A kormány is rájött arra, hogy az egészségügyet nem lehet tovább mellőzni
A nyári kórházjárás eredményeként egyes intézmények esetében évek, évtizedek óta halogatott felújításokat vettek napirendre, felülvizsgálják a klímarendszereket, és több helyen azóta is van kézfertőtlenítő – sorolta a Tisza Párt akciójának máig ható eredményeit Kulja András. A Tisza Párt egészségügyi szakpolitikusával és EP-képviselőjével emellett programalkotásról, az ágazat strukturális problémáiról, Takács Péter csúsztatásáról és arról is beszélgettünk, kormányra kerülésük esetén visszaállítanák-e a Magyar Orvosi Kamara jogköreit.
– Ön a Tisza Párt egészségügyi szakpolitikusa, de gyakori kritika a személyével kapcsolatban, hogy még nincs orvosi szakvizsgája. Tervezi, hogy pótolja?
– Természetesen igen, már csak azért is, mert a sebészeti szakképzés hatéves gyakorlati és elméleti részét is teljesítettem. A tervem az volt, hogy idén szakvizsgázom, majd specializálódom a szívsebészet felé, aztán közbejött április 6. (Magyar Péter Kossuth téri demonstrációja – a szerk.), amikor a pályaváltás mellett döntöttem, mert úgy éreztem, így többet tehetek a hazai egészségügyért. De ha már a szakképesítést kérdi, az elmúlt években elvégeztem a Semmelweis Egyetem egészségügyi menedzser mesterképzését is, a szakdolgozatom megvédése van hátra. Egyébként 2016-tól az idei évig folyamatosan betegellátó osztályon dolgoztam. Ezt nem mondhatja el magáról Takács Péter államtitkár úr, aki az igazságügyi szakértői tanulmányait négy év után hagyta ott, a gyakorlatát pedig nagyrészt nem betegellátó, hanem patológiai osztályon töltötte.
– A Tisza Párt 21 pontjából mindössze egy, az utolsó érinti az egészségügyet – a közoktatással együtt –, és az is csak annyit tartalmaz, hogy több pénz kell rá. Dolgoznak-e egy ennél részletesebb programon?
– Aki érdeklődik a Tisza Párt tevékenysége iránt, annak nem mondok újat azzal, hogy szakterületenként különböző szakmai csoportok dolgozzák ki a programokat. Ez történik az egészségügy területén is. Jelenleg még egy nagyon alapos helyzetértékelésnél tartunk. Szeretnénk átlátni, melyek a legfőbb problémák, azoknak mi az okuk, illetve milyen kihívások és lehetőségek vannak a rendszerben. A programalkotás akkor kezdődhet, ha a teljes helyzetértékelés megtörténik. Nem hiszem, hogy egyetlen ember képes lenne az egészségügy minden részterületét átlátni, ezért ezt a csapatmunkát nagyon fontosnak tartom. Nagyon összetett rendszerről beszélünk, egy-egy részterületen bekövetkezőváltoztatás egy sor más területre is hatással van. Azt pedig már a jelenlegi kormány is bizonyította többször, hogy a toldozgatás-foldozgatás nem megoldás.
– Ahhoz hasonló munkát próbálnak most elvégezni, mint amit a Boston Consulting már sok száz millió forintért megtett, és amelyet a kormány titkosított?
– Röviden: igen. Persze ezt óvatosan állítom, ugyanis nem tudjuk, mi is van a Boston Consulting tanulmányában, és hogy egyáltalán mi volt náluk a fókuszba állítva. Mi a szakmai megalapozottságból indulunk ki, erre alapozzuk az elemzésünket és majd a programunkat.
– A „mi” alatt kiket ért, kik vesznek részt a Tisza Párt egészségügyi munkacsoportjában?
– A csoport tagjai egytől egyig olyan szakemberek, akiknek évtizedes tapasztalataik vannak, nagyon jól átlátják az egészségügyi ellátórendszer működését. Számos szakterületen tevékenykednek, így szerteágazó tapasztalataik és ismereteik révén pontos összkép alakítható ki. Személyükről azért nem szeretnék elárulni többet, mivel az a szomorú tapasztalat, hogy a kormányétól markánsan eltérő gondolatokat megfogalmazó szakembereket ellehetetleníthetik.
– Mikorra tervezik a program elkészültét és bemutatását?
– Az a cél, hogy egy szakmailag alapos programtervünk legyen, ami nagyon komoly munka, elkészültét ezért egyelőre nem szeretném megjósolni. De azt megígérhetem, hogy jóval a 2026-os választások előtt megismerheti a szakma és természetesen a szélesebb közvélemény is.
– A kormány tavaly egy tollvonással elvonta a Magyar Orvosi Kamara (MOK) legfontosabb jogköreit, az orvosok kötelező kamarai tagságát és az etikai eljárások lefolytatásának jogát. Kormányra kerülésük esetén visszaadnák-e a jogköröket?
– A MOK jogfosztása megengedhetetlen és botrányos cselekedet. Nemcsak ellehetetleníteni szerették volna, hanem súlytalanná akarták tenni a kamarát, politikai érdekből. Holott ezeknek a szervezeteknek az egyik legfontosabb társadalmi funkciója épp az, hogy szakmai kérdésekben a kormányzati döntéshozatalt segítsék az észrevételeikkel. Viszont ha ilyen szinten ellehetetleníti a kormány a szakmai testületeket, azzal az objektív helyzetértékelés lehetőségétől fosztja meg önmagát is. Lehet, hogy ez rövid távon hatalmi érdekeket szolgál, de hosszú távon sem szakmai, sem kormányzati szempontból nem jó. Elég, ha csak a kórházi klímák ügyét, a megoldhatatlannak tűnő szakdolgozóhiányt említjük, amelyben teljesen szakmaiatlan a döntéshozatal. Mindezen tapasztalatok és megfontolások alapján ha a Tisza Párt felhatalmazást kap a kormányzásra, vissza fogja állítani a MOK jogköreit.
