Trump visszatérése sem pánikra, sem önelégültségre nem ad okot a közép-európai, illetve kelet- és délkelet-európai térségben – írja Richard Grieveson, a Bécsi Összehasonlító Gazdaságkutató Intézet, a WIIW/Wiener Institut für Internationale Wirtschaftsvergleiche igazgatóhelyettese a Der Standard című osztrák lapban megjelent véleménycikkében. Az írás fő üzenete, hogy ennek a régiónak nagy ugyan az ellenállóképessége a külső sokkhatásokkal szemben, de a mostani fenyegetettséget nem szabad alábecsülni. Az amerikai elnökhöz fűződő jó viszony ugyanakkor nem jelent védelmet a magasabb vámokkal szemben.
Grieveson megállapítja: miközben Donald Trump választási győzelme sok nyugati állam-, illetve kormányfőben rossz érzéseket keltett, sőt, majdnem pánikot, keletebbre részben kedvezőbbek voltak a reagálások. Orbán Viktor magyar miniszterelnök szép győzelemről beszélt, Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök pedig kijelentette, hogy ezután hallhatóbb lesz Szerbia hangja. Bizonyos tekintetben – vélekedik a közgazdász – ez talán helytálló lehet. A régió több vezető politikusa úgy hiszi, hogy a Trumphoz fűződő jó viszonya révén elkerülheti az amerikai elnök politikájának legkellemetlenebb következményeit. Trump nyilvánosan hangot adott Orbán iránti csodálatának, Lengyelország pedig már most teljesíti Trumpnak a NATO-szövetségesekkel szemben támasztott azon elvárását, hogy a hazai össztermék öt százalékát fordítsák védelmi célokra. Mások, így Vučić szerb elnök, valamint Edi Rama albán miniszterelnök azt remélik, hogy a Trump családnak az országukban meglévő üzleti érdekeltségei sokat nyomhatnak a latban.
Ezek a tényezők biztosan játszanak valamilyen szerepet, de így is van ok az aggodalomra – írja Grieveson, és arra hivatkozik, hogy Trump meglehetős bizonyossággal magasabb vámokat fog előírni az Európai Unióból származó árukra és szolgáltatásokra. Márpedig az európai – mindenekelőtt német – iparcikkek iránti kereslet csökkenése a német gazdasággal szorosan összefonódott Kelet-Európát is kárvallottá teheti. Több közép-kelet- európai nemzetgazdaság nagyon nyitott és exportorientált. A cseh és a magyar áruexport a bruttó hazai termék háromnegyedét, a szlovák pedig 90 százalékát teszi ki. Bár a külkereskedelmük nagy része az EU-n belül zajlik, ezen országok Achilles-sarkának számít az exportfüggőség – hangsúlyozza a Bécsi Összehasonlító Gazdaságkutató Intézet igazgatóhelyettese.
De ha már e lapszemlénkkel az osztrák fővárosban időztünk, hadd térjek ki arra is: tegnap estére kritikus pontra jutottak a bécsi koalíciós kormány megalakítását célzó tárgyalások a tavaly szeptemberi parlamenti választáson első helyen végzett, szélsőjobboldali Szabadságpárt, az FPÖ és a második helyezett jobbközép Néppárt, az ÖVP között. A Die Presse című lap online kiadása „nehéz szakaszról” írt, és beszámolt arról, hogy a kormányzati posztokon való alkudozás közepette rendkívüli videókonferenciára is össze kellett hívni a néppárti elnökséget. A Der Standard szerint a Néppárt arra panaszkodik, hogy a Szabadságpárt mindent magának akar, és nem hajlandó úgymond azonos szemmagasságban – vagyis a partnert egyenlőnek tekintve – folytatni az egyeztetéseket.
A mai nap, szerda abban az értelemben mérföldkőnek számít, hogy a választás óta immár 129 nap telt el – pontosan annyi, ameddig az eddigi leghosszabb kormányalakítási tárgyalás elhúzódott az osztrák Második Köztársaság történetében, az 1962-i választás után. A Die Presse úgy tudja, hogy a viszály almája most az a kérdés, melyik párté legyen a belügyminisztérium – ami leginkább a migrációs problémakör miatt számít kulcsfontosságú tárcának. Vannak azonban állítólag olyan hangok is a Néppártban, hogy engedjék át a belügyet a Szabadságpártnak, viszont ragaszkodjanak a védelmi tárcához.
Nem zárhatom ki persze, hogy a legfrissebb hírek lekörözik az óhatatlanul statikusabb médiaszemlét, és akár már a reggeli órákban bejelentik a koalíciós megállapodást, de a brüsszeli Politico is úgy értesült, hogy küzdelmes szakaszban vannak a tárgyalások, az áttörés egyelőre nem következett be, igaz, a felek nem is adták még fel a próbálkozást.
Végül röviden arról, hogy az EurActiv brüsszeli portál egyik cikke szerint Robert Fico szlovák miniszterelnök otthon már rugalmasabb álláspontot hangoztatott az EU-országok védelmi kiadásainak növelését illetően, mint a hétfői informális uniós csúcstalálkozón, ahonnan a többieknél előbb eltávozott. Előzőleg a londoni Financial Times azt jelentette, hogy a csúcstalálkozón kialakult azon országok csoportja, amelyek hajlandóak növelni az európai védelmi kiadásaikat, és ehhez a csoporthoz számolják a nem EU-tag Egyesült Királyságot, valamint Norvégiát, viszont mellőzik az oroszpártinak tartott Szlovákiát és Magyarországot.
Utóbb Fico úgy nyilatkozott, hogy Pozsony kész támogatni a védelmi költségvetés bővítését, de azzal, hogy a projektek jórésze kettős – katonai és polgári – hasznosítást egyaránt lehetővé tevő beruházás legyen, így például katonai kórházak létesítését, illetve utak és hidak építését is tartalmazza.
