– Gratulálunk a nősüléshez!
– Bocsánat, de nőtlen vagyok!
– Hiszen most láttuk a fényképét a boldog arával Még a miniszterelnök is gratulált!
– Ja! Az a munkám része. Modell vagyok.
– De hát még mondta is, hogy pörköltes a zakója, az unokái bekenték!
– Igen, ezzel meg is zavart egy pillanatra, mert a forgatókönyv szerint pacalt kellett volna mondania. A dolog lényege, hogy annyira elfoglalt, hogy beviszik az unokákat a munkahelyére, hogy le tudják enni. A népnek látnia kell, hogy a vezető egyfolytában dolgozik. Azt ugyanis láthatják, hogy sokat eszik.
– Valami ajándékot kaptak?
– Ez sem a forgatókönyv szerint ment! Egy-egy szelet disznósajtot kellett volna kapnunk, ugye neki nincs vagyona, nincs semmije, de azért valahogy kedveskedett volna. Csak bent felejtette az irodában. Egyesek szerint Karikó Katalinnak adta, de ezt nem tudom.
– Korábban láttuk egy MNB reklámban. A hölgyet lecserélték?
– Nem, vele is dolgozom, de a disznósajtnak a szagát sem bírja. Lemondta a forgatást.
– Azért nagy szervezés kellett ehhez! Násznép, meg minden.
– Milyen násznép? Ketten voltunk a kolléganőmmel. Meg persze a rendező, az operatőr, a fővilágosító, a kameraman, a sminkes, az öltöztető, a büfés. De egy ilyen komoly filmnél ez így dukál!
– Mikor láthatjuk legközelebb?
– A temetésemen.
– Jaj, Istenem!
– Nyugi! Csak kitesznek a Karmelita Kolostor elé egy koporsóban, ő spontán kijön, azt mondja, hogy “Elnézést, de véletlenül leöntöttek szentelt vízzel, még borotválkozni sem volt időm!”. Mire én feltámadok. Két perc az egész. Gyászmenetet itt se keressen!
Publikálta az Újnépszabadság.