– Mit tart a magyar egészségügyi ellátórendszer legaggasztóbb problémáinak?
– Első helyen említeném a szakdolgozóhiányt, hiszen a humánerőforrás-problémák jelentős része erre, és nem az orvoshiányra vezethető vissza. Magyarországon 2021-ben 5,3 ápoló jutott ezer lakosra, ennél csak három ország mutatói rosszabbak az EU-ban. De említhetem az OECD adatait is, a harminchét tagállamában átlagosan 9,2 nővér jutott ezer lakosra. Magyarországon egy orvosra 1,6 ápoló jut, míg az OECD-átlag 2,5, a fejlett országokban pedig ez a szám 2,7–5,2 körül alakul. Mindezek a számok kiválóan mutatják, mekkora a baj.Az ápolóhiány mellett szintén óriási gond a strukturálatlanság, a sok esetben átláthatatlan betegutak. Ennek rendezése nem elsősorban financiális, hanem szervezési kérdés, de a feladat hatalmas.És, már beszéltünk arról, hogy hiányzik egy szakmai konszenzuson alapuló program, egy mesterterv, ennek pótlásán dolgozunk. Én ebbe a hiányosságba sorolom a finanszírozási problémákat is: az állam a GDP mindössze 4,8 százalékát költi egészségügyre, ami EU-s összehasonlításban az egyik legalacsonyabb érték. A pénz jelentős része, 90 százaléka bérköltségekre megy, miközben az infrastruktúrára, a fenntartásra, eszközökre alig jut pénz, ezt érzékeli is mindenki, a dolgozók és a páciensek egyaránt.
– Takács Péter az Eurostat adatát idézve 7,4 százalékos GDP-arányos ráfordításról beszélt, és szerinte a valós adat ennél is több, 9 százalék, ha belevesszük az egyetemek, egyházi intézmények finanszírozását és az amortizációs kiadásokat is. Hogy jött ki a 4,8 százalék?
– Takács Péter az Európai Parlament környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi bizottsága előtt is – amelynek az alelnöke vagyok – olyan képben tüntette fel a hazai egészségügyet, mint ami már-már a svájci viszonyokat idézi, és elmondta azt is, hogy többet áldoz Magyarország a területre, mint korábban. Azt már én tettem hozzá, hogy a ráfordítások a GDP-arányában jellemzően évről évre csökkentek, és ha az Eurostat számából levonjuk a magánkiadásokat, akkor kijön a 4,8 százalék.
– Ha már EP, képviselőként és szakbizottsági alelnökként jelenleg mi köti le az idejét?
– Az elmúlt hónapokban számos európai szakmai szervezet képviselőivel találkoztam, többek között azért, hogy olyan jó gyakorlatokat ismerjek meg, amelyeket más tagország, de főleg Magyarország is átvehet. Ezek közé tartozik az ápolók speciális képzése, amire alapozva számos országban jelentős fejlődés látható az ellátásban, de nálunk valamiért ez megrekedt. Pedig mára beigazolódott, hogy megfelelő képzés és a jogi háttér megteremtése révén a szakdolgozók ma már rengeteg olyan feladatot elláthatnak, amelyet korábban csak orvosok végezhettek. A szakbizottsági munkában aktuálisan kiemelném az orvostechnikai eszközökkel kapcsolatos regulációval kapcsolatos munkát: jelenleg tagállamonként eltérő engedélyeztetési eljárások vannak, ami miatt sokkal hosszadalmasabb egy-egy új eszköz, készülék bevezetése, mint Kínában vagy az Egyesült Államokban. Ezen célszerű változtatni, hiszen egy jobb szabályozással emberéleteket menthetünk meg. A szakbizottsági munkában is fontosnak tartom az aktivitást, több felszólalásom volt már az ápolóhiányt, az időskori ellátást illetően, illetve az agy egészségével kapcsolatban, általános jelenség ugyanis a mentális problémák terjedése. Velem ellentétben a szakbizottság fideszes tagja, Ferenc Viktória eddig csak akkor szólalt meg, amikor Takács csúsztatásokkal teli felszólalását kellett méltatnia. A szavazásokon legalább részt vesz.
– Vissza Magyarországra: korábban azt nyilatkozta, az egészségügyi kormányzatot sikerült döntésekre kényszeríteni a nyári akciójukkal, amikor Magyar Péterrel több kórházat végigjárva bemutatták, milyen állapotok uralkodnak. Milyen konkrét döntésekről tud?
– Sok intézményben sikerült feltölteni a kézfertőtlenítő-tartókat, és akadt vécépapír is, több helyen beszereztek mobil klímákat, és van, ahol a nagyobb szellőztetőrendszerek felülvizsgálata, karbantartása is megkezdődött. Mindezekről az érintett intézményekben dolgozó forrásainktól pontos képünk van. Emellett vannak arra utaló jelek is, hogy a kormányzat rájött arra, az egészségügyet nem lehet tovább mellőzni. Ennek jele, hogy egyes intézmények esetében évek, évtizedek óta halogatott felújításokat vettek napirendre. Kérdés, hogy ezt követik-e tettek is. Ha nem, akkor nagyon szívesen felhívjuk a kormány figyelmét az áldatlan állapotokra. Mi mindenesetre tervezünk további kórházlátogatásokat és figyelemfelhívó akciókat.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 45. számának (2024. november 8-14.) nyomtatott változata.
