A szóvivő egyre többet nyilatkozik, egyre szórakoztatóbban. Én pedig régi tisztelője vagyok. Ennek bizonyítására álljon itt egy 2012. áprilisában megjelent cikk. Kellemes olvasást!

Képzelt riport a szóvivővel

A szóvivő az az ember, politikában az a politikus, aki az úgynevezett üzenetet közvetíti a közönség felé. Hogy mi az üzenet, van-e értelme, válasz-e a felmerült problémára, teljesen közömbös. A hangsúly a közvetítésen van. A szóvivő másik funkciója, hogy ha bármilyen kellemetlen kérdés merül fel a szervezet vagy intézmény működésével kapcsolatban, nem a vezető áll a nyilvánosság elé, hanem a szóvivő, aki aztán többnyire nem érti a kérdést, vagy mellébeszél, vagy visszatámad, egyszóval, kezeli a problémát.
A szóvivők külön kasztot alkotnak, ami indokolt is, hiszen ők általában értik egymást, mások meg kevésbé őket. Ráadásul a szóvivő előbb-utóbb idegesíti a közönséget, viszont a szóvivők egymást soha nem idegesítik. Ami ugyanis irritáló a nagyközönség számára, annak ők egymás között elismeréssel adóznak. Még báljuk is van.
Nekem szerencsém volt. Sikerült ugyanis beszélgetést kezdeményeznem a szóvivőség csúcsán elhelyezkedő emberrel, magával a miniszterelnök személyes szóvivőjével. Úgy találtam meg, hogy megnéztem, hol található a miniszterelnök, azután mögé néztem három méterrel, mert ott kell lennie a szóvivőnek. Ott volt.

