a bátorságon múlik, a partnerek szinkronja esetén pedig Oroszország számára nem lesz más lehetőség, mint az igazságos béke.
Moszkva békejavaslatát persze mostanra mindenki ismeri: Putyin ebben kikötötte Ukrajna semleges, NATO és nukleáris szövetségen kívüli státuszát, demilitarizálását, az Oroszország elleni nyugati szankciók feloldását, valamint a jelenlegi területi beosztás elismerését azzal, hogy Oroszország szuverenitást szerezzen a „népszavazások” nyomán hozzá csatlakozott Doneck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja megye teljes területe felett. Ukrajna kurszki támadása után azonban az oroszok visszavonták ezt a „békeajánlatukat”, amit természetesen sem Ukrajna, sem pedig a Nyugat nem vett komolyan már az első perctől kezdve. (Kurszk nevét viselte a 2000-ben elsüllyedt orosz atom-tengeralattjáró is.) Most viszont úgy látszik, hogy az oroszok mégis visszatérnének ehhez a megoldáshoz, legalábbis erre utal Jurij Uzsakov orosz elnöki tanácsadó kijelentése, miszerint Putyin tárgyalási javaslata az ukrajnai válság rendezésére továbbra is érvényes, azonban Moszkva és Kijev közötti bármilyen tárgyalásról jelenleg szó sem lehet, tekintettel az ukrán csapatoknak a Kurszki területen elkövetett provokációjára.
Ám Ukrajnát az elmúlt hónapokban más irányból is próbálták rávenni a békére, és itt nem csak a magyar miniszterelnök „békemissziójára” kell gondolnunk. Amikor a háború elején az azóta megboldogult Henry Kissinger felvetette, hogy Ukrajnának el kellene fogadnia, hogy feladja területe egy részét cserébe azért, hogy békeszerződést kössön Oroszországgal, az amerikai diplomácia valamikori vezetőjének gondolatait erős kritika érte. Azonban a múlt nyári sikertelen déli ukrán ellentámadás és a lassú donecki visszaszorulás után megszaporodtak Nyugaton azok a hangok, amelyek szerint Ukrajnának területekkel kellene fizetnie a békéért.
Ukrajnának a kurszki behatolással sikerült elérnie, hogy ezek a hangok elhalkuljanak, hiszen amíg ukrán csapatok állomásoznak Oroszországban, biztosan nem kezdenek semmiféle béketárgyalásba. Sőt, az ukránok megmutatták, hogy a nyugati fegyverekkel súlyos sebeket tudnak ejteni a támadók hát országában. Ennek nyomán mostanra több ország is jelezte, engedélyezik az ukránoknak, hogy orosz területek ellen is bevessék a tőlük kapott fegyvereket. Kijevnek így nemcsak a Keletről és Nyugatról rá nehezedő nyomást sikerült a támadással eltolnia, hanem a vörös vonalakat is, amelyeket számára korábban kijelöltek a szövetségesei.
Az persze továbbra is kérdéses, hogy Ukrajna mennyi ideig lesz képes tartani a kurszki zónában az ellenőrzése alá vont területeket. A jelek szerint ennek érdekében Kijev mindent megtesz, így az ukrán különleges erők most célzottan, drónokkal és kazettás bombákkal támadják az oroszok hídépítő infrastruktúráját. Az oroszok által telepített pontonhidak ugyanis kulcsszerepet játszanának a védekező csapataik utánpótlásában, és ennek gyengítése alapvetően meghatározza a kurszki ukrán támadás végkimenetelét.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/34. számában jelent meg augusztus 23-án.