Riporter: – Jó napot kívánok. …. Bocsánat, de köszöntem önnek. Nem köszön vissza?
Szóvivő: – A kormánynak és személyesen a miniszterelnöknek nincs állásfoglalása azzal kapcsolatban, hogy ön köszönt nekem, így nem áll módomban visszaköszönni önnek. És a megjegyzését sem kívánom kommentálni.
Riporter: – Ehhez miért kell kormányálláspont? Egyszerű udvariassági alapon elintézhető lenne talán…
Szóvivő: – Mi nem udvariaskodunk.
Riporter: – Azt látom. Mi lenne, ha a saját szavaival egyszerűen köszöntene?
Szóvivő: – Nekem nincsenek saját szavaim. Én a kormány és személyesen a miniszterelnök szavait viszem.
Riporter: – Értem. Nehéz munka az öné?
Szóvivő: – Nem különösebben, a kormány nagyon kevés szóval dolgozik, ezeket viszonylag könnyű vinni.
Riporter: – Azért csak támadnak néha saját gondolatai, amelyeket meg akar osztani a hallgatósággal?
Szóvivő: – Nincsenek saját gondolataim, mit képzel? Még csak az hiányozna, hogy a miniszterelnök gondolatai helyett, mintegy azok fölébe helyezkedve saját gondolatokkal álljak elő. Az lenne a szóvivői munka halála.
Riporter: – Na de korábban, amikor még nem volt szóvivő, csak voltak saját gondolatai?
Szóvivő: – Nem voltak. Mit gondol, miért pont engem találtak alkalmasnak erre a munkára?
Riporter: – Látom, hogy felelősségteljesen végzi a munkáját, mindig a miniszterelnök közelében található, hátha elhagyja ajkait egy szó, amit aztán vinnie kell. Hogy sikerült megoldaniuk, hogy mindig pontosan három méterre tartózkodik tőle?
Szóvivő: – Eleinte pórázzal gyakoroltunk, egy idő után azonban kialakul az emberben a képesség. Ez olyasmi, mint ahogy szabadrúgásnál a sorfal is kilenc méterre áll. Nem mondom, kell hozzá tehetség, de bennem ez megvolt.
Riporter: – Mostanában nincs egyszerű dolga, több oldalról támadják a kormányt.
Szóvivő: – A kormány azon dolgozik, hogy amire a zemberek a fülkeforradalomban felhatalmaztak minket, következetesen végrehajtsuk. Ez az első kormány, amelynek választási programja megegyezik a kormányprogramjával, a fülkében a zemberek erre szavaztak. Aki minket támad, a zembereket támadja. És a nemzetet. Mi vagyunk a zemberek meg a nemzet.
Riporter: – Bocsásson meg, de ez nagyon hülyén hangzik.
Szóvivő: – Ezt nem tudom megítélni, ezért nem foglalkozom vele. Az adott témában így kell vinnem a szót, ezek voltak a miniszterelnök szavai.
Riporter: – Ja, az más. Mi a véleménye arról, hogy távozott pozíciójából a törvényhozás motorja? Nem okoz ez problémát?
Szóvivő: – A magyar gazdaság egy gyorsnaszádhoz hasonlítható, nagy sebességgel halad, bármi történik.
Riporter: – Egyesek szerint pont ellenkező irányba, mint kellene.
Szóvivő: – Az irányról nem beszélt a miniszterelnök, a lényeg, hogy gyorsan haladjon.
Riporter: – Most újabb hajós hasonlattal éltek: jelöltnek választották a horgonyt.
Szóvivő: – Igen, ő lesz a zemberek horgonya. Ahogy miniszterelnökünk mondta, a horgony stabilitást és biztonságot ad.
Riporter: – Igen, ha kidobják a hajóból.
Szóvivő: – Ez az ortodox megközelítés. Mi nem ki-, hanem bedobtuk a horgonyt.
Riporter: – Akkor hogy ad biztonságot?
Szóvivő: – Ha szem előtt van. Ha nem látjuk, nem vagyunk biztonságban. Ez a mi horgonyunk, szem előtt kell lennie. Még csak az kellene, hogy kívül legyen, aztán akárhová akadva fékezze a gyorsnaszádot.
Riporter: – Akkor ő az önök horgonya. Na, és a többiek?
Szóvivő: – Milyen többiek?
Riporter: – Semjén Zsolték rögtön elfogadták a horgonyt?
Szóvivő: – Természetesen. Semjén Zsolt az árbóc.
Riporter: – Hogyhogy árbóc?
Szóvivő: – Hozzá feszítjük a FIDESZ vitorláját, amellyel kifogjuk a keresztény szavazókat. Nélkülözhetetlen.
Riporter: – Mégis keveset hallunk róla.
Szóvivő: – Mert csak árbócnak használjuk.
Riporter: – Értem. A Jobbik viszont ellenjelöltet kíván állítani.
Szóvivő: – Ők a farvíz, most még nincs rájuk szükségünk, ezért nem kommentáljuk az akcióikat.
Riporter: – Na, és az ellenzék?
Szóvivő: – Ők meg akarják lékelni a hajót, velük nem foglalkozunk. Keressenek maguknak saját horgonyt. Meg saját hajót. Az alkalmas embereket mind meghagytuk nekik, elvégre demokraták vagyunk.
Riporter: – Elvégre. Beszélhetünk a miniszterelnökkel is?
Szóvivő: – Nem ér rá, az asztalnál ül.
Riporter: – Nekünk megfelel ebéd után is.
Szóvivő: – Nem ebédel. Két hónapja ül az asztalnál, várja az IMF delegációt.
Riporter: – És azt ők tudják?
Szóvivő: – Ha nem, az az ő bajuk. Ha pénzt akarnak nekünk adni, tájékozódjanak.
Riporter: – És ha ők nem így gondolják?
Szóvivő: – Akkor Gyurcsány a hibás! Talicskával hordták ki a pénzt. Borzalmas állapotban vettük át az országot, benne a szakadékban.
Riporter: – Ez most hogy jön ide?
Szóvivő: – Sehogy, de ezt naponta háromszor el kell mondanom és ma még csak egyszer mondtam.
Riporter: – Vannak feltételeink, amelyek teljesítése esetén pénzt adhatnak nekünk?
Szóvivő: – Természetesen, több is van. Nem vagyunk olcsójánosok. Először is el kell ismerniük, hogy olyat, mint a Matolcsy még nem láttak.
Riporter: – Szerintem ez menni fog.
Szóvivő: – Na látja! Fontos a megegyezési készség. El kell ismerniük, hogy Magyarország demokratikus jogállam.
Riporter: – Ehhez azért némi magyarázat is kell, hogy tartozzon!
Szóvivő: – Ez egyszerű. A miniszterelnök demokrata, minden egyszemélyben tőle függ Magyarországon, tehát Magyarországon demokrácia van.
Riporter: – Na és a visszamenőleges jogalkotás?
Szővivő: – Jó, hogy említi! A jövő – valljuk meg – bizonytalan. A múlt biztos, azt mindenki ismeri. Vagyis, ha a múltra alkotunk törvényeket, kiszámítható viszonyokat teremtünk. Ettől erős vár a mi demokráciánk. Végül úgy is elismerik majd, hogy nélkülünk egy vidéki kócerájt sem tudnának elvezetni. Pontosabban: nem is tudnak.
Riporter: – Vannak partnereink ehhez a programhoz Európában?
Szóvivő: – Természetesen! Itt vannak mindjárt a Visegrádi Egyek.
Riporter: – Négyek.
Szóvivő: – Az régen volt, sikeresen átalakítottuk. Most már Egyek. Visegrádi Egyek. Teljes mértékben támogatjuk magunkat.
Riporter: – Mi van, ha ezek után mégsem hozzák a pénzüket?
Szóvivő: – A Gyurcsány a hibás! Talicskával hordták ki a pénzt. Borzalmas állapotban vettük át az országot, benne a szakadékban. Na ezzel megvolt a három. Végeztünk. A szöveget kérem megküldeni ellenőrzésre és jóváhagyásra a Terrorelhárítási Központnak. Köszönöm a lehetőséget.
Riporter: – Azt mi is.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 30-án.